Szentháromság utáni 22. vasárnap
Szentendre, 2025. november 16.
Mt 25,31-46
EÉK 66, 296, 409, 303, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Aranyhíd
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
"Koldusként róttam a falut, ajtóról ajtóra járva kéregettem. Hirtelen, felsejlő álomként jelent meg az utca végén az aranyhintód. Izgatottan találgattam, ki ülhet benne? A királyok királya? És ébredezni kezdett bennem a remény. Véget érnek most majd nehéz napjaim, olyan alamizsnát adsz, amely egy életre jólétre változtatja nyomorúságomat... És akkor megállíttattad mellettem a kocsit. Rám tekintettél, arcodon mosollyal szálltál ki. Éreztem, maga a boldogság közeledik felém. De te kinyújtottad a kezed, és azt kérdezted: - Mit ajándékozol nekem? Micsoda királyi tréfa, gondoltam, egy koldustól koldulni?! Zavarba jöttem, tétován álldogáltam előtted, aztán belekotortam a tarisznyámba, és az egyik rizsszemet a markodba tettem. Milyen leírhatatlan volt a csodálkozásom, amikor este, tarisznyámat kiürítve a sok kacat között ráleltem arra a rizsszemre! Színarannyá változott! Keserű sírásra fakadtam, és kimondhatatlanul sajnáltam, hogy nem volt elég bátorságom, szívem, kedvem, nem volt elég eszem mindenemet neked adni..." (Rabindranath Tagore nyomán)
Az egyik legszebb elnevezésű vasárnap reménység vasárnapja. Az egyházi esztendő végén az utolsó időkre, az ítéletre, a hogyan állunk majd meg az Úristen előtt kérdésre figyelünk. Jézus végidőkről szóló tanításáról már múlt héten esett szó. Legyünk felkészültek Jézus második visszajövetelére.
Most továbbhaladunk a Mt 25-ben. Jézus tanításában a kecskék és juhok elválasztása, az irgalmasságot gyakorlók és nem gyakorlók szétválasztása sokak számára nehezen emészthető lelki eledel. Akik akárcsak eggyel is a legkisebbek közül nem tették meg azt, amiket Jézus utalásszerűen felsorol, vele nem tették meg – mondja. Ők lesznek azok, akik elmennek az örök büntetésre, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Ki akarna kecske lenni? Velük szemben Jézus Atyám áldottainak nevezi azokat, akik odafigyeltek a szükséget szenvedőkre. A képies beszédben ők a juhok. Emlékszünk a Jn 10-re? A jó pásztor fejezetében Jézus azt mondja, hogy "én ismerem az enyéimet és az enyéim ismernek engem." (Jn 10,14) Ez utóbbi azt is magában hordozza, hogy Jézusnak ismerem a tanítását. Ismerjük a hangját. Ez a hang szólal meg ebben az igében is. Jézus nem az általános szeretet, a jócselekedeteket mondja döntőnek, hanem az irgalmasságot. Mégpedig a kicsik, az elnyomottak, a magatehetetlenek felé gyakorolt irgalmasságot. "Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek." (Mt 5,7) Jakab apostol pedig a személyválogatás nélküli életről szól: "Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten." (Jak 2,13)
Lehet, hogy a híd, amely odaátra vezet, irgalomból készül? Kinek-kinek hídja akkor ér át a túlsó oldalra, úgy sétálhat be az új országba, ha a cselekedetei irgalmasok. Luther Márton megfogalmazásában odaát vár "az örökké tartó halál és minden rossz elleni oltalom, az isteni fenség", de csak azok számára válik majd valósággá, akik irgalmasok voltak a periférián lévőkhöz.
Ám tegyük hozzá, hogy ugyanígy irgalomra szorulnak a nagyok és erősek. Azokra gondolok, akik a kicsit bántalmazzák, akik uralkodnak a másikon, akik a függőségi viszonyokat becstelenül kihasználják. Isten igazsága szerint valójában ők a kicsik. Ők a legszegényebbek.
A lelki nincstelenek, akik zsebében alig-alig akad egy-két rizsszem. "Ahol a te kincsed, ott van a szíved is." (Mt 6,21) - mondja Jézus.
Luther Márton utolsó szavai igazi evangélikus szállóigévé váltak. Halálos ágyán a rendíthetetlen harcos, a masszív jellem, a határozott prédikátor, a megingathatatlan teológus készülve az útra, ereje fogytán csupán egy papírcetlire tudott írni néhány szót: "Koldusok vagyunk, ez az igazság." Luther arra gondolt, hogy Isten kegyelmét kolduljuk és hálásan elfogadjuk mindazt, amit ő ad nekünk – mint a koldus, akinek semmije sincsen. De a mai ige szerint mégis van valamink. Rizsszemek. Az irgalmasság rizsszemei. A zsebünkben maradt rizsszemek értéktelen rizsszemek maradnak, de amelyeket oda tudtunk, mertünk, akartunk adni, arannyá válnak. A lemenő vagy felkelő Nap a Balaton víztükrén visszaverődő aranyhídján nem tudunk átsétálni a túloldalra, de Isten kegyelméből (és csakis kegyelméből) gyakorolt irgalmasság cselekedeteinek aranyhídja átvezet minket az örök életbe. Ez nem a mi érdemünk. "Legyetek irgalmasok!" (Lk 6,36)
Ámen.
.