Advent 1. vasárnapja
Szentendre, 2025. november 30.
Jer 23,5-8
EÉK 131, 143, 308, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Jézus-otthon
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Megújulás. Egyházi esztendőnk ádvent első vasárnapjával újraindul az év egyik kiemelkedő ünnepe felé. Csodás idő ez! Előkerülnek az ádventi naptárak, és egy-egy nap kinyílnak az apró ablakocskák. Otthonunkban is elkészül az ádventi koszorú, esténként újra helyet kap a meghittséget teremtő gyertya fénye. Az ádventi esték ádventi énekei, a nyugodt időt és teret ajándékozó zenehallgatás csendesen és hosszan készítenek fel bennünket karácsonyra. Mindeközben templomunkban az oltárterítő és a virág színe, a böjti és ádventi időben megjelenő lila, bűnbánatot hirdet: Jézus születését várjuk megtisztult, felfrissült lélekkel, levetve mindazt, ami bennünk szürke és piszkos, hogy újra a fehér ruhát ölthessük magunkra. Csodás idő ez! Ilyenkor, december tájékán gondolataink legyenek olyanok, mint Pilinszky írásában: "Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. ... Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Az ádventi óra nem az időt méri, hanem a közelséget. Ádventi várakozásunkat aktivizálja a 25. zsoltár szava: "Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom: ne szégyenüljek meg." (Zsolt 25,1.2.) Az Isten felé emelt lélekélményt erősíti ádvent első vasárnapjának evangéliuma. Jézus eljövetelét – akár a testté lett ige érkezésére tekintesz, akár második visszajövetelére gondolsz – várd úgy, hogy vele haladsz a templom felé vezető úton, szamaradat az Úrnak adod bátran és önzetlenül, énekhangodat hozsannára készíted és a tömeggel együtt ujjongsz az érkező Jézust köszöntve, hovatovább, a ruhádat sem sajnálod az útra teríteni, hogy készítsd, szépítsd, méltóvá tedd az útját annak, aki a királyok Királya és urak Ura! De ez az ádventi várakozás a kereteken és hagyományokon túl legyen lelkednek igaz készülése, hiszen "itt van az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. ... Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit és – folytatja Pál apostol – öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust." (Rm 13,11-12)
Ádventi időben minden vasárnap magunkhoz vehetjük az úrvacsora szentségét. Az úrvacsorában magunkra öltjük Krisztust.
Jeremiás messiási próféciájában Dávid sarjadékáról szól. Egy királyról, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Olyan uralkodóról jövendöl, aki kiszabadítja övéit.
Ez a Jézus érkezik hozzánk. Vele tudsz találkozni. Ha most azt éled át, hogy szűk a világ, szűk az otthonod, szűk az a kapcsolat, amelyben vagy, szűk a mozgástered, Ő érkezik és tágas térre állít téged. Feltárja számodra azt az új világot, amelyhez nem kell elutaznod, nem kell elköltöznöd, nem kell elválnod, nem kell széttörnöd, amelyért nem kell megfeszülnöd. Jézus, a megígért Dávid sarja, Dávid király vérvonalából való király nemcsak kiszabadít a fogságból és elvisz téged valahová, hanem hazavisz.
Ilyenkor, ádventben az otthon jelentősége megnő. A többletfeladatok elvégzése, az évzárás, az óvodai, iskolai, céges karácsonyok és vacsorák, az ünnepet előkészítő sok tucat listázott teendő elfáraszt és lestrapál. Ezekben a hetekben még érzékenyebbek vagyunk otthoni dolgainkra. Szobáink rendjére, a temperált lakásra, az otthoniak hangulatára, a közös idő szervezésére, az együtt-tervezésre. Ha az otthon ilyen mértékben meghatározó, akkor az legyen komfortzóna. Persze Isten ebben is tud segíteni. Erőt ad a rendrakáshoz. Imádkozhatsz ezért. Türelmet másokhoz. Imádkozz érte. Kedvet az év végi hajrához suliban és munkahelyen. Imádkozz ezért. Harmóniát a családtagok összhangjához és összehangolásához. Ezért is imádkozhatsz. Ám amikor azt olvassuk Jeremiásnál, hogy az Úr hazavisz, az utca, házszámnál, a családi fészeknél jóval többet mond. Ez valójában arról szól, hogy az Úr Jézushoz visz. Helyesebben Jézusba visz. Ő az otthon. Jézus akkor él bennünk, ha mi is Őbenne élünk. A mi otthonunk Ő.
Ádvent jelentése eljövetel. Ezt is kértük első ádventi énekünkben: "Jöjj népek Megváltója" (EÉK 131,1) Az Úr érkezik. Az első hóesés várása felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. A türelmes várás értéke nem kevesebb, mint a találkozásé. Krisztus második eljövetelére még várnunk kell és ezzel ő is vár. Ez így jó. Azzal a másik találkozással nem kell várnod. Az otthon vár. Lépj be Krisztusba!
Ámen.
.