A böjt az egyházi esztendő leghosszabb ünnepi előkészületi ideje. A nagypénteki váltsághalálra és a halált
legyőző húsvéti feltámadás-hitünk megerősítésére készít fel. A magyar böjt szavunk eredete a német "bijiht" vallás, vallomás, valamint a "biht" gyónás szavakra vezethető vissza. A böjt tehát a beismerés ideje.
Krisztus földi életének legmélyebb értelme isteni és emberi életének feláldozása volt bűneink miatt. Meghalt az ember és meghalt az Isten,
hogy aztán csodálatos feltámadása által, mely legyőzte a halált, mi is feltámadhassunk az örök életre. Ehhez nekünk is meg kell halnunk a
bűnnek. A bűnbánat - amelynek színe a lila - bűneink beismerésével és a bűnbocsánat hittel kérésével történik. Az egyház tapasztalata, hogy
ehhez ki kell szakadnunk hétköznapjainkból. A bűnbánat perceiben, óráiban nem lehet mással foglalkozni, mint az önvizsgálattal és Isten
szeretetének megismerésével. Ez utóbbi az igazi tükör. A bibliai korok emberei a kiszakadást a böjt görög szavának "nésztisz" praktikus
gyakorlásával, a "nem eszik" magatartással készítették elő maguk számára. A megvonás a figyelem fókuszának áthelyezését segíti.
A 21. században is szükségünk van Krisztus halálának és feltámadásának átélésére. Efelett nem járt el az idő! Ez történhet étkezési szokásaink
megváltoztatásával, azaz az egyszerűsítéssel, de bátran nyúljunk hozzá napi rutinunkhoz, amelyből el lehet hagyni nem feltétlen szükséges
dolgainkat, hogy időt és figyelmet szenteljünk Istennek.
Ézsaiás Isten szavát tolmácsolja: "Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul felrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit,
szabadon bocsátod az elnyomottat és összetörsz minden jármot." (Ézs 58,6) Mi más lenne ez, mint a másiknak megbocsátani, átkozódásunkat,
rossz akaratunkat, dühünket levenni a másikról megszüntetve belső emberünk rosszindulatait, amely egyébként bennünk is rossz indulatú
történéseket indíthat el.
A böjt óriási lehetőség lelkünk megtisztulására. Tiszta és könnyű lélekkel élni mennyországi előkép. A mennyországban pedig az a jó, hogy Isten közvetlen jelenlétében minden tiszta.
Horváth-Hegyi Olivér
|
|
Gyülekezetünk presbiterei minden hónap első csütörtökén összeülnek, hogy megbeszéljék a gyülekezetünket érintő legfontosabb feladatokat és döntést hozzanak róluk.
A 2019. januári és februári ülésekről Pálfi Zoltán felügyelő készített összefoglalót.
|
|
|
"Végezd a reád bízott szolgálatot Isten félelmében az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel és a Szentlélek erejével, hűségesen és
odaadóan, mint az Úrnak, hogy egykor számot adhass róla a mi Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke előtt. "
|
|
|
A januári presbiteri ülésünkön a fő téma gyülekezetünk ifjúságának helyzete, tendenciák és az ezzel kapcsolatos teendők voltak. Lelkész úr
részletesen ismertette a helyzetet, a presbiterek részéről sokféle javaslat elhangzott. 3 presbiter és lelkész úr részvételével megalakult a
"ifis munkacsoport", amely feladatként tűzte ki az ülésen felvetett stratégia megalkotását. A munkacsoport felelőse Dobrik-Lupták Sára presbiter.
Az ülésen részletesen érintette a Presbitérium a gyülekezeti csoportjainak életét. Vannak megújuló, új lendületet kapott
csoportjaink, mint pl. a Fészekrakók köre és a Családi kör, vannak teljesen új csoportjaink, mint pl. a Téba csoport és a Férfikör, van
létszámban csökkenő, de nagyon összetartó csoportunk, a Nyugdíjas kör, vannak megalakulásra váró csoportok (Asszonykör) és meglévő
csoportjaink, amelyek közt szintén van olyan, ami kisebb változásokon ment, vagy éppen megy át.
A februári presbiteri ülésünkön meghívott vendégeink az óvoda munkatársai és a hitoktatók voltak. Az óvoda munkatársai beszámoltak az
óvodában folyó munkájukról, az óvoda jelenlegi helyzetéről. Óvodánk épületében térnyerés céljából át-és beépítés lesz a nyári hónapokban
mindannyiunk nagy örömére és Isten dicsőségére.
Hitoktatóink szintén beszámoltak az idei tanévben zajló munkájukról, örömeikről, nehézségeikről.
