Hatvanad vasárnap
Szentendre, 2026. február 8.
Ézs 55,6-9  
Tied a dicsőség, Erőt adsz minden helyzetben, Jézusom, áldozatodra gondolok,EÉK 258

Horváth-Hegyi Olivér
Isten megtalálhatósága

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Valamelyik kora reggel, amikor még sötét volt nagyon kerestem a szemüvegemet. Emlékem szerint az éjjeli szekrényre tettem, de nem volt ott. Megtapogattam a párnám körüli részeket, nem sok eredménnyel. Körülnéztem a fürdőszobában, de ott sem volt. Aztán lementem a cipős szekrényhez. Semmi. Odafordultam a kályha párkányához, ám hiába. Bosszús voltam. Átmentem a lelkészi hivatalba, hátha. Útközben ajtónyitáskor akaratlanul a tükörbe néztem és elnevettem magam.

Volt már olyan, hogy nem találtál valamit: kulcsot, pénztárcát, sálat, személyit, telefont, egy könyvet, a kenyérvágó kést? Kerested de nem találtad. Aztán kiderült, hogy ott volt, ahová tenni szoktad, zsebedbe, táskádba, fiókba, polcon, vagy épp rajtad, mint ahogyan én is jártam. Néha nevetünk ezen, vagy épp örülünk, hogy megvan az, amit kerestünk, és persze bosszankodunk, de mindemellett van valami kínos, "ejnye" érzésünk is: mert valójában utólag nem az volt a baj, hogy nem volt meg, hanem hogy nem vettük észre.

Az életben is sokszor így vagyunk. Keresünk biztonságot; olyat, ami nem omlik össze, ha jön az első megrázkódtatás. Keresünk megnyugvást, ami nem csak eltereli a figyelmünket, hanem valóban lecsendesít. Keresünk kapaszkodót, amikor elkezd kicsúszni a talaj a lábunk alól. Keressük a történések értelmét, amikor nem értjük, miért történt mindez velünk. Keresünk választ; nem tankönyvit, hanem olyat, ami elbírja a kérdéseink súlyát és nem kertel. Keresünk segítséget. Nem később, nem majd egyszer, hanem most. A keresésben bajnokok vagyunk. A válaszok megtalálásában hátul kullogunk. Abban pedig, hogy észrevesszük-e azt, amit keresünk, van tanulnivalónk.

Hívő keresztények vagyunk. Ábrahámhoz hasonlóan hiszünk Istenben, vezetésében és ígéretében. Tudjuk, hogy Isten nullahuszonnégyben elérhető, mégis gyakran azt gondoljuk, hogy Ő biztos messze van. Elérhetetlen. Elfoglalt. Hallgat. Próbára tesz, tehát magamra hagy. Köddé válik, ezzel büntet. És akkor megszólal Ézsaiás próféta. Ezúttal nem nyugodtan, nem halkan, hanem jó nagyot szólva: "Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!" Mintha azt mondaná: Nem az a kérdés, hogy Isten hol van. Az a kérdés, hogy te hol keresed.

Ez az ige nem azoknak szól, akiknél minden rendben van, akik folyamatosan élő kapcsolatban vannak az Úrral. Ez az ige azoknak szól, akik már belefáradtak a keresésbe, vagy éppen feladták, vagy azt gondolják: most már késő. Keressétek az Urat, amíg megtalálható!
A héber szöveg itt nemcsak azt mondja, hogy amíg lehet, hanem azt is sugallja: Isten most elérhetővé teszi magát. Keressétek az Urat az ő megtalálhatóságában. Keressétek az Urat, mivel megtalálhatóvá teszi magát. Nem mi találjuk meg őt ügyességből, hanem ő engedi, hogy rátaláljunk. Keressétek az Urat, ahol megtalálható! Keressétek az Urat, mert megtalálható!

Jogos az a kérdés, hogy akkor hol vannak Isten helyei? Szoktuk mondani, hogy Ő mindenütt jelen van. De mégis mit jelent ez?
Valami olyasmit, hogy Isten megjelenése a hétköznapjainkban relevánssá teszi a jelenségeket. Nem csak igazak ezek a jelenségek, történések, nem csak érdekesek, hanem érint minket, közel van hozzánk, ránk vonatkozik. Isten ott van, ahol az életünk történik, és amikor megjelenik, hirtelen minden rólunk szól. Nem úgy, hogy én vagyok a világ közepe. Gondoljunk arra, amit naponként sokszor átélünk, amikor egy személy találkozik egy másik személlyel és az a találkozás személyessé, megszületik a kapcsolat. Ám ebben az esetben csak az egyik személy ember. A másik Isten.

És itt jön a következő mondat, ami talán megállít bennünket: "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr." Ez elsőre nem túl megnyugtató. Mintha azt mondaná Isten: dolgaimat nem értitek, és nem is fogjátok felfogni. De Ézsaiáson keresztül Isten nem ezt akarja üzenni. Sokkal inkább arról van itt szó, hogy Isten nem úgy számol, mint mi. Hadd világítsam meg egy példával. Mi méricskélünk. Ki mit érdemel. Ki hol rontotta el. Ki mennyit tett bele. És ha mérleget vontunk, eldöntjük, ki mennyit kap szeretetünkből, pénzből, feladatból, elismerésből, segítségből, támogatásból. Isten viszont nem méricskél. Nem azt kérdezi: megérdemled-e, hanem azt, hogy szükséged van-e rá. Ezért mondja, hogy az ő útjai magasabbak. Nem azért, mert elérhetetlenek, hanem mert irgalmasabbak, mint amit mi ki tudnánk találni. És ezt ti, gyerekek is értitek: ha valaki akkor is szeret, amikor hibáztál, az nem igazságtalan, hanem a legnagyobb szeretet.

És végül hadd mondjam el a legmegnyugtatóbbat. Isten nemcsak kereshető. Nemcsak fantasztikusan gondolkodik. Hanem amit mond, az történik is. Ezért írja Ézsaiás: "Ahogyan az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet… ilyen lesz az én igém is." Az eső nem kiabál. Nem magyaráz. Nem erőszakkal jön le az égből. Csak teszi a dolgát. Leesik és áztat. Isten igéje is ilyen. Benned akarja tenni a dolgát. Isten azt szeretné, ha szíved nem lenne útféli föld, ahonnan az ördög kikapkodja az igét, mint madár az útszéli magot. Nem szeretné, ha szíved sziklás föld lenne, nehogy a megpróbáltatások idején elpártolj Istentől. Azt szeretné, ha nem lenne tövises, ahol az élet gondjai és élvezetei megfojtják. Jó földet keres. Tehetsz azért, hogy jó föld légy. Tartsd fontosnak az igét. Azt az igét, amely testté lett és itt élt közöttünk. Hiszen ő volt az, aki az égből szállt alá, emberré lett, értünk meghalt és értünk támadt fel. Nem ment vissza az Atyához üresen. Velünk együtt tér vissza a mennyben. Velünk, akik hiszünk benne. Önnön magával öntözte meg az emberiséget, hogy életük termő legyen. Jézus Krisztus elérte célját, amiért az Atya elküldte. Mi voltunk a cél.
Az igehirdetésre felkészítő énekük olyan szépen foglalta össze ezt: "Jézusom, áldozatodra gondolok, te meghaltál értem a Golgotán. Mindig vársz, hátat soha nem fordítanál, most újra itt vagyok. Drága véred értem folyt ott fenn a keresztfán. Alázattal térdre hullok kegyelmed láttán. Most újra hálás szívem, újra leteszem életem. Köszönöm neked a keresztet."
Ámen.
.