Veni sancte tanévnyitó istentisztelet
Szentendre, 2024. szeptember 1.
Mt 14,29  
EÉK 229, 306, 12

Horváth-Hegyi Olivér
Elindult Jézus felé

Keresztény gyülekezet, szeretett hittanosaink, konfirmandusaink, ifiseink a Jézus Krisztusban!

Isten ma meghív minket, hogy vízre lépjünk. Jézus tengeren járásának csodája nem mindennapi csoda. De mi is történt ott, a Galileai tenger partján? Az ötezer ember megvendégelését követő órákban vagyunk, amikor Jézus felmegy a hegyre imádkozni. Egyedül megy. Szüksége van a csendre, hogy talán ő maga is erőre kapjon. Milyen jó, hogy itt vagytok most az évkezdés küszöbén és a templom csöndjével, imádsággal, A Mennyei Atyára és Fiára, Jézusra figyelve készültök az új tanévre, hogy erőre kapjatok, hogy bátorságot merítsetek ahhoz, ami holnap, a becsengetéssel elkezdődik; hogy az az izgalom, a tanévkezdéssel kapcsolatos érzések kisimuljanak, mint a csendes tenger. Ezek az érzések azonban nem mindenkinél egyformák: van, aki az első osztályba lépést, az iskolaváltás utáni első napot várja, van, aki még szívesen marad volna további tíz hetet vakáción, van, aki a tanulás kihívásától, az eredménytelenségtől tart, más a kötelező olvasmány sok oldalát látja maga előtt, amit még el kell olvasnia, megint mások a küzdelmes hétköznapoktól óckodnak, ahol kevesebb idő marad pihenésre, alvásra és kezdődik a szoros időbeosztás; egyszóval azért vagyunk itt, hogy ezeket a mindenféle izgalmakat, bennünk kavargó érzéseket Jézus elé tegyük és megnyugodva, feszültségeinket elé téve, békésen induljunk az óvodába, iskolába, egyetemre és a katedra felé.

Visszatérve Jézus és a tanítványok történetéhez, azt látjuk, hogy míg Jézus a hegyen nyugalomban imádkozik, az est elszáll, eltelnek a sötétség órái és itt a hajnalhasadás, de a tanítványok egyáltalán nem azt élik meg, mint amit Mesterük a hegyen. Ők lent vannak a tengernél. Küzdenek. Küzdenek az un. ellenszéllel, amely az 5-600 méteres dombok közötti, 30-40 méter mély negyed balatonnyi tengerben azért alakult ki, mert a víz fölött keletkező melegebb párás levegő felfelé száll és a dombokról lejövő hidegebb levegővel találkozva szelet korbácsol. A túlsó partra kellene átjutniuk, de ellenszélben lehetetlen, ráadásul a tajtékzó, viharos tenger nem engedi őket haladni. A történetben itt lép oda hozzájuk Jézus. A különös és érthetetlen, hogy a tanítványok, így a hozzájuk lépő Jézus is, nem a part mellett vannak, hanem a tengeren, messze a parttól. Először megijednek, mert ilyet még nemigen látott a világ, aztán Péter töri meg a döbbenetet: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!" (28.v.). Uram, ha te vagy... Velem is megtörténik, hogy nem veszem észre: Jézus közelebb van hozzánk, mint mi saját magunkhoz. Uram, ha te vagy... Péterben is vannak kétségek, nem akarja elhinni, hogy az, amit lát, igaz. Jézus a legnagyobb ellenszélben is képes a lehetetlen legyőzésére. És itt halljuk a mi mondatunkat, a tanévnyitó istentiszteletünk mondatát: "Jézus pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé."