Ezen a presbiteri ülésen határoztunk arról is, hogy kísérleti jelleggel a nagyböjt idején minden második vasárnap az úrvacsorai istentiszteleten a
gyónási és feloldozási rész a liturgia elejére kerül, amely igazából a lutheri hagyományokhoz történő visszatérés. Erről lelkész úr részletesen beszámolt az utóbbi időben minden istentiszteletünkön.
Pálfi Zoltán
|
|
|
A Házasság Hetében, február 15-én hagyományteremtő Bálint-napi vacsorán vett részt gyülekezetünk 18 párja, akik között legtöbben házasok voltak, de az alkalom megszólította a még elköteleződés előtt álló szerelmeseket is.
|
|
Az est célja, hogy a templom falain kívül együtt erősödjünk meg abban, hogy házasságban élni jó és Istentől rendelt, életre szóló feladat.
|
|
|
A szentendrei belvárosi étteremben elfogyasztott vacsora négy fogása között Ittzés István nyugalmazott érdi lelkész evangéliumi alapokon szólt a házasságról.
Háromszor negyedórás megszólalásának témái: A házasság eredete, értelme és célja; A házasság válsága; Mégis van boldog házasság!
Hetvenkilenc éves vendégünk fiatalos hangvételben, mai tudományos tényekkel alátámasztott példái mellett, saját élettapasztalatán
keresztül tett bizonyságot arról, hogy a házasság akkor működik jól, ha férj és feleség valóban Isten képmását, Krisztust öltik magukra,
és ha kapcsolatukat Paradicsomkertként gondozzák, amelyben Isten velük együtt lakik. Egyedül Istennel tudják megélni az egymásért élő
szeretetet, az agapét, amely a titkos recept a boldog házassághoz.
Az előre megtervezett, hat fős asztaltársaságok élénk és vidám beszélgetésben költötték el az ünnephez méltó, rendkívül ízletes
vacsorát. Az áldásokban gazdag, újszerű élményeket adó vacsora végén lelkészünk már a jövő évi alkalmat kezdte tervezni.
Váraljai Janka
|
|
|
Első bálozók voltunk óvodánk történetében.
|
|
|
Óvodai közösségünkben évről évre felmerült a bál gondolata, ami idén 2019. február 16-án végre valóra is vált. A kezdeményezést a
szülőkkel kialakult jó kapcsolaton kívül az is indokolta, hogy idén az óvodánk felső szintje átépítésre kerül, így jótékony célú összefogásra
is buzdítottuk a szülőket, gyülekezeti tagokat.
|
|
|
|
Ahogy a cím is utal rá, első bálozók voltunk az óvodánk történetében. Az est valóságos időutazás volt a 60-as, 70-es évek RETRÓ világába. Fő
motívumunk a bakelit lemez volt, ami formájában visszaköszönt a dekorációban és a terítésben egyaránt. A tánctér egyik hangulatos
sarkában 70-es, 80-as időket idéző tárgyakkal berendezett enteriőrben lehetett megpihenni, fotót készíteni. A résztvevők fantáziadús öltözete
csak fokozta a vidám hangulatot. A báli megnyitót egy fergeteges színjáték követte. Kóka Rozália "Pletykás asszon" című történetét
óvodánk munkatársai a szülőkkel közösen játszották el. Ezután következett a vacsora, majd a hajnalig tartó tánc. A táncoló fekete
lakkcipők már csak a tombolahúzásra, illetve az úttörő dalok éneklésére álltak meg.
A szervezés során élvezhettük a szülői összefogást, gyülekezeti tagjaink és református testvéreink támogatását is, akár a helyszínről,
dekorációról volt szó, akár ételről-italról.
Ezúton szeretnénk ismételten köszönetet mondani a Szentendrei Református Gimnáziumnak a helyszín biztosításáért, a Lombos Music Bandnek a
talpalávalóért, a Honett Kft.-nek az ízes falatokért, Petró Tamásnak és feleségének Várhelyi Dórának a finom koktélokért, Varga Zsófiának a
remek marketing munkáért, a Táncvarázs Tánciskolának a salsa oktatásért. További köszönet illet mindenkit, aki süteménnyel, dekoráció, tombola
és egyéb felajánlással járultak hozzá a vidám, nagyszerű este sikeréhez. Nagy élmény volt! Jövőre veletek ugyanitt!
