Pünkösd ünnepe
Szentendre, 2025. június 6.
Apcsel 2,1-13  
EÉK 229, 239, 306, 11, 244

Horváth-Hegyi Olivér
Szabadság

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Pünkösd ünnepén az Atyának és a Fiúnak a Lelke, ahogyan őt a Biblia nevezi, a Szentlélek, élénken érzékelhető. A Szentlélek kitöltetésének történetében mozgó erőként és látványosan jelenik meg, ám ez nem csupán látványosság, hanem a belső és mindenre kiható átalakulás. Ez az átalakulás indítja el az egyház életét, amely épp itt születik meg. Ha meg kellene fogalmazni, miben született meg az egyház, akkor azt mondanám: szabadságban. Erről a szabadságról szeretnék beszélni nektek pünkösdünk ünnepén.

"Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (2Kor 3,17) - írja Pál apostol. Pál a korinthusi levélben a mózesi törvény és a Jézus Krisztusban való új szövetség különbségéről beszél. A törvény, bár jó, sőt dicsőséges, önmagában nem tud életet adni, hanem inkább bűntudatot és ítéletet hoz. A Lélek viszont életet ad és felszabadít a törvény kényszere alól. Aki a Szentlélek vezetése alatt él, már nem próbál a szabályoknak megfelelni, hanem Isten szeretetében jár, és ez valódi belső szabadságot eredményez. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy aki a Szentlélek vezetése alatt él, törvényfeletti, vagy saját törvénye van. Azért halványul el a törvény jelentősége, mert akiben a Szentlélek él, nem akarja megbántani Jézust, már nem akar engedetlen lenni az Atyának, és már nem a saját feje után megy. Hogyan is hallottuk az oltári igében Jézus szavait? "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk." A Szentlélek munkája, amikor az igét nem csak értjük, hanem éljük is. Miért? Mert szeretjük Jézust. Erre lehetünk szabadok, mert "Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság."

Az ószövetség első lapjain találjuk Bábel tornyának történetét, ahol mindenki a saját nyelvén hajtogatott valamit, ezért zűrzavar keletkezett, aminek következménye az egyet nem értés lett, az emberek végül szétszéledtek. Hamis szabadságban éltek. Mert a szabadság nem az, hogy mindenki úgy szól, ahogy akar. Dietrich Bonhoeffer (20. századi evangélikus teológus) azt írja, hogy "Isten nyelvét mindenki megérti (és ennek a nyelvnek az ismerete és használata) az egyetlen módja annak, hogy az emberek ismét megértsék egymást. Az egyház az a hely, ahol ez megtörténik."

Míg Mózesnek el kellett fordulnia, amikor Isten szólt hozzá, Pál apostol a Lélek szabadságáról szóló részt így folytatja: "Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre." (2Kor 3,18) Ugyanarra a képre formálódunk át. Bármennyire is különbözünk egymástól, bármennyire vannak témák, amelyben egészen más álláspontot képviselünk, Isten nyelvét beszélve mégis tartós lehet az egység és harmónia, amely a közösség állandó erősödését és növekedését hozza magával. "Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság."

Edgardo de Guzman 2014-ben készült festményét választottam pünkösdi képünknek. Eredeti címe "Pentecost", amely magyarul ennyit jelent: "Pünkösd".
A festmény a "The God Who Speaks" (A beszélő Isten) nevű bibliai projekt keretében készült, amelyet az anglikán és római katolikus egyházak közösen támogattak az Egyesült Királyságban. A projekt célja az volt, hogy vizuális és kreatív eszközökkel segítsen a Bibliát élővé tenni.

A mű vizuálisan próbálja megragadni a pünkösdi esemény szabadságát, spirituális és érzelmi intenzitását. A festmény színvilága gazdag és vibráló, a sárgák, narancsok, rózsaszínek, bordók, kékek és zöldek harmonikus összhangban jelennek meg. Egyenes vonalat alig találunk. Az ívek mozaikszerűen illesztik egymáshoz az embereket és az emberek közötti kötődéseket. Ez a színkavalkád a Szentlélek sokszínűségét és az egyház egységét szimbolizálja. A festményről sugárzik, hogy a Szentlélek jelenléte inspiráció és energia. Ösztönöz, ihletet ad és erőt áraszt magából. A kép központi részén egy galamb alakja sejlik fel, amely a Szentlélek hagyományos szimbóluma. A galamb mozgása és elhelyezkedése a Szentlélek szabadságát és jelenlétét hangsúlyozza. "Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság."

Ha megfeledkezünk a Szentlélekről, életünk színei megfakulnak, miközben mi magunk is elszürkülünk. Pünkösd ünnepe arra hívja fel a figyelmünket, hogy a Szentlélek a szürke embereket színessé teszi, a társadalomban, családban elhalványult embereket élénkíti, az egyes emberek kontúrjait meghagyva a különféléket mégis egymáshoz illeszti, a komplementer színek pedig szemet gyönyörködtetően egészítik ki egymást. Edgardo de Guzman szerint ez az egyház. Az az egyház, ahol a Szentlélek a szeretetet, az erőt és a józanságot teremti meg.

Ott Jeruzsálemben, a zsidó hagyomány szerinti pünkösd ünnepére, a savuotra, a Hetek ünnepére érkező emberek közül sokan megtértek és Jézus követői lettek. Olyannyira erős volt a Szentlélek jelenléte, hogy ott nyomban született egy gyülekezet. Az első. A Szentlélek jelenléte vigasztaló volt, bátorságot adott és egyben tartotta a gyülekezetet. Mindazokat, akik továbbra is nyitottak voltak befogadni Őt.

A Szentlélek azóta sem változott. Nem a mennyből kell lehívnunk, amikor azt énekeljük, hogy "Jövel Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket bőven." (EÉK 229,1), mert Ő mindenkor, mindenütt, mindenki számára jelenvalóság. Amikor hívjuk a Szentlelket, azt kérjük, hogy nyíljunk meg neki és töltsön el minket Önmagával. A jerikói rózsa jutott az eszembe. A növény sivatagi környezetben elszáradva gömbbé húzódik össze, és akár évekig is ilyen állapotban marad, de nedvesség hatására újra kibontakozik, "újraéled", zöldell néhány óra alatt. Épp ezért "feltámadó növénynek" is nevezik.
A Szentlélek nem ismer lelkileg halott embert. Bármennyi ideig zártak vagyunk, ő képes csodát tenni.

Amikor Jézus Nikodémussal beszélget, azt mondja: "A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született." (Jn3,8) Az eső esik, ahová akar. Jerikói rózsák vagyunk mind. Szárazságunkban ne bújjunk el az eső elől, hanem legalább annyit tegyünk meg, hogy kiállunk az ég alá, feltekintünk az égre, és vágyakozunk arra, amit Jakab apostol mond: "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, sem változásnak árnyéka."

"Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." Pünkösd nem egy hosszúhétvégére korlátozódik. Az egyház Szentlélek korszakát éljük. Legyünk ennek a kornak ne csupán hallgatói, hanem részese, akik el tudják mondani magukról: Az Úr lelke van bennem, ezért vagyok szabad!
Ámen.

.