Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap
Szentendre, 2025. február 9.
2Pt 1,16-21
EÉK 296, 338, Uram, tehozzád futok, Szólj hozzám, Kérlek add a kezed
Horváth-Hegyi Olivér
kap-Kapcsolat-kap
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Embervoltunk nagy ajándéka a kapcsolatteremtés. Kapcsolatban lenni egymással mindennapunk természetes formája. Kapcsolatban lenni a másik emberrel emberségünkből fakadó elemi igényünk. Nagyon tud hiányozni, ha úgy telik el egy nap, hogy igazán senkivel sem sikerült kapcsolatot teremtenünk. Ne a rutintalálkozásokra, pláne ne a személytelen érintkezéseinkre gondoljunk. Arra gondoljunk, amikor az édesanya kicsinye kis hátát simogató, arcát puszilgató, kedvenc énekét éneklő, hálásan ringató; az Édesapa otthon nem rendőr és csendőr, hanem társasjáték közben nevetve engedékeny és gyermekei szemébe néző, arra a kapcsolatteremtő érzékenységre gondoljunk, amikor a kamasz tinédzser kistestvére kezét fogva sétál, az 50 éve együtt élő házaspár még mindig hosszan figyel egymás mondataira krumplihámozás közben anélkül, hogy saját történeteivel válaszolna.
Kapcsolat. A kap igéből képzett szavunk. A kap eredetileg egy hangutánzó szó, a hirtelen becsukódó száj által keltett hang (bemutatni). Aki bekap valamit, az már az övé. A falat, a korty víz, egy sóhajtásnyi levegő. A kapcsolat is ilyesmi. Kapok valamit valakitől, ami az enyém lehet, és ő is kap tőlem valamit, ami pedig az övé. Kapcsolat. Adok kapok. Ez a kölcsönösség jelenik meg a labdázó családban, amikor egymásnak dobják a labdát és elkapják. (labdát dobni és viszont egy szaloncukrot).
Isten azért teremtett meg minket, hogy kapcsolatban legyünk vele. Az életet tőle kaptuk, kapjuk, ami mindvégig az övé és neki adjuk vissza. Belénk lehelte lelkét és mi neki leheljük ki lelkünket.
Isten és a mi kölcsönösségünk alapja a szeretet. Ezt a szeretetet adja nekünk és túl sok lehetőségünk nekünk sem marad, mint szeretni őt. Tulajdonképpen ez az egy. Már csak az a kérdés, hogy ki az, akinek ennyire fontos ez a kapcsolat a kölcsönösséggel?
Péter apostol, az egykori tanítvány rengeteg időt töltött Jézussal. Három éven át életközösségben voltak egymással. Rengeteg kölcsönhatás érte őket. Péter teljesen átitatódott Jézus szavai, sőt személye által. Mint a tiramisu készítésénél a babapiskóta a kávéban. Jézus lelkének molekulái Péter lelkének molekulái közé rendeződtek. Aki úgy érzi, hogy neki az élet sose ment, merüljön el Jézus személyében. Menni fog. Menni fog az élet. Jól fog menni. Mindenhez lesz elég bátorságod és erőd, ha őbenne élsz, mozogsz és vagy.
Ezért a tapasztalatáért írja a Jézustól átitatódott Péter sokkal-sokkal később, már idős emberként, hogy a Jézusról szóló történet nem mese. Nem ám mendemonda! Ő és apostoltársai "nem kitalált meséket követve ismertetik meg Jézus krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltak Jézus isteni fenségének" (16.v.)
Aki a Bibliát olvassa, amiből Istent ismerheti meg, ahhoz az emberhez hasonlít, aki egy csónakban ül és azt kutatja milyen az a folyó, ami sodorja, tarja, irányba állítja és ami a forrástól a folyó torkolatáig megismerhető. Isten úgy visz, hordoz bennünket, mint folyó a csónakban ülőt. Ha megismertük a folyót, rá merjük bízni magunkat és engedjük, hogy vigyen minket egészen a torkolatig. (Hans-Georg Gadamer nyomán).
Péter apostol levelében prófétai beszédről, itt a nyilvánosság előtt hirdetett, Istenről szóló és felfedett titokról, az igehirdetésről ír, amire legalább úgy érdemes figyelni, mint a sötétben világító lámpásra, amíg fel nem virrad a nap. Nem kell botorkálnunk, nem kell megütnünk magunkat, nem kell félnünk a sötétben, mert a Biblia szavai és magyarázata világít. Péter ezzel a gondolatával ablakot nyit egy olyan igazságra, amelyet nem ember préselt ki magából. Ez az igazság Istentől jön, amely egy szándék. Szándék veled és velem. Szeretetre teremtett, adsz-kapsz és adsz és kapsz oda-vissza és oda-vissza. Eben a kapcsolatban végre önmagad lehetsz: önazonos és elégedett, és boldog, és békés, és szabad.
Ennek megértéséhez és megéléséhez azonban szükségünk van eszközökre. Vegyük a leves és a kanál példáját. A finom leves és most gondoljatok a kedvenc levesetekre, ott van a tányérodban. Ahhoz, hogy az a tied lehessen és érezd a jó ízeket, a jó meleget, és a tápáló finom korty a tiéd lehessen, szükséged van egy kanálra. A kanálból fog a szádba kerülni a leves. Istennek vannak eszközei ahhoz, hogy Ő a tied lehessen. Ilyen eszköz Jézus élete és tanítása, a liturgia, az egyház kollektív sok évszázados tapasztalata, bölcs emberek tanácsa, a lehetőségeink és szükségleteink, lelkiismeretünk, belső hangunk, szíved dallama.
Néhány éve új világ köszöntött ránk. Az új világrend sok-sok éves előkészület eredménye. Hogy jó-e ez az új, vagy nem jó, ki tudná megmondani? Nem is ez a fontos kérdés, hanem az, hogy ebben a változásban megtapasztalod-e, hogy Jézus Krisztus állandó. Aki ma beszél hozzánk, az tegnap is és holnap is ugyanaz lesz. És ez nem mese. Isten küldöttei írták, mondák és élik ezt a valóságot. Te is Isten embere vagy. Dobd és kapd el oda-vissza, szállj a csónakba, hadd vigyen a víz, nyisd ki az ablakot, fogd meg a kanalat!
Ámen.
.