Farkas Vera
|
|
Óvodánkban öt hetet töltött önkéntes munkával egy kínai lány, Zui, angol nevén Alice. Célja elsősorban az volt, hogy megismerje Európát, nekünk
pedig, hogy nyitottá tegyük a gyermekeket más kultúrák felé is. Alice számára különleges világ volt a miénk, de hamar beilleszkedett, a
gyermekek hamar elfogadták, megszerették. Hálásak vagyunk és köszönetünket szeretnénk kifejezni azoknak a befogadó családjainknak,
akik felváltva egy-egy hétre nem csak szállást és ellátást biztosítottak Alice számára, hanem változatos programokat is, hogy minél színesebb képet kaphasson népünkről, kultúránkról.
Csesznák Éva
|
|
|
Bemutatkozik a Baba-mama kör
|
|
Nekünk Anyukáknak szükségünk van arra, hogy valahol kikapcsolódjunk, bátorítsuk egymást, lelkileg feltöltődjünk. Jó alkalom erre a Baba-Mama
Kör. Heti egyszer, péntek délelőttönként találkozunk a gyülekezeti teremben a lelkészcsalád részvételével.
Barátságok alakulnak itt anyukák és gyerekek között. Nyüzsgés, vidámság, közös játék tölti meg a teret.
Megosztjuk egymással gyermekneveléssel kapcsolatos tapasztalatainkat, kötetlenül, vagy egy adott témáról beszélgetünk.
Gitáros énekléssel, imádsággal zárjuk ezeket az alkalmakat.
Kovács Anita
|
|
A szentendrei evangélikus gyülekezet lelkésze és presbitériuma, a finnországi testvérgyülekezetünk meghívására 2019. január
11-15. napja között Lappeenrantába tett látogatást.
|
|
Testvérgyülekezetünk szervezésében meglátogathattuk a közvetlenül az orosz határ melletti Nuijamaanhoz tartozó evangélikus templomot, amely a
Finnországban szokásos építési formáktól eltérően, az adományozó amerikai testvérek által kért formában épült meg 1948-ban, tekintettel
arra, hogy az 1887-ben épült templom a háborúban, 1941-ben megsemmisült.
A templom különlegesen szép természeti környezetet választott helyszínül, azonban ennek ellenére a testvérgyülekezetünk lelkészével
beszélgetve megtudtuk, kihasználtsága alacsony, kevesen látogatják,leginkább nagy ünnepek idején jönnek el a testvérek templomba nagy számban.
Talán itt érzékelhettük leginkább azt, amit más beszélgetésekből is megtudtunk, hogy a finn gyülekezetek is számos kihívással küzdenek, a
finn evangélikus egyház működését jellemző anyagi biztonság ellenére.
A pár nap alatt lehetőségünk volt Lappeenranta kulturális központjának számító óvárosban sétát tenni, amely számos múzeum és kávézó helyszíne,
továbbá megemlítésre érdemes, hogy itt található Finnország legrégibb ortodox temploma is.
A régi erőd falai között sétálva fedezhettük fel azt a hóból készült evangélikus templomot, amely az ott tartózkodásunk egyik legkedvesebb
emlékét adta. A kívülről kicsinek tűnő, de Isten énekszóval való dicsérete által lélekben hatalmasra növő hóból készült templomban részt
vehettünk egy rövid istentiszteleten, amely felejthetetlen lelki élménnyel gazdagított bennünket. Ăldás volt megtapasztalni Isten jelenlétét egy parányi hótemplomban.
Finn hagyománnyal is megismertetve bennünket a vendéglátóinktól meghívást kaptunk egy igazi finn szaunázásra is, amelyre nagyon szép környezetben, egy befagyott tó partján lévő szaunaházban került sor.
|
|
|
Az orosz határ melletti kis fatemplom.
|
|
Testvérgyülekezetünk szervezésében meglátogathattuk a közvetlenül az orosz határ melletti Nuijamaanhoz tartozó evangélikus templomot, amely a
Finnországban szokásos építési formáktól eltérően, az adományozó amerikai testvérek által kért formában épült meg 1948-ban, tekintettel
arra, hogy az 1887-ben épült templom a háborúban, 1941-ben megsemmisült.
A templom különlegesen szép természeti környezetet választott helyszínül, azonban ennek ellenére a testvérgyülekezetünk lelkészével
beszélgetve megtudtuk, kihasználtsága alacsony, kevesen látogatják, leginkább nagy ünnepek idején jönnek el a testvérek templomba nagy számban.
Talán itt érzékelhettük leginkább azt, amit más beszélgetésekből is megtudtunk, hogy a finn gyülekezetek is számos kihívással küzdenek, a
finn evangélikus egyház működését jellemző anyagi biztonság ellenére.
A pár nap alatt lehetőségünk volt Lappeenranta kulturális központjának számító óvárosban sétát tenni, amely számos múzeum és kávézó helyszíne,
továbbá megemlítésre érdemes, hogy itt található Finnország legrégibb ortodox temploma is.
