Szt3ság ünnepe utáni 22. vasárnap
Szentendre, 2024. október 27.
Ám 8,11-12
EÉK 254, 9, 267, 264, 521
Horváth-Hegyi Olivér
Isten olykor elhallgat
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
Az ószövetség utolsó lapjain található Ámósz prófétát és korát kevésbé ismerjük. Egy kisprófétáról van szó. Kr.e. nyolcadik században élt, II. Jeroboám júdeai király idején. Kilenc fejezetből álló könyve a legrégebbi prófétai irat, amely ránk maradt. Izrael népének hanyatlását és bukását jövendölte meg. Már a legharagosabb kispróféta elnevezést is megkapta. Méltán nevezhetjük nagyhangú prófétának, mert tényleg erőteljesen szólt Isten népéhez egy olyan korban, amikor évtizedek óta nem volt háború és a nép jól élt. A kereskedelem virágzott. Korszerű házakat építettek, gazdagon bútorozták be a legújabb divat szerinti elefántcsont berakású, intarziás berendezésekkel. Az ételek változatosak és különlegesek voltak, a kor luxusait a középréteg is élvezhette. Persze mindez egy másik társadalmi réteg kizsákmányolását, kihasználását vonta maga után. A gazdagok a rossz minőségű áruikat drágán adták el a szegényeknek. Az egyre többet keresők zsugoriak lettek. A telhetetlenség, a felhalmozás általánossá vált. A jól élők a nyomorultak nyomorán, a tudatlanok tudatlanságán, a kiszolgáltatottak kiszolgáltatottságán keresztül taposva szedték meg magukat. Az olló nyílt. Az elszegényedés és az egyre nehezebb sorba jutók száma nőtt, a gazdagoké csökkent. Aki gazdag volt, még gazdagabb lett, a szegény, nagyon szegény. A lecsúszottak és felemelkedettek közötti legnagyobb szakító erő az igazságtalanság lett.
De Ámósz bátran szólt. A "kicsi, de erős a bors" próféta nem futott el a feladat elől. Hangja egy magányos hang volt, mint a prófétáké általában. Az emberek, a hatalom nem értette a károgó próféta baljós jövendölését. A jólét élvezőinek útjában állt Isten embere. Isten állt az útjukba, ezért, mint ilyenkor szokás, Ámószt odébbseperték és kitették az országból.
Látomásai közül a mi igénk előzménye egy kép: egy kosár érett gyümölcs. Ámószt egy látomásában Isten megkérdezi: Mit látsz? Egy kosár érett gyümölcsöt látok. - feleli. Elérte a vég népemet, Izraelt. - mondja Isten. Túlérett a gyümölcs, az ószövetségi képies beszéd az érettséggel a közeli rothadást helyezi kilátásba. Isten népe, bármily nehéz ezt kimondani, de velejéig romlott. Megérett az ítélet. És a csaló kereskedők, a nép jól élő, de még vak rétege felett, a látszólag Istenhez tartozó, hitéletükben a vallásos külsőségekkel dosztig megelégedő nép felett ítéletet mond Isten: "Naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal." (8.v.) "Bolyonganak és keresik az Úr igéjét, de nem találják." Kemény ítélet ez. Szokatlanul és ijesztően már délben eltűnik a fény és felváltja a sötétség. Isten elrejtőzködik előlük. Hiába kívánják az igazságot, Isten eligazító szavát, már nem adatik meg nekik. Isten elhallgat a rá nem hallgatók között, de amikor szóra bírnának, nem szólal meg. Az emberek tanácstalanságukban magukra maradnak és ha meg is feszülnek, akkor sem találják Istent.
A csend olykor elviselhetetlen. Ha Isten hallgat hasonlót élünk át, mint Ingmar Bergman A csend című művészien megformált filmjének szereplői. A film azt a kérdést feszegeti, hogy elviselhető-e az élet szeretet nélkül, remény nélkül, melegséget sugárzó családtagok nélkül, vagyis akkor, ha Isten hallgat. Elhallgat az emberekben, elhallgat az emberben.
