Böjt 4. (Leatare) vasárnapja
Szentendre, 2026. március 15.
Gal 4,21-31
EÉK 365, 4, 360, 311, 12, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Puzzle
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
Amikor puzzlét vásárolunk, aszerint választunk, hogy melyik kép tetszik. Megvesszük az ötezer darabos puzzlét és otthon elkezdjük kirakni. Általában a szélekkel kezdjük, hogy a végeredmény keretezve legyen. Aztán elkezdjük keresgélni a kirakó darabjainak helyét. Tájképeknél kirakni a fátyolfelhős eget, a pipacsokkal borított rétet, váraknál a falakat embert próbáló.
Életünk is egy nagy puzzle. Különösen igaz ez a terveinkre. Vízióink arról mesélnek, hogy szemünk előtt lebeg a jövő, ám az életünkre vonatkozó álomképek részleteit nem ismerjük. Viszont azt, hogy mit szeretnénk elérni, hogyan lehetünk boldogok, magunk elé képzeljük. Ha nem is tökéletes, de vágyaink szerint egy szép életet képzelünk el magunknak. Aztán elkezdünk érte tenni. Elkezdjük kirakni ezt az életet. Ez történik újrakezdéskor, költözéskor, amikor le akarunk fogyni, át akarjuk rendezni a lakást, ki akarjuk takarítani a garázst, valami újat kezdünk, befejezzük a tanulmányainkat, házasságra készülünk, gyermekeink születésekor, a gyerekek kirepülésekor, munkahelyváltáskor, kríziseink után. Kirakózunk. Jövőt építünk. Elkezdjük egymás mellé illeszteni elképzelésünk darabkáit. Építjük azt, amit magunk előtt látunk éjjel és nappal, beszélgetéseink közben és álmodozásaink perceiben, miközben autót vezetünk, vagy épp az uszodában úszunk.
Ábrahám Istentől kapott egy nagy puzzlet. Kánaánt ábrázolta, a tejjel-mézzel folyó földet, az ígéret földjét és rengeteg utódot, megszámlálhatatlan családtagot, valamint a kép közepén valami nagyszerű részletet, ami olyan meghatározó a képen, mint semmi más, ugyanakkor még nagy titok, ami egész egyszerűen így szólt: "általad nyer áldást a föld minden nemzetsége". Isten abban segített Ábrahámnak, hogy mindig kezébe adott egy puzzle darabot, amit Ábrahám szépen a helyére tett. Sohasem vett el magától egyetlen darabot sem, mert hitt abban, hogy amit Isten a kezébe ad, az a következő részlet, amivel foglalkoznia kell annak érdekében, hogy a kép elkészüljön. Azonban Ábrahámnak és Sárának nem volt gyermeke, tehát a puzzlét egy idő után nem lehetett folytatni, mert elfogytak a puzzle darabkák. A többnejűség korában, Kr. e. 2000 évvel természetes megoldás volt, hogy az úrnő - esetünkben Ábrahám feleségének, Sárának a - szolgálóleánya, Hágár lehetett az, akitől Ábrahámnak gyermeke született. Isten megígérte Ábrahámnak, hogy nagy nép atyjává teszi, de úgy tűnt, a meddőség ennek ellent mondott, ezért Ábrahám türelmetlen lett, hiszen az idő felette is és Sára felett is eljárt, így hát valahonnan szerzett még néhány puzzlét és kirakta Izmael. De egy gyors fordulattal, mindenki számára meglepő módon Isten hozott egy marék új puzzlét és Sára - idős kora ellenére - szintén megfogant és fiút szült, akit Izsáknak neveztek el. Ebből a helyzetből konfliktus alakult ki, mert Sára nem tudta elviselni a szolgálóleány és fia jelenlétét, így az a megoldás született, hogy ha Sárának van gyermeke, akkor a szolgálóleánytól, Hágártól született Izmaelnek édesanyjával együtt mennie kell. A képből kiszedték ezt a részletet és folytatták a kirakó kirakását.