A régi erőd falai között sétálva fedezhettük fel azt a hóból készült evangélikus templomot, amely az ott tartózkodásunk egyik legkedvesebb
emlékét adta. A kívülről kicsinek tűnő, de Isten énekszóval való dicsérete által lélekben hatalmasra növő hóból készült templomban részt
vehettünk egy rövid istentiszteleten, amely felejthetetlen lelki élménnyel gazdagított bennünket. Ăldás volt megtapasztalni Isten jelenlétét egy parányi hótemplomban.
Finn hagyománnyal is megismertetve bennünket a vendéglátóinktól meghívást kaptunk egy igazi finn szaunázásra is, amelyre nagyon szép környezetben, egy befagyott tó partján lévő szaunaházban került sor.
|
|
|
A lappeenrantai evangélikus templom és a helsinki evangélikus dóm.
|
|
A sok élmény mellett látogatásunk legmeghatározóbb eseménye a több mint 200 éves, gyönyörű belső templomtérrel rendelkező lapeenrantai
templomban tartott istentisztelet volt, ahol lelkészünk, Horváth-Hegyi Olivér prédikált. Az igehirdetés magyarul hangzott el, amelyet
testvérgyülekezetünk igazgató lelkésze, Mika Lehtola finnül tolmácsolt a testvérgyülekezet számára. Az istentiszteleten megmutatkozott
Isten kegyelme, hiszen két gyülekezet, akik minden elvi hasonlóság ellenére nem értik egymás nyelvét, mégis egy szívvel tudtunk együtt
lenni Isten szeretete által és mindnyájan érezhettük a lélek munkáját a finn nyelvű liturgián keresztül is. Az úrvacsorai istentisztelet azért
is volt különleges alkalom, mert Pálfi Zoltán felügyelő testvérünk is részt vehetett az úrvacsorai szentség kiszolgáltatásában.
Az istentiszteletet utáni szeretetvendégségen több család fényképekkel készült meglepetésként, amelyet a szentendrei látogatásuk alkalmával
évekkel ezelőtt készítettek, jó érzés volt a gyülekezetünk tagjait felfedezni a finn testvérek családi fotóin.
Az istentiszteletet követően, a gyülekezet egykori, rendezvény helyszínné felújított műemlék paplakjában a testvérgyülekezet
presbitereivel és a gyülekezet más elöljáróival eltöltött közös ebéd mellett folytatott értékes beszélgetések betekintést engedtek a
testvérgyülekezet életébe, működésébe. A finn testvérgyülekezetünk öt kisebb gyülekezet összeolvadásából jött létre. Testvérgyülekezetünkben
probléma, hogy csökken a gyülekezet létszáma, komoly kihívás a fiatalok gyülekezetben tartása. Finnországban számos komoly társadalmi téma okoz
vitát, amely gyakran rombolja a közbeszédet és mindez kihat a gyülekezet életére, tagjainak létszámára. A gyülekezet működése sok tekintetben
független, de pénzügyi és humánerőforrás szempontból központi irányítottság jellemzi, így a presbitérium ilyen keretek között hoz komoly, stratégiai döntéseket.
Az ebéd során a finn testvéreknek a finn nemzeti himnusz eléneklésével kedveskedtünk.
A vidéki élet nyugalma, barátságossága és a táj letisztult egyszerű szépsége után utaztunk a fővárosba, Helsinkibe, amelynek nagyvárosi
jellege nyüzsgést és egy egészen más atmoszférát jelentett. Helsinkiben a Finnország jelképének számított evangélikus dómban tett látogatásunk
alkalmával találkoztunk az ott lelkészi szolgálatot teljesítő Anna-Maija Villjanen lelkésznővel, aki magyarországi tanulmányainak köszönhetően,
kitűnő magyarsággal mesélt nekünk a helsinki evangélikusokról, Finnországról, hitéletükről. A vidéki evangélikus gyülekezeti életen
túl, így a fővárosi evangélikus gyülekezet működésébe, annak eltérő jellegébe, nagyvárosi sajátosságaiba is betekintést nyerhettünk.
Finnországból nagyon sok szép, életre szóló emlékkel gazdagodva indultunk haza, magunkkal hozva testvérgyülekezetünk nyitottságát,
barátságosságát és a testvérgyülekezetünkkel való kapcsolat további építésének lehetőségét.
Kormány Zita
|
|
Gyülekezetünk presbitereit bemutató sorozatunkban ezúttal Szebik Andrással és Soproni Gyulával folytatjuk a sort.
Szebik András
|
|
|
"Kisgyermek-koromat annyira átszőtte az Evangélikus Egyház, hogy komolyan elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy más egyházak is léteznek, sőt a miénknél még nagyobbak is."
|
|
|
Honnan származol, hogy kerültél Szentendrére?
