Misericordia Domini vasárnap

Misericordia Domini vasárnap
Szentendre, 2025. május 4.
Ez 34,10-16.31
EÉK 388, 296, 5, 364, 220, 293

Horváth-Hegyi Olivér
Jézus törődik veled

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Valaki foglalkozzon velem! Időnként lehetnék én a fontosabb neked! Nekem is vannak értékeim, mikor veszitek észre? Elestem, ki segít felállni? Ritkán törődik velem valaki. Elvesztettek, én is kezdem elveszteni a kapcsolatot a világgal! Bajban vagyok, nagy bajban, de üres a tér, ahol állok!
Aki így kiált, az a peremen billeg és lelki otthontalanságban bolyongó lélek. Amelyik családban a családtagok között nincs mély lelki beszélgetés és időtlen, egymásra figyelő családi társalgás, a gyermek, a szülők lelkük mélyén némán sóvárognak a csendes, bizalmas együttlétekre. Az a közösség, akinek ez az életérzése, el nem csituló szeretetvágytól hajtott közösség, mint az a nyáj, aki pásztor nélkül tengődik, vagy akit hűtlen és nemtörődöm pásztor legeltet.

Jó pásztor vasárnapján egy ősi bibliai metafórán keresztül kerül közel az egyház az Úrjézushoz, aki a jó pásztor.
Ma a törődésről szeretnék nektek beszélni.
A történelem századaiban számtalanszor élték át a népek, hogy uralkodók, királyok és császárok, pápák és miniszterelnökök és kormányfők a történelemkönyv iníciáléval kezdődő bekezdéseivel, saját egyéni ambíciójuk megszilárdításával inkább foglalkoztak, semmint a társadalmat alkotó kis emberekkel és érdekeikkel. Pedig egy-egy nagyobb közösség felemelkedését, legyen az civil, vagy egyházi közösség, mindig az hozta meg, amikor a hatalom minden tehetségével és eszközével a rájuk bízottakért éltek és dolgoztak.

Ezékiel próféta idején Isten népének jelentős része, éppen az értelmiségi réteg, a babiloni fogságban szenved. Gyökereitől megfosztottan identitásuk megingásának válságát élték meg. Megszűnt a rend, ami addig összetartotta őket. A régi tájékozódási pontokat elveszítették, minden relatívvá lett az idegen hatalom idegensége, pogánysága, önzése miatt. Hiányzott a régi szép élet. Az az élet a gondos vezetők miatt volt szép. A 137. zsoltár 1. verse írja le, mit is éreztek: "Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk." Ekkor szólal meg Ezékiel próféta gyógyító igehirdetése: "Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell." (16.v.)

Néhány nap múlva katolikus testvéreink szíve egy ritmusra dobban és hangzik az ősi rítus két latin szava: "Habemus papam." "Van pápánk." Imádkozzunk Isten választottjáért! Ennél az ikonikus mondatnál van egy erősebb felkiáltás: "Habemus Deum!" "Van Istenünk!" Amikor a rossz vezetők elhagyták Isten népét a fogságban, Ezékiel próféta igehirdetése fehér füstként szállt fel a szívekben. Ezek a szavak: "Én magam keresem meg juhaimat, én viselem gondjukat ... Kiszabadítom őket ... Kivezetem őket ... Legeltetem őket ... Én keresek nekik pihenőhelyet - arról szólnak, hogy Isten, mint jó pásztor saját maga veszi kezébe bárányai ügyét. "Habemus Deum!" "Van Istenünk!" Igénk utolsó verse mindezt így keretezi: "Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek!" (31.v.)

Jézus mondata rögvest eszünkbe jut. "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért." (Jn 10,11)
Ezékiel kora óta, 2600 éve semmi sem változott. Valahol mélyen minden emberben ott él a vágy, hogy egyszer meghallja azt a hangot, ami nem zavaros, nem hamis csak tiszta, mint az első csend. Aki saját gondolatainak zaja közt él, nem hallhatja meg Isten szavát, mely mindig csendben érkezik. Akinek elméje, ötletei, saját hangja zúg, mint a vihar, annak füle süket marad az Úr szelíd suttogására. Igen. Isten hangja mindig csenddel kezdődik. Csendben halljuk meg a Jó pásztor hangját. És ha már halljuk, olyanok vagyunk, mint magdalai Mária, elveszettek, akit mindenki megvetett és kiközösített, kivéve Jézus; olyanok vagyunk, mint Péter, aki eltévedt és a többi tanítvány ferde szemmel nézett rá a hőbörgő, nagyokat mondó Pétere, kivéve Jézus; olyanok vagyunk, mint Nikodémus, sérültek, mert a Nagytanácsban egyedül maradt, mint Jézus mellé álló és elfordultak tőle, kivéve Jézust; olyanok, mint a gyermekek, gyengék, mint akiket a tanítványok is elzavartak és akiknek nem adtak helyet maguk körül, kivéve Jézus; olyanok, mint Jakab és János, erősek, hasonlóan a mennydörgéshez, de akiket senki sem állított meg és térített alázatra senki, kivéve Jézus, mert ő az erősekre is vigyáz, azokra, akiket oszloppá akar tenni.

Főénekünk (EÉK 334) első versszakában együtt énekeltük: "Mert engem maga terelget / és beszédével ő életet / gyönyörűséges helyeken."
Van valaki, aki foglalkozik veled! Akinek nem csak időnként vagy fontos! Aki tisztában van azokkal az értékekkel, amelyet Tőle kaptál és szereti azokat. Aki, ha elesel, odaáll melléd és fölsegít. Aki törődik veled. Aki nem engedi, hogy elveszett légy és elveszítsd a kapcsolatot a világgal! Aki, ha bajban vagy, nagy bajban, az üres a tér közepén áll! Ő az, aki Nagypénteken életét adta érted és Húsvétkor feltámadt. Ő él. És Jézus Krisztus élő Úrként pásztorol téged és törődik veled: kedves Édesanya, kedves Édesapa, kedves család, kedves egyház! Engedd, hogy Krisztus foglalkozzon veled.
Ámen.

.