Örök élet vasárnap
Szentendre, 2025. november 23.
Ézs 65,17-25
EÉK 493, 10, 385, 454, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Szelíden készülve az örök életre
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ma, örök élet vasárnapján a szelídségről szeretnék nektek beszélni.
"Bárcsak szétfeszítenéd az eget és leszállnál!" (Ézs 63,19) Micsoda elemi vágyat érezhet az az ember, aki ilyen erőteljesen fogalmazza meg Isten iránti vágyát! Milyen elhagyatottnak és elfelejtettnek éli meg önmagát az, aki Istent a zárt ég felettinek, magát pedig a kozmikus végtelenség elveszettjeként az égboltozat alatti világba zártnak gondolja.
Ézsaiás könyve tanúsága szerint Isten népe így vélekedik. Hitük gyengül. Azt érzik, hogy Isten rejtőzködik. Az ősi tapasztalat az emberiség történetének folyó idejében mit sem változott. Akik hite megfogyatkozik, egyre csak azt mondogatják: nem látjuk, nem halljuk Istent, kezdjük azt hinni nincs is Isten. De valójában Isten sohasem volt messze tőlünk. Isten akkor sem hagy minket árván, amikor mi megtagadjuk, vagy vegyünk egy kevésbé radikális helyzetet, amikor Istenről megfeledkezünk. Minél mélyebb feledésbe merül Isten, annál inkább eljutunk abba az állapotba, hogy Istent keresni tökéletesen felesleges. Balga az az ember, aki az egyszerű, egészséges hitet lecseréli holmi bóvli ezotériára, ócska spiritualizmusnak hazudott hókuszpókuszra, vagy csilivili lelki fejlődést és végső megoldást ígérő újpogányságra, amelyből Isten írmagja is hiányzik. Ne jussatok el idáig! Maradjatok élő hitű keresztények, akik még fel tudtok kiáltani Ézsaiás szavaival: "Bárcsak szétfeszítenéd az eget és leszállnál!" Ez az első üzenet.
A második ebből bontakozik ki. Miután Isten népe azért imádkozott, hogy "jöjjön el a te országod" a Mennyei Atya szétfeszítette az eget az Ő Egyszülött Fia, Jézus földre szállt. Isten országa eljött. Meghirdetett egy csodálatos forgatókönyvet: bár megfeledkeztél rólam, balgán lecseréltél kisbetűs istenekre, most itt vagyok és elkésztem neked az örök életet. Nem tudlak visszavinni az Édenkertbe, nem változtatom meg ezt a világot, amelyet a bűn átsző, hanem újat teremtek. Ebben az új, örök életre szóló világban hiányozni fog, ami ártalmas, mert új világrendet teremtek. "Íme, mindent újjáteremtek." (Jel 21,5a) Ez lesz az igazi nóvum. Ebben a világban túlcsordul mindaz, ami tiszta és egyszerű, a töretlen öröm. Biztonságban érzi magát mindenki, aki oda belép, békesség száll minden lélekre. Milyen érzékeny képiességgel ír erről Ézsaiás próféta! "A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr." (25.v.) Jóság árad mindenfelé, a letisztult és egyértelmű istenközelség időtlenné válik. Csodálatos állapot lesz. Igen, ez az örök élet. Az eljövendő. Ezért imádkozunk, ennek reménységét hirdetjük meg a temető csendjében megálló gyászolók számára éppúgy, mint a haldoklók kórházi, vagy otthoni ágya mellett.
De újra jusson eszünkbe a Miatyánkból idézett jézusi mondat: "jöjjön el a te országod". Ebben a kérésben egyrész sürgetjük Jézus második visszajövetelét, másrészt ismét Jézus szavai juthatnak eszünkbe, aki azt mondta: "Isten országa közöttetek van." (Lk 17,21) Ha azt érezzük, hogy Isten országa nincs közöttünk, mert a farkas a báránnyal nem együtt legel, hanem marcangolja, az oroszlán nem szalmát eszik, a kígyónak nem por az eledele és Isten hegyén, helyén pusztítás és rombolás szomorít, ne vegyük fel a kesztyűt. Ne váljunk egymás farkasává. Nehogy a szemet szemért fogat fogért törvényt tartsuk evidenciának. Az evangéliumot lapozgatva azt látjuk, hogy Jézus valami egészen új értelmezést adott a hatalomnak. Megnyilvánulásai arról tanúskodnak, hogy szelídséggel is lehet hatalmat gyakorolni. Sőt, a valódi erő a szelídségben rejlik. Ezért kéri Jézus, hogy "Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11,29)
A szelídség igája nem nehéz, de nem is könnyű. Isten azt szeretné, ha Jézushoz hasonló szelídséggel élnénk. Olyan szelíden, mint amilyen szelíd lesz azeljövendő világ és benne minden, ami él.
Van egy történet, amely arról szól, hogy egy asszony elment az ötvöshöz, hogy megnézze az ezüst tisztítását. Miközben az ötvös a tűz felé tartott egy ezüstrudat azt ecsetelte, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, az ezüstrudat a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legforróbbak, hogy a szenny kiégjen belőle. Az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt és a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert, ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül. Az asszony egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű - amikor látom magamat benne."
Szelíd szemed Úr Jézus, csak várom, hogy majd rám tekint szelíd szemed Úr Jézus." (EÉK 385) Isten országa, az örök élet el fog jönni, de Isten országa közöttünk is van. Ézsaiás megindító szépséggel írja le, hogyan van közöttünk Isten: "Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti." (Ézs 40,11) Egy másik hasonlattal élve a szelíd ötvös. A szelíd ötvös terelget bennünket. A szelíd ötvös tűz közepébe tartja piszkos-ezüst életünket és szelíd tekintetét nem veszi le rólunk. Végig ott van velünk és nem engedi, hogy elégjünk. Igen, a régi indulatos óemberünk levetkezése, az arroganciánktól való szabadulás, a hirtelen haragú, vagy komisz énünk elhagyása fájdalmas lehet, de a tisztulás eredménye csodálatos. Addig tart a tisztulás, míg a szelíd szemű ötvösmester meg nem látja magát bennünk. A mi szemünkben az ő szelíd tekintetét, a rá jellemző vonásokat.
"A szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt." (Pt 3,4) - olvassuk Péter apostol levelében.
A Krisztust követő élet szelíden készül az örök életre. Minél több esztendőt élünk, annál inkább tapasztaljuk, hogy nem is érdemes másképp. Mert abba a néhány évtizedbe, olykor kevesebb időbe, amit itt a földön töltünk nincs helye annak, ami nem szelíd. Mégis beengedjük és megengedjük magunknak, másoknak a szelídség nélküli mindennapokat. Fülünkbe csenghet Jézus mondata: De közöttetek ne így legyen. Készüljetek! Legyen derekatok szelídséggel felövezve!
Ámen.
.