1970-ben születtem Győrben pedagógus szülők első gyermekeként. Édesanyám matematikát, apukám pedig zenét tanított. Sajnos édesapámat korán
elveszítettük, így a nálam 2 évvel fiatalabb húgommal együtt anyukám egyedül nevelt fel bennünket.
Építőipai szakközépiskolában szereztem érettségit, ezt követően Budapestre költöztem és a Műszaki Egyetem Építőmérnöki karán folytattam a
tanulmányaimat, húgom pedig az Evangélikus Teológiai Akadémián tanult tovább.
A diploma megszerzése után még 12 évig a Fővárosban éltem és dolgoztam, de sosem tekintettem végleges otthonomnak Budapestet. Igaz, itt ismertem
meg későbbi házastársamat, Pirost és 2005-ben itt született meg Dóri lányunk is, de még abban az évben a Jóisten segedelmével Szentendrére
költözhettünk. Piros nővére nem sokkal utánunk költözött ide a családjával, ezt követően pedig édesanyja és a keresztmamája is
szentendrei lakosokká váltak, így a széleskörű helyi rokonság miatt sokaknak úgy tűnhet, mintha régi szentendrei család lennénk, pedig nem ez a helyzet.
Ideköltözésünk óta néhány szomorú eseményt is át kellett éljünk. Testvéremet 2010-ben, Piros bátyját 2012-ben temettük el. Anyukám, aki
jelenleg is Győrben él, egy sajnálatos autóbalesetben mozgáskorlátozottá vált és gondozásra szorul. Hasonlóképpen Piros 92 éves keresztmamája is
folyamatos törődést és ellátást igényel, amely döntő részben Pirosra hárul.
Milyen evangélikus gyökereid vannak, ki formálta a hitéletedet?
A "magok elvetésében" anyai nagyszüleim jártak az élen. A náluk töltött esték soha nem telhettek el imádkozás és bibliából vett "mesék" nélkül.
Ebben segítségükre volt Plachy Lajos "tisztelendő bácsi" aki gyakran átjött hozzám a szomszédos parókiából egy kis esti tanításra. Mindig
ámulattal hallgattam őt, 45 év távlatából is jól emlékszem a gesztusaira, arra a természetességre, ahogy Istenről beszélt - semmiféle kétséget nem hagyva, hogy itt van velünk és mindig vigyáz ránk.
Nagyapám egyházfiként segédkezett a győri "Öregtemplom"-ban, ahol kereszteltek, és valójában a gyerekkorom jelentős részét is ott
töltöttem a Ráth Mátyás téri evangélikus tömbben, mai divatos nevén az "Insula Lutherana"-ban. Nemcsak a nagyszüleim lakását és nagypapám
üveges-képkeretező műhelyét foglalta magába ez a hangulatos épületegyüttes, hanem még iskolába is ide jártam, az akkori Bartók Béla
Zenei Ăltalánosba. Az órák közti szünetekben a templom udvarán fogócskáztunk, bújócskáztunk, olykor - ha orgonaszó szűrődött ki,
belopóztunk és hallgattuk a kántor gyakorlását. Karácsonykor átmentünk a "Szeretetház"-ba énekelni vagy betlehemes műsort adni. Persze az iskola
és az egyház között akkoriban nem volt és nem is lehetett hivatalos kapcsolat, de néhány tanító személyes ismeretsége, kötődése révén
mégiscsak kialakult némi átjárás a két szomszédos intézmény között. E korra jellemző, hogy a kórusunk repertoárjában jól megfért egymás
mellett például az Ave Maria és az Internacionálé.
Természetesen nem maradhattam ki az ottani gyülekezeti életből sem. Az
istentiszteleteket, bibliaórákat rendszeresen látogattam, konfirmáltam, később az ifis programokban is részt vettem egészen 18 éves koromig,
amikor Budapestre költöztem. Vicces, de a â70-es évekbeli kisgyermek-koromat annyira átszőtte az Evangélikus Egyház, hogy komolyan
elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy más egyházak is léteznek, sőt a miénknél még nagyobbak is.
Mivel foglalkozol?
Közgazdasági szakokleveles mérnök vagyok, épületüzemeltetéssel és ingatlanfejlesztéssel foglalkozom. Tavaly augusztusban töltöttem le a
20. szolgálati évemet a jelenlegi munkahelyemen, ahol csoportvezetőként hat irodaház, egy oktatási központ és egy ipari csarnok műszaki állapotáért és mindennapi működéséért felelek.
Mit jelent számodra az itteni gyülekezet?