No de térjük igénkre és menjünk el a galatákhoz. Pál apostol gyakorta szembesült azzal, hogy a zsidó keresztények az Istennel kötött szövetség jelét megkövetelték, ezért el nem tudták képzelni, hogy valaki Isten fia követését körülmetéletlenül folytassa. Az apostol a galatákhoz írt levelében Hágár esetére úgy tekint, mint emberi erőfeszítésre. Ábrahám okoskodott, osztott-szorzott és arra jutott, hogy a meddőség akadálya Isten tervének, ami annyi utódról szólt, mint égen a csillag és tengerparton a homokszem, de ennek a sok utódnak semmi jele nem volt, hiszen Sárával gyermektelenek voltak. Ábrahámnak nem volt igaza. Valahogy nem volt az meg neki, hogy Isten a meddőség felett is Isten. Így amikor Hágár fia, Izmael megszületett, végképp kiderült, hogy ő nem lehetett az ígéret gyermeke.
A galatákhoz írt levélben annyi történik, hogy Hágár és Izmael a szolgaság jelképe, Sára és Izsák a szabadság és az ígéret jelképe. Ezzel Pál apostol arra utal, hogy nem a vérség, a családi gyökerek tesznek minket Ábrahám igazi örököseivé, akik Jézusban az örök élet ígéretét kapjuk, hanem az ígéretbe vetett hit tesz örökössé.
Mit jelent igénk utolsó igeverse, amely a szakasz mondanivalóját összegzi így: "Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk." (31.v.)
Mindegy, hogy milyen életet élsz, ha Istent kihagyod belőle. Sokszor képzeljük azt, hogy Isten jobban kedvel minket, ha a vallásos gyakorlatokat betartjuk. Úgy gondoljuk, hogy templomba menni Istennek jobban tetszik, mint a városban sétálni a családommal. Pedig a kettő között Isten nem tesz különbséget, ha a családoddal együtt úgy sétálsz, hogy azt Istennel együtt és őérte teszed. Engedni Istennek, hogy ő adja kezünkbe a következő kirakót azt is jelenti, hogy a Kol 3,17 szerint rendezzük be az életünket. "Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala."
Isten egy gondolatnyi távolságra van tőled. Tehát közelebb, mint gondolnád. Abban a pillanatban, hogy rá gondolsz, kapcsolatba kerülhetsz vele. Amikor tervezed a jövődet és ábrahámi türelmetlenségben szenvedsz, kezedbe veszed az egy másik puzzléhoz tartozó részeket és belerakod a tiédbe, már nem lesz olyan a kép, mint ahogyan azt Isten elgondolta. Itt veszítjük el a szabadságunkat. Mert azt a részt nem Istennel együtt raktam ki, hanem ÉN. Nem lesz megszentelt. Nem lesz rajta áldás. Isten nem egy szent helyen találkozott Mózessel, hanem egy bokornál. Az a hely attól lett szent, hogy Isten ott volt. Életünk egyszerű részletei is megszentelődhetnek, ha Istenre bízzuk azokat. Azt látjuk, hogy Ábrahám gondjai és rossz döntései akkor tetőztek, amikor nem tudta rábízni magát és Sárát Isten kezére.
Amikor Jézus Atyjára bízza az öt kenyeret és két halat, a tizenkét tanítvány, az ötezer és még annál is több ember életében olyan részletek bontakoznak ki a kirakóban, amire legmerészebb álmukban sem gondoltak. Ha Noé nem bízza rá magát Isten bölcs látására, ő sem menekül meg az özönvíztől. Isten minden fölösleges vargabetűtől meg akar menteni téged. Arra a szabadságra hív, amely a te görcseiddel szemben tesz téged szabaddá. Szabadon "Hagyd az Úrra utaidat, bízz benne, mert ő munkálkodik!" (Zsolt 375). Hagyd rá fátyolfelhős egeidet, pipacsmezőidet, amelynek kirakása első látásra még lehetetlennek is tűnik, de ha figyelsz rá, minden részlet oda kerül, ahol annak eltervezett helye van. Márpedig Isten tervei tökéletesek.
Ámen.
.