A vízen járás története az egyik legcsodálatosabb történet. Nem csak azért, mert a Galileai tengeren járni olyan óriási csoda, ami rögtön elkezdi izgatni a fantáziánkat, hogy akkor mekkora felhajtó erő kellett ahhoz, hogy a talán 70 kg körüli Jézust és Pétet megtartsa, hogyan is nézhetett ki pontosan ez a jelent a háborgó tengeren, miként tudtak ők ketten lebegve járni a vízen, hanem azért csodálatos, mert Jézus minket is meghív a vízen járásra.

Itt van kb. 4 méterre felettünk ez a lebegő csónak. Képzeletben beleülhetünk és akár evezhetünk. (Odalépek és megmozgatom a horgony kötelét.) Nézzétek, milyen könnyedén meg tudom mozgatni a hajót. Hát még a Galileai tender szelei! A mi életünk hajója is kerülhet viharba. lehet ellenszelünk, amikor azt látjuk, hogy más emberek, csoportok mást karnak és akadályoznak a haladásban. Lehet vihar a fejünkben, amikor minden összezavarodik és azt sem tudjuk hol áll a fejünk. Ingathatnak meg bennünket nagy akadályok: egy hosszú vers, amit meg kell tanulni, 4-5 dolgozat egy héten, és érezhetjük a félelmet is, amikor sötét felhők gyülekeznek a fejünk fölött, mint amikor szüleink, tanáraink és még osztálytársaink is elmarasztalnak, vagy épp csak nem állnak mellénk. Válhatunk bizonytalanná és tanácstalanná, amikor döntenünk kell az edzés és tanulás, a dolgozatra készülés és pihenés között, átélhetjük azt, amit a tanítványok, hogy erőnk feletti erők uralkodnak és nem tudunk velük megbírkózni, amikor megéljük a kiközösítést, azt, hogy az osztálytársak tudnak szeretetlenek, olykor gonoszak lenni, a tanár szigorú és úgy érezzük, igazságtalan. Kis hajónak nagy vihar veti hányja, amikor egy betegség után visszatérünk a suliba és felhalmozódik a tanulnivaló. És akkor lép oda hozzánk Jézus és kéri tőlünk: bízz bennem, menni fog. Meg tudod tenni. Gyere bátran, haladjunk együtt. Ne nézz a mélységre, ami alattad van, ne nézz a hullámokra, ne figyelj a szél süvítésére, mert én veled vagyok. Közelebb vagyok hozzád, mit te magadhoz. Nem lesz baj. megsegítelek. Tartalak. Az egész tengert tartom alattad, tenyerem ott van a mélység és közötted, senki és semmi nem érthat neked. Indulj el felém! És akkor Zorka és Viola, Jakab és Albert, Fülöp és Johanna, Botond és Villő, Mandula és Magdaléna, Timur és Nátán és Csilla és Balanka, és Balu és Mór és Lina és Ádám és Enikő és mindannyian, akiknek van hitünk kilépni a hajóból Jézus szavára elindulunk felé, vele, mellette, érte. Ez a bizalom. Amikor meggyőződésem, hogy kétségek és szorongás nélkül vízre léphetek, amikor tudom, hogy nélküle gondjaimban, kishitűségemben elmerülnék és elsüllyedek, de vele megmaradok.

Szeretett Gyülekezet, köztünk szeretett hittanosok! A tanév hétköznapjain tanuljatok sokat, váljatok bölcsekké és készüljetek a felnőtt életre. Az iskolai év hétvégéin pihenjetek sokat és a hétvége második napját, a vasárnapot szenteljétek meg. Gyertek Jézushoz és éljétek át, hogy szeret titeket a gyülekezet, jó találkozni a testvérrel, feltöltődni a templomban, de ami még ennél is fontosabb: Jézus jobban szeret minket, mint mi magunkat. Ha ezt nem éljük át együtt hétről hétre, félő, hogy viharainkban, vagy épp az állóvizünkben meg sem látjuk őt, aki így hív magához: Jöjj!
Szeptember 1-én vízre szállunk, a hajó indul, és bármibe keveredik, Jézus ott lesz velünk, ott lesz veled és segít.
Ámen.

.