A gyülekezet számomra egy második otthon, ahol az embert szeretettel fogadják, megoszthatja örömét-bánatát és maga is részesülhet a közösség
tagjainak boldogságában, támogathatja őket gondjaikban. Továbbá egy olyan hely, ahol megélhetjük Istennel való kapcsolatunkat, és mindig
magunkhoz vehetünk egy kis lelki útravalót.
Amikor ide költöztünk Szentendrére, azt sem tudtuk, hogy vajon melyik lehet az evangélikus templom a "sok közül", de amikor befészkeltük
magunkat és végre úgy éreztük, hogy valóban új otthonra leltünk ebben a városban, egyenes út vezetett a Bükkös partra. Nem keresgéltünk
gyülekezetet, ahogy sokaktól hallani manapság, hanem a lutheránus gyökerekből adódóan teljesen egyértelmű volt, hol a helyünk.
Azóta sok év eltelt és részévé váltunk a közösségnek, nemcsak a gyülekezeti programok és istentiszteletek látogatása, vagy az egyház
nyújtotta egyéb "szolgáltatások igénybe vétele" által, hanem a tennivalókból is próbálunk részt vállalni, ahogy energiánk és
szabadidőnk engedi.
Számos családi esemény is ide fűz bennünket. Templomunk adott helyet Dóri lányunk keresztelőjének, itt kötöttünk házasságot, itt búcsúztunk
Piros bátyjától, tavaly pedig Dórival együtt Réka, a keresztlányunk konfirmációja is itt zajlott.
Gyülekezetünk sokat jelent számunkra, rengeteg nagyszerű élményt, számos baráti kapcsolatot köszönhetünk az idetartozásunknak, a közösség fontos
lelki támaszt nyújt a nehéz időszakokban. Feleségem, hosszú ideig a vasárnapi iskolában szolgált, én magam pedig a Rosa Lutheri Alapítvány
kuratóriumi tagjaként és presbiterként segítem a gyülekezet működését.
Szerinted milyen a jó presbiter? Hogyan gondolsz presbiteri szolgálatodra?
Nem könnyű erre válaszolni, és főleg nem könnyű a Pál apostoli kritériumok (1Tim 3) alkotta tükröt magam elé tartani. Sokszor felteszem
a kérdést, hogy méltó vagyok-e erre a tisztségre, hiszen mindenképpen elvárt a példamutató, Istennek tetsző életvitel, amelyről olykor
le-letéved az ember, legalábbis én magam biztosan. Ugyanakkor érzek egyfajta elhivatottságot és ebből fakadóan vállaltam az újbóli jelölést.
Az pedig, hogy a gyülekezet újra bizalmat szavazott nekem, tovább erősítette az elköteleződésemet.
A presbiteri szolgálat, és főként az én saját szolgálatom is számos kérdést, kételyt ébreszt bennem, mert egyfelől szeretnék magamból többet
adni a gyülekezet számára, másfelől a munkahelyi-, családi-,
egészségügyi- és egyéb okok, teendők miatt nagyon korlátos az időm és az energiám. Persze az a minimum, hogy felelősséggel részt veszek a
döntésekben, tájékozódom, amennyire lehet és a lelkiismeretemre hagyatkozva foglalok állást.
Fontosnak tartom, hogy higgadtan, hatékonyan és konstruktívan tudjuk megvitatni a napirendre kerülő kérdéseket. Ennek megfelelően a
megoldás-orientált hozzászólásokra törekszem, igyekszem nem bocsátkozni ismétlésekbe. Olykor, ha feszült helyzet alakul ki, inkább próbálom
oldani a hangulatot és tompítani a konfliktust.
Gyülekezünk életét látva, milyen súlypontokat fogalmaznál meg a jövőnket illetően?
Nagy örömömre szolgál, hogy a gyülekezetünk ilyen szépen gyarapszik létszámban és anyagi lehetőségek tekintetében egyaránt. Ugyanakkor látni
kell, hogy egy ekkora, ilyen szerteágazó és aktív közösség esetében a lelkészünktől nem várható el, hogy minden egyes programot, eseményt,
csoportot kézben tartson emellett hitoktatóként is helytálljon és még a személyes lelki gondozóként is rendelkezésünkre álljon az
istentiszteletekre való felkészülésen és azok megtartásán túl. És persze az sem használ a tovább építkezés szempontjából, ha a lelkész önmagával
szemben támaszt ilyen túlzott elvárást. A legjobb az lenne, ha találnánk egy második lelkészt, aki betöltené a megüresedett státuszt,
és aki Olivér teljes bizalmát élvezve tudna önállóan tevékenykedni bizonyos területeken. Addig is, amíg ez nem rendeződik, módot kellene
találni a lelkészünk tehermentesítésére, alkalmi helyettesítésre vagy éppen bizonyos dolgok elengedésére.
