Szt3ság ünnepe utáni 23. vasárnap
Szentendre, 2024. november 3.
1Móz 18,20-33  
EÉK 257, 466, 312, 13

Horváth-Hegyi Olivér

Imádság a gonoszokért
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!

Reformációi ünnepi istentiszteletünk támája a bátorság volt. A bátorító prédikáció és nagyszerű előadás mellett a mai istentiszteletünkre is elhozott, a kivetítőn folyamatosan látható háttérkép is kifejezte a kereszténység helyzetét. Kell a bátorság ahhoz, hogy árral szemben ússzunk! A képet a Chosen (A kiválasztott) című, közösségi finanszírozásból megvalósult sorozat nyitókockáiból kölcsönöztük. Jézus életének utolsó három évét feldolgozó, elég jól sikerült amerikai sorozat a tanítványok szemszögéből láttatja az evangélium eseményeit. A mozgókép kicsi és nagy szürke halakat mutat, amelyekből egy-egy fogja magát és miközben megfordul, kékre vált. Ők a tanítványok. A kiválasztottak. A színesek. Az élők. A bátrak. Egyre több megforduló, árral szemben úszó kis és nagy halacska lesz, de a szürke mindig sokkal több marad.

Ábrahám is egy kék halacska. A héber nyelvben a megfordulni igére a "súb" szót találjuk, amelyet magyarra úgy fordítunk: megtérés. Ábrahám megtért, mert hitt Istenben. Mindenben hitt neki. Figyelt rá és azt tette, amit Isten mondott. A Zsidókhoz írt levél Ábrahámról ezt írja: "Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy." Zsid 11,8
Egy bátor kék halacska. Isten ma is sokféle útra hív minket. Olyanokra is, amelyeket magunktól nem igen járnánk.

Nézz rá az életedre, merre mész. Isten mondta neked, hogy arra menj? Vagy te találtad ki? Milyen sokszor hallom ezt: "Felépítettem az életemet." "Ezt már letettem az asztalra." Még hívő emberektől is hallom. Hát nekünk nem az a dolgunk, hogy Isten akaratát valósítsuk meg? Hát nem Isten építi fel az életünket?
De meglehet, hogy csak úgy sodródsz az árral. Mások irányítják az életedet. Vajon mások jobban tudják, mi a jó neked, mint maga Isten? Hányszor kérdezted meg őt, merre menj, kivel menj, meddig menj el, mikor válts?
És vannak köztünk olyanok, akik folyamatosan kapcsolatban vannak az Úrral és ő irányítja életüket. Ők a boldogok. Ők élnek teljes életet. Értékes, szeretnivaló, örömmel tarkított, színesített, kiegyensúlyozott életet.

Ábrahám kiegyensúlyozott életéhez nem fér kétség. Csak egy helyén lévő, Isten által mozgatott és stabilizált ember képes olyan felelősen gondolkodni, mint ő. Ábrahám nyakába vesz két várost és könyörög értük. Azt kéri Istentől, hogy ne pusztítsa el azokat. Jól ismert alkudozása mögött a lelkiismeretes és jóindulatú vezető jellemessége rajzolódik ki.
Mert ott van ez a két nyavalyás város, Sodoma és Gomora, amelyekről az Írás azt mondja: "vétkük igen súlyossá vált." (20.v.). Romlott emberekről van szó. Ezékiel próféta könyvében Isten sok száz évvel később így emlegeti a világtörténelem csúfos városlakóit Jeruzsálem lakóinak: "Íme, ez volt vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodtak, s utálatosságot cselekedtek előttem, és elveszítettem őket, amikor ezt megláttam." (Ez 16,49-50)

Sodoma és Gomora lakói kevélyek voltak. Ritkán használt szavunk bibliai előfordulásában olyan embert jelent, aki magának tulajdonítja azt, amit Istentől kapott. A kevély érdemtelenül henceg eredményekkel. Büszke és öntelt. Nemigen ismeri a hálaadást. Sodoma és Gomora lakói elteltek önmagukkal. Veregetik egymás vállát, rettenetesen büszkék, ezért fennhéjázók lettek. Pál apostol jól ismerte a Korinthusban élőket. Ők amolyan öntelt félék voltak. Jól prosperáló város, sok jómódú családdal. Levelében nem véletlenül kérdezi őket: "Mid van, amit nem úgy kaptál? Mondj valamit. Ha pedig úgy kaptad, akkor mit dicsekszel?" (1Kor 4,7) Jakab levelében pedig ezt olvassuk: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad." Jak 4,6

Ábrahám tudhatta Istenről azt, amit Jakab írt, mégis megpróbálja megmenteni az egész várost. Alkudozásában sok száz és ezer kevély, bőségben dúskáló, a szegényeket semmibe vevő emberért is imádkozik: "Vajon elpusztítod -e az igazat is a bűnössel együtt?" Hátha van ötven, negyvenöt, negyven, harminc, húsz, tíz igaz ottlakó…"
Ábrahám imádkozhatott volna így: "Uram, találd meg a módját az igazak megmentésének!" Vagy: "Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. De kérlek, ha el is pusztítod a várost, hadd szóljak az igazaknak, hogy megmeneküljenek!" De Ábrahám nem így könyörgött. Ábrahám folyamatosan azt kérte, hogy azért a néhány igazért bocsásson meg Isten az egész városnak.

A kezdőképhez visszatérve elgondolkodtam azon, hogy ki mondja meg, mi a fősodor? Azt látjuk, hogy bár vannak kék halak, a szürkék mindig többen vannak és ők alakítják a sodrás irányát. Isten országa úgy jön el, hogy előbb megfordul egy, aztán tíz, húsz, harminc, negyven, negyvenöt, ötven. Majd Isten azt mondja: megkegyelmezek. Az igazakért megteszem. Isten azért küldte el Fiát, hogy minden hal kékké váljon és ki lehessen mondani: a fősodort már nem a szürkék alakítják. A Filippiekhez írt levelében olvastuk, hogy nekünk polgárjogunk van a mennyben. Ez azt jelenti, hogy létjogosultságunk van. Nincs ennél feljebb. Akinek polgárjoga van a mennyben, az a mennyország lakója.
Luther Miatyánk magyarázatában, a "Jöjjön el a te országod" kérést így magyarázza: "Isten országának hozzánk jövetele kétféleképpen történik: először itt a mulandóságban az ige és a hit által, azután örök időkre Krisztus megjelenése által. Mi tehát mindkettőért könyörgünk: hogy eljöjjön naponkénti növekedéssel és egykor az örök életben, azokhoz is, akik még nincsenek benne, és hozzánk is, akik bejutottunk." (Nagy Káté, 1529)

Ábrahám azokért is könyörgött, akik még nem voltak Isten országában. Ám egész Sodomában és Gomorában nem találtak legalább tíz istenfélő embert. Ez azonban ne csüggesszen minket! Ne lankadjunk meg könyörögni azokért, akik jobban szeretik a háborút, mint a békét, akik önzetlen szeretet helyett lelki terrorban tartják családtagjaikat, azokért, akik kőgazdagként képtelenek az adakozásra és az anyagi áldozatvállalásra. Imádkozzunk értük, a szürke halakért, hogy megforduljanak, bekéküljenek és övék is lehessen a mennyek országa.
Ámen.