Szt3ság ünnepe utáni 8. vasárnap
Szentendre, 2024. július 21.
Rm 8,12-17  
EÉK 464, 236, 293, 303, 13

Horváth-Hegyi Olivér
Halványszürke és fehér

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A nyári forró hónapok ruházatának egyik gyakori színe a fehér. A napsütésben praktikus, változatosan használható, szinte minden illik hozzá. Fehér. A fehér minden színben benne van, illetve a fénytanban a minden szín keveréke: fehér. De a három alapszín, a vörös, zöld és kék keveréke is fehér. Érdekes, hogy 100% világosságot akkor észlelünk, amikor az összes látható szín együtt hat. 97%-os világosság felett pedig mindent fehérnek látunk.

Így nem is csodálkozhatunk azon, ha a mennyországot, a világ Világosságát fehér színnel illetjük, ha az angyalok is fehérek, vagy épp vakítóan világítanak. A Jelenések könyvében hét alkalommal is különféle emberekekel találkozhatunk, akik fehér ruhába öltöznek, vagy akiket fehér ruhába öltöztetnek: hűségeseket, a Jézus nevéért szenvedőket, a megváltottakat, a trón körül ülő véneket, az Istennek szolgáló hajdani vértanúkat. Mind-mind fehér ruhában vannak. A keresztelő színe is fehér, ahogyan a pólya, vagy a szép hosszú keresztelői ruha. A konfirmandusok is fehér ruhában konfirmálkodnak. Már az őskeresztények idején is nyolc napon át fehér ruhát viseltek a megkereszteltek. De a Biblia elejére lapozva a teremtés első pillanataként máris a világosság és sötétség, vagyis a fehér és fekete elválasztását olvassuk.

A fehér a tisztaság, a jó színe. Megállapíthatjuk, hogy a legpozitívabb szín, hovatovább Isten színe. Azonban a mindennapi életben, földi kereteink között az abszolút fehérrel nem találkozunk, mert nincs olyan szerves, vagy szervetlen anyag a teremtett világban, amely a fény teljes spektrumát maradéktalanul visszaveri. Tehát amit mi fehérnek nevezünk, az inkább világosszürke.

Isten jelen van világunkban, életünkben. Fehéren van jelen. Pál apostol rómaiakhoz írt levélrészletében a Lélek bennünk megtalálható valódiságáról ír. Isten Lelkét, a Fiúság Lelkét említi. A testtel szemben a Lélek elsőbbségét hangsúlyozza. Nem kéri, hogy bújjatok ki a bőrötökből, mert Isten ebben a bőrruhában szeretne lakni. Nem kéri, hogy szüntessétek meg a testeteket, hogy a továbbiakban valamifajta fény legyetek. De arra bíztat, hogy a test cselekedeteit iktassuk ki és engedjük, hogy a Lélek vezessen minket.

Pünkösd óta nem kérdés, hogy a gyülekezet kapta és folyamatosan kapja Isten Lelkét. A Szentlélek ajándékát a mi gyülekezetünk is kapta és kapja. Olyan erő ez, amelynek csak ritkán vagyunk tudatában. Élménykereszténység felé hajló vallásosságunk olykor nélkülözi a tudatosságot. A mai ige épp erre mutat rá jól. Ne az élményeket hajkurásszuk, amiből a mi gyülekezetünkben is bőven adatik. Hitéletünkben az igazi, maradandó élmények következmények. Mi a fiúság Lelkét óhajtsuk. Ugyanis a fiúság Lelke tesz minket Isten gyermekeivé. Az apostoli levelek arról írnak, hogy aki megtér Krisztushoz és lehorgonyoz nála, elnyeri a fiúságot.

A galatákhoz írt levélben is megtaláljuk, amit a római levélben: "Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, ... hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atyám!" Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is." (Gal 4,4-7)

Jézus a sok testvér között az elsőszülött gyermek, Isten gyermeke arra hív, hogy öltsük magunkra Krisztus képmását. De hogy ez ne álarc, vagy felvett magatartás legyen, a Lélek nélkülözhetetlen. Magunktól képtelenek vagyunk jó lenni. Kell a fehér, épp a fehér, amely minden színhez illik. Kell a fehér, hogy a sötétszürke halványodjon, aztán a halványszürke még halványabb legyen. Fehérbe hajló napjaink tesznek boldoggá. Minél fehérebb a lelkünk, annál közelebb vagyunk a hófehérebbnél is fehérebbhez.

A gyülekezet Isten színét, a fehéret kapja. A Krisztust magára öltő ember a fehéret magára öltő ember. Isten öltöztet. Magát ölti ránk. Olyan ruha ez, amit a hívő keresztény ember szeret. Szerethető az, aki belebújik és szeretetre képes, aki ezt hordja életén. A 280-as énekünkből ismert sor Krisztus fényének útját jelzi: "Át meg átjársz mindent, rám ragyogni engedd, életadó áldott lelked. Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá, ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom!". A napraforgó a fény felé forog, hogy egész nap benne fürödjön. Nekünk sincs más dolgunk, mint a napraforgónak. Fordítsuk fejünket a fény felé, hogy mindenkor készek legyünk elindulni az örökkön örökké élő "világosság Atyja felé, akiben nincs változás: sem fénynek, sem árnyéknak váltakozása." (Jak 1,17)

Kosztolányi Dezső érthetően fogalmaz, amikor az életre felkészítő mondatát írja: "Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is."

Világosszürke testvéreim! Világosszürke magam és a nevetekben kérem a fényfehér Krisztust, hogy mint örököstársainak, ha szenvedünk az ő fehérségéért, segítsen minket az állhatatosságban és kitartásban, ha pedig dicsőségében részesülünk, adja nekünk az alázat és