Ámósz könyvében Isten hallgat, mert senki sem szól hozzá. A csönd üres, nyugtalanító. Ez a pokoli csönd. Jaj annak, akinél Isten hallgat, mert az igazság hallgat el.
Kár lenne másokat vádolni, miért hallgatott el Isten az életemben. Egyedül én tudom őt elhallgattatni. Az igét, a lelkiismeretet, a kövek némaságában is megszólalni képes Istent el tudom hallgattatni. Amikor távolodom tőle olyannyira, hogy lehetőleg már ne halljam, akkor ő elhallgat. Egy idő után azonban jön az az élethelyzet, amikor viszont már jó lenne, ha beszélne. Ámósz könyvének egyik felkiáltójele épp erre az esetre utal: "Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására." (11b) "Támolyognak, de nem találják."
Legyünk egészen személyesek és tegyük fel a kérdést, hogy mikor hallgat el Isten az én életemben?
Ha hangos vagyok. Hangosak a gondolataim és a terveim és már nem hallom meg Isten gondolatait, mert az én gondolataimba lettem szerelmes. Majd kibújok a bőrömből, olyan jó dolgokat találok ki s valósítok meg, közben, ha Isten hallanám, lebeszélne róla és egészen más projektekben támogatna.
Mikor hallgat el Isten az én életemben? Ha a körülöttem lévők hangosak. Hányszor megtörténik, hogy olyan emberek hangját engedem felerősödni, akik nem Istent hangosítják ki. Olyanokra hallgatok és olyanok lesznek tanácsadóim, akiknek nincs közük az Úr Jézushoz. Nem megimádkozott javaslatok tetszenek meg, nem felülről vezérelt emberek útmutatását veszem fontolóra. Hány döntéshelyzetben számít, hogy a gyülekezetből kérjem valaki tanácsát? Igen, a gyülekezetből. Attól a testvéri közösségtől kérjek segítséget, akik ugyanúgy, mint én, Krisztusban vannak? Isten hallgat, ha a világtól kérek életvezetési tanácsot és a menő hitetlenek, szimpi influenszerek szavain csüngök.
És még mikor hallgat Isten az én életemben? Ha Isten kellemetlen beszélgetőpartneremmé válik. Isten a kezdetektől Deus loquvens, beszélő Isten, aki Ádámmal és Évával addig tud beszélgetni, amíg a bűneset után az Édenkert fái közötti bujkálás során Ádám csak kiböki azt a mély érzését, ami egy ideje feszíti: "Meghallottam hangodat és megijedtem." (1Móz 3,10) Körülnézek és azt látom, hogy az emberek már meg sem ijednek Isten hangjától. A Sátán hangos. A maga módján hangos. A Sátán legfőbb célja, hogy elszakítson legnagyobb ellenségétől, akit gyűlöl és megvet, akire végtelen féltékenységgel tekint: Jézustól. Nem ember, aki téged és engem Jézus nyájából ki akar ragadni. A Sátán, ez a rettenetesen nagy és gonosz erő tömegeket lopott el Jézustól észrevétlenül. Csak egy kicsit volt hangosabb, mint Isten. És az ember hallgatott rá. Sohase menj a tömeggel, akik immunisak Isten szavára, a vasárnapi istentiszteletekre, akik az egyházat csak szidják! Légy olyan, mint az etióp kincstárnok. Ha valaki magyarázza neked az igét, légy kíváncsi és próbáld megérteni Istent. Lutheri örökségünk Isten igéjére úgy figyelni, hogy annak az legyen következménye, amit a János evangéliumában olvastunk: "Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (Jn 20,31)
Valaki egyszer azt mondta, hogy négy evangéliumot írtak le az evangélisták, az ötödik "te vagy". Az Ige testté lett és a test, Jézus benned él tovább. Jézus testet öltött, az ő beszéde a te testedben él tovább szavaid és cselekedeteid által. Isten ma még szól. Vigyázz, el ne némuljon. Inkább legyen állandó szelíd hang, a te szeretett hangod! Ámen.
Ámen.