Az esztendő 1. vasárnapja
Szentendre, 2025. január 5.
Ézs 61,1-11
EÉK 443, 308, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Időtlen kegyelem
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az új esztendőben folytatódik Isten jelenléte a gyülekezetben. Hirdetjük az evangéliumot. Kiszolgáltatjuk a szentségeket, a keresztséget és az úrvacsorát. Felelevenítjük Jézus szavait és tanítását. Kapcsolatunkat ápoljuk az Úrral, aki rendszeresen gondoskodik lelki eledelről, hogy ebben az évben se sorvadjon el lelki életünk, hanem inkább hitünk erősödjön és még nagyobb biztonságban érezzük magunkat mellette, vele és benne.
Az újév első vasárnapjának igéje Ézsaiás könyvének 61-ik fejezete olyan képeket használ, amit 2500 évvel ezelőtt, a babiloni fogságból hazatért eladósodott, rabszolgává lett és gyászoló foglyok megértettek. A keserv és bánat nagy. Az emberek vigasztalásra szorulnak. Ézsaiás egy király érkezéséről prófétál. Ez a király hivatkozik az Isten mózesi törvényében már elrendelt elengedés esztendejére, miszerint minden hetedik évben minden adósnak el kell engedni az adósságát, hogy ne kerüljön az adósság csapdájába. A hitelező ne követelje felebarátjától az adósságot. Az idegentől, a más népből valótól továbbra is lehet követelni azt, ami jár a hitelezőnek, de a felebaráttól, a néphez tartozótól nem. Mindez az Úrért van - teszi hozzá a Biblia szövege. Vagyis az ő dicsőségére. Mert ami, vagy aki az Úrhoz tartozik, annak hét évente - bármilyen okból adósodott el - jár a tiszta lappal indulás és a nyomasztó teher megszüntetése. Ez Isten népének kiváltsága. Ennek közgazdasági következménye is érdekes lehet, de mi ma nem ebbe az irányba indulunk el.
A mi irányunkat az első ige vers határozza meg: "Uramnak az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosoknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek." (1.v.) És így folytatódik: "Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét." (2b)
Míg ezeket a sorokat olvasva az ószövetségi idők emberei a nagy királyokra, különösen Dávid királyra asszociál, addig az újszövetség népnek, akik mi vagyunk, a Lukács írása szerinti evangélium jut eszünkbe, amikor Jézus a názáreti zsinagógában épp Ézsaiás 61-ik részét keresi meg a tekercsben és olvassa fel, majd mondja: "Ma teljesedett be az Írása fületek hallatára." (Lk 4,20) Jézus Krisztus az, aki meghirdeti a kegyelem idejét és az üdvösség napját. De mit is jelent ez?
A kegyelem gyakorlása olyan belső késztetés, amely egy nem várt, legfeljebb remélt kimondhatatlanul nagy ajándékot készít el és ad kiválasztottjának. A kegyelem kedvezményezettje passzív. Semmit sem kell tennie ahhoz, hogy megkapja azt a hatalmas ajándékot. A kegyelem életünk legnagyobb helyzeteire vonatkoztatva szoktuk használni, ahol a meg nem érdemelt jóindulat egyszer csak ránk köszönt. És ezt a használatot meg is kell őriznünk. Ne használjuk apró-cseprő dolgainknál, mert nem lenne helyes. A kegyelmes úr megnevezés, vagy nagyon kegyes voltál hozzám nem a mi szavunk járása.
Isten kegyelem használata is indokolatlan. Nem érdemeltük ki, hogy kegyelmet gyakoroljon, azaz bűneinket elvegye úgy, hogy mi nem adunk neki semmit, nem ígérünk nemi semmit, nem teszünk érte semmit, ám ő mégis megteszi. Kegyelmet gyakorol ezer ízig azokkal, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait. Igen, ez úgy hangzik, mint egy feltétel. Szeretni és a szeretet parancsát megtartani. Csakhogy ez nem egy állapot, hanem a jövő vonatkozó ígéret. Kegyelme természetes lesz fiaitoknak és lányaitoknak és azok utódjainak, ha nem fordultok el tőlem, mert belenőnek a kegyelem kertjébe, beoltatnak a kegyelem fájába, bennük lesz a kegyelem magja, amely bármikor kicsírázhat és életképes növény lehet belőle.
Visszatérve az eredeti gondolatunkhoz: semmilyen okot nem tudunk felidézni, amire tekintve ő kegyelmes lehetne. Kivéve őt magát. Nem mi generáljuk a kegyelem gyakorlását, hanem ő ajánlja fel. Nem igazán érjük mi ezt. Túl magas gondolat az embernek. A kegyelem Istennek olyan természetfölötti ajándéka, mint amilyen természetfölötti Ő maga. Transzcendens jókedvében? szeretetében? örömében? gyakorolja. Valami ilyesmi. A kegyelem eredője pozitív, eredete is pozitív, indulata is pozitív és kicsengése is pozitív. Aki kegyelmet kap Istentől pontosan tudja mi az. Isten ajándékai közül a kegyelmet semmi mással nem lehet összetéveszteni. Olyan életre szóló élmény, és érzés, és tudás, és tapasztalat és meghatározó hatás, amiért nem kellett megküzdeni, mégis minden Istentől származó erőkifejtés és szándék közül a legeslegnagyobb. Luther Márton az örömhírt és a kegyelmet összekapcsolja és erről így ír: "Isten az evangéliummal új eget vont a hívők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat."
Akik hisznek Krisztusban és Ő a mindenük, életüket a kegyelem ege alatt élik. Onnan száll rájuk a kegyelem harmatja, onnan hull alá a kegyelem esője, onnan érkezik a kegyelem fuvallata, onnan süt a kegyelem napfénye, és még a szivárvány csodálatos ívét is a kegyelem jeleként látják az égboltozaton a Jézus-hívők. A kegyelem ege alatt élni és meghalni a legnagyobb boldogság. Volt már dolgod a kegyelemmel? Találkoztál már vele? A bűnbocsánatról van itt szó. Büntetést kaphattál volna, de nem kaptál. Büntetést kaphatnál, de hiszed, hogy kegyelemből nem fogsz kapni. Sohase élj vissza a kegyelemmel. Mifelőlünk nézve egészen bizton, hogy istennek nem dolga kegyelmesnek lenni. Istent senki sem tarthatja, birtokolhatja, használhatja, tűrheti meg azért, mert a kegyelem nála van. Ne is érdekből higgy benne. Hiszek, mert akkor a kegyelem engem is súrolhat majd, vagy telibe talál, mindegy, elér. Ne így gondolkozz. Gondolkozz úgy, hogy Isten azt mondja neked: ha velem együtt élsz és elfogadod tanításomat, ígéreteimet, velem együtt élni fogsz odaát is. És mert Isten mondja, meghozom a döntést, amit kér tőlem: vele élek, elfogadom tanítását és ígéreteit. Ha így teszek, nem bánok sem könnyelműen, sem haszonlesően azzal a drága ajándékával sem, ami a kegyelem, hanem áldom érte és engedem, hogy beborítson kegyelmének zuhataga. És a gyászt felváltja az örömének, a régi omladék életek helyreállnak és újjáépülnek, a megtértek pásztorolják a meg nem térteket, a Krisztusban élőkre felöltik az üdvösség ruháját. Ez vár ránk. Az időtlen kegyelem.
Ámen.