A költségvetés tervezésekor javasolnék nagyobb figyelmet fordítani a hitoktatás támogatására, az oktatók motiválására és arra, hogy a
közösség ifis tagjai számára tartalmas és vonzó programokat tudjunk felkínálni. Megfontolandónak tartom, hogy egy belföldi
testvér-gyülekezeti kapcsolat kezdeményezésében is lépéseket tegyünk,lehetőleg a közelben, hogy egymás programjait kölcsönösen elérhetővé
tegyük és látogatni tudjuk.
Kiváló ötletnek tartom, hogy az egyház által támogatott gyülekezetplántálási program keretében ne egy újabb templom
felépítésében gondolkodjunk, hanem inkább egy oktatási intézmény átvételében, ahol rendelkezésre áll vagy kialakítható egy megfelelő
méretű, több funkcióra is alkalmas közösségi terem.
Melyik a legkedvesebb igéd és miért?
A hozzám legközelebb álló könyv a Prédikátor könyve. Ez az írás az élet ellentmondásaiból kiindulva próbál elvezetni minket Istenhez és
rávilágítani a szeretet fontosságára. Olyan ellentéteken keresztül, mint például a bölcsek hallgatása és a balgák fecsegése; a dolgos ember
békés álma és a jólétben dőzsölő álmatlansága; az élet értelmének keresése által a hiábavalóság átérzése, a magányosság és egymásra
utaltság, vagy éppen a vagyonfelhalmozás szembeállítása Isten ajándékainak elfogadásával.
Azt gondolom, hogy korunk emberének bőven van mit merítenie ezekből a gondolatokból, ahogy számomra is minden egyes elolvasás képes újabb
megvilágításba helyezni dolgokat. Ebből a könyvből szeretnék egy szakaszt ide ollózni:
Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mint ha áldozol az ostobák módjára, akik nem tudják, hogy rosszat tesznek! (Préd 4,17)
|
|
|
A győri Öregtemplom és az Insula Lutherana régi felvételeken.
|
|
|
"A jó presbiter fogalma már sokszor megfogalmazásra került, inkább azon
érdemes dolgoznunk, hogy itt és most (és persze a jövőben) a szentendrei evangélikus gyülekezetnek jó presbiterei legyünk. Ehhez pedig az egyik nagyon fontos feladat az elköteleződés."
|
|
|
Honnan származol, milyen evangélikus gyökereid vannak, ki formálta a hitéletedet?
Budapestről származom, de több véletlen folytán viszonylag régóta van
kapcsolatom Szentendrével. Magához a gyülekezethez kb. 6 évvel ezelőtt
csatlakoztam. Jelenleg is Budapesten élek, de Szentendre közelsége miatt
nem igazán okoz gondot a távolság.
A családom egyik ágán evangélikus, így gyerekként ennek viszonylagos
természetességével éltem meg az evangélikus közeget, bár sokszor az
érzem, hogy ez még akár hátrány is lehet azokhoz képest, akiknek meg
kellett küzdeniük magukban, hogy hívő evangélikussá váljanak.
Mivel foglalkozol?
Közgazdász végzettségű vagyok, a szakmámban alkalmazottként dolgozom,
amely elég sok szempontból segítségemre van a presbiteri feladatok
ellátásban is.
Mit jelent számodra az itteni gyülekezet?
Gyülekezünk életét látva , milyen súlypontokat fogalmaznál meg a jövőnket illetően?
Öröm látni egy épülő gyülekezetet, és Szentendrén ezt látom, jó ide
tartozni. Természetesen a presbiteri lét együtt jár azzal, hogy az ember
mélyebbre belelát a gyülekezet életébe, ügyeibe, és kap egy árnyaltabb
képet arról, mi és hogyan történik a gyülekezetben.
Nehézséget okoz időről-időre az az ellentmondás, hogy bizonyos feladatok
a civil munkaéletünkben sokkal gördülékenyebben zajlanak, és ezt a
"profizmust" lenne jó itt is látni, miközben nagyon sok feladatot egy
gyülekezetben nem napi nyolc órás munkaidőben, hivatalos alkalmazottak
végeznek, hanem önkéntesek munkája révén, akik elköteleződésüket és
idejüket adják, de ezzel együtt járhat hogy esetleg valami lassabban,
kevésbé összeszedetten zajlik. Ha egy-egy esetben ezen tudunk
javítani, az előre viszi gyülekezetünk életét. Hálásak lehetünk
mindenkinek. Tapasztalataim szerint az elkötelezettség mindig
meghozza a gyümölcsét.
