Cantate vasárnap
Szentendre, 2025. május 18.
Ézs 12,1-6
EÉK 70, 297, 52, 304, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Kié vagy?
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Nem az a kérdés, hogy ki vagyok, hanem hogy kié vagyok.
Húsvét a feltámadás ünnepe. Jézus Krisztus legyőzte a halált, a gonoszt, és a kárhozatot. A Feltámadott Krisztus megnyitotta számunkra az utat Isten örökkévaló országába és hívogat mindenkit.
A napokban gyülekezetünk legidősebb, templomba járó tagját, a 96. életévében lévő Bödecs Laci bácsit látogattam meg. Ezúttal is elmondta, hogy ő már tisztán hallja ezt a hívó szót, örömmel és békességgel készül arra, hogy Jézus szavai a sok olvasás és elképzelt képsor után az ő igaz története lehessen: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Mt 11,28 Nem az a kérdés, hogy ki vagyok, hanem hogy kié vagyok. Laci bácsi letisztult gondolatai nem csak megérintettek, hanem erőt is adnak nekem és köztünk sokaknak.
A húsvéti győzelem ünnepét Pünkösdig hat tematikus hét követi. A vasárnapok elnevezésüket a vasárnap kezdő zsoltárának első szavairól kapák, így Cantate is: "Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett." (Zsolt 98,1). Mind a hat vasárnap Isten dicséretéről és a megváltás öröméről szólnak. Mi a megváltás? Az, amit Jézus értünk és helyettünk tett. Vállalta a büntetést. Ami ott, a kereszten történt, mi képtelenek lettünk volna véghezvinni: kiengesztelődés Isten és ember között. Ez Krisztus győzelme, aminek mi részesei lehetünk. Részese vegy? Nem az a kérdés, hogy ki vagy, hanem hogy kié vagy.
Ez a győzelem nem csupán történelmi esemény, hanem a keresztény ember szívének szüntelen ünnepe is. Mert aki hiszi, hogy a Biblia feltámadásról szóló leírása nem mendemonda, nem pusztán papírusztekercseken rögzített ókori porladék, hanem a kristálytiszta valóság, élő ige, annak üdvössége van. Aki hiszi, hogy mindez igaz, annak öröme nem a múlandóban gyökerezik, hanem az örökkévalóban virágzik: abban a bizonyosságban gyökerezik, hogy a halálon túli élet kapuja már feltárult számunkra. Ezt az örömöt nem csillapítja idő, sem veszteség mert ez az örökkévalóság ígérete hordozza.
Cantate, az éneklés vasárnapján tudatosítsuk magunkban, hogy a feltámadás fényében a keresztény ember szíve ujjong, mert tudja: nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. E mennyei reménység öröme áthatja a mindennapokat, és a legnagyobb szenvedésben is nyugalmat áraszt a lélek mélyén. Tudjuk, hogy a mi keresztény örömünk nem az egyház, vagy a hitélet sikereiből fakad, hanem abból, hogy Krisztus él és kegyelméből mi egészen hosszútávra tervezhetünk. Halálon túli távlatokba. Ezért hát Cantate vasárnapján ezúttal ismételjük el újra: nem az a kérdés, hogy ki vagyok, hanem hogy kié vagyok.
Ézsaiás 12. fejezete olyan korban született, amikor a remény hangja könnyen nevetségessé vált, a bizalom pedig bolondságnak tűnt. Amikor a nép jövője a babiloni fogságban homályba borult, és Isten biztos hangját elmosta a történelem zaja. Ekkor zendült fel ez a magasztos hálaének. De nem, mint győztesek diadala, hanem mint azok halk, mégis rendíthetetlen vallomása, akik szilárdan tudják, kiben bíznak: "Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr." (2.v.) Ez a hitvallás nem egy költői mondat, hanem egy élethelyzet. A szabadulás utáni első lélegzet, amikor az ember nem csak túlél, hanem újjászületik a bizalomban.
Te kiben bízol? Magadban. Emberekben. A jószerencsében. A "majd csak lesz valahogy"-ban. Kié vagy? Emlékezz! Isten gyermeke vagy.
Egész életünkben egy hullámvasúton élünk. Ezen a hullámvasúton olykor nem mi diktáljuk a tempót és sok esetben a kanyarokat nem mi tervezzük meg. Ez a pálya nem statikus. Telis-tele van változóval és meglepetéssel, az egyszer fent és egyszer lent rövid időn belül is szélsőséges lelkiállapotot idézhet elő. A pályát nem mi választjuk, de hogy a pályán kit engedünk mellénk szegődni, azt igen. Amikor elfogy az erőd, és a biztosnak hitt támaszok megrepednek, mire alapozol? Amikor az emberek elfordulnak, a sorozatban jövő jó dolgok elillannak, a "valahogy" pedig nem lesz semmi… megmarad-e még valami, ami megtart? Az igazi bizalom nem abból születik, amit látunk, hanem abból, Akit megismerünk, abból, akié vagy. Ézsaiás így vall: "Megerősíti az erőtleneket, és az erőtelent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak az ifjak, meglankadnak, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok." (Ézs 40,29–31)." Mert van Valaki, aki nem változik, aki nem hagy cserben. Krisztusban a bizalom nem kockázat, hanem menedék.
Nem az a kérdés, hogy ki vagyok, hanem hogy kié vagyok.
Ámen.
.