Nagyon fontosnak tartom a kérdést, hogy sikerülhet-e a fiatalokat jobban
megfogni. Ez persze nem csak szentendrei evangélikus kérdés, hanem más
gyülekezetekben, sőt más országokban (például finn
testvérgyülekezetünknél is) probléma, de nekünk saját választ is kell
adni rá. Célunk, hogy még ebben az évben felvázoljuk ifjúsággal
kapcsolatos stratégiánkat.
Szerinted milyen a jó presbiter? Hogyan gondolsz presbiteri szolgálatodra?
A jó presbiter fogalma már sokszor megfogalmazásra került, inkább azon érdemes dolgoznunk, hogy itt és most (és persze a jövőben) a szentendrei
evangélikus gyülekezetnek jó presbiterei legyünk. Ehhez pedig az egyik nagyon fontos feladat az elköteleződés. Tanulandó, hogy időnket és
energiáinkat hogyan tudjuk ténylegesen odaszánni a gyülekezet építésére. Fontos egymás megismerése, és ebbe beletartozik a gyülekezeti tagok
megismerése is. Figyelnünk kell arra, hogy a presbiter a gyülekezet ügyeinek megismerése révén elsősorban nem a gyülekezeti tagokat ismeri
meg jobban, hanem inkább a gyülekezet, mint szervezet életébe lát bele.
Fontosnak tartom, hogy a gyülekezet vezetése meghatározza a gyülekezet legfontosabb munkaterületeit, és a lelkész vezetése mellett a
presbitérium egy vagy több tagja legyen felelős ezekért a munkaágakért. Így tud a presbitérium hozzájárulni ahhoz, hogy lelkész a legfontosabb
feladatára, Isten igéjére és a gyülekezeti tagokra tudjon minél több időt fordítani.
|
|
|
Az elmúlt három hónap kiemelt eseményei:
december:
1. hittanos ádvent a templomban
7-9. ádventi gyülekezeti lelkigyakorlat Szécsényben
9. ádventi kézműveskedés a gyülekezeti teremben
9. ökumenikus ádventi hangverseny a Református Gimnázium kápolnájában
9. evangélikus gyertyagyújtás a Fő téren
12. munkatársai karácsonyi vacsora
19. óvodások karácsonya a templomban
január:
11-15. testvérgyülekezeti látogatás Lappeenrantában (Finnország)
20-27. ökumenikus imahét
február:
1-3. balatonszárszói gyülekezeti hétvége
15. Bálint-napi, párkapcsolatot erősítő vacsora evangelizációval
16. jótékonysági farsangi bál a Református Gimnáziumban az óvodánk javára
17. téli gyülekezeti kirándulás a Vörös-kőre
20-21. nyílt napok az óvodában
24. rendkívüli - közgyűlés a Rosa Lutheri Alapítvány alapítói jogának átruházása
kazuálék:
1 esküvő
1 keresztelés
8 temetés
Programok böjttől pünkösdig
március:
22. orgonazenés áhítat (Bach hét)
24. éves rendes közgyűlés
április:
5-7. Felnőtt Konfirmációs lelkigyakorlat
12-13. kezdő konfiramdusok hétvégéje
28. tavaszi gyülekezeti kirándulás
május:
7-8-9. anyák napja és ballagás az óvodában
10-12. haladó konfirmanus csoport lelkigyakorlata
24-26. balatonszárszói gyülekezeti hétvége
|
|
Elérhetőségeink
Szentendrei Evangélikus Egyházközség
2000 Szentendre Luther tér 1.
Tel.: +36 26 303-459
Horváth-Hegyi Olivér, lelkész
E-mail: oliver.horvath.hegyi@gmail.com
Tel.: +36 20 824-2789
Pálfi Zoltán, felügyelő
E-mail: zoltan.palfi@avocadofood.hu
Tel.: +36 20 229-0007
Szilágyi Andrea,lelkészi asszisztens
E-mail: szilagyi.andrea.szentendre@gmail.com
Tel.: +36 20 520-0909
Szerkesztőség :
Felelős kiadó : Pálfi Zoltán
Szerkesztő: Darabos Eszter
hirlevel.szentendre@gmail.com
|
|
A Szentendrei Evangélikus
Egyházközség bankszámlaszáma:
OTP 11742087-20000545
A Rosa Lutheri Alapítvány adószáma: 18688849-1-13
bankszámlaszáma: OTP 11742087-20072643
Köszönet mondunk mindazoknak,akik 2018-ban egyházfenntartói
járulékkal is segítették gyülekezetünk működésé
|
|
|
|
Copyright © 2018. Szentendrei Evangélikus Egyházközség, Minden jog fenntartva.
|
|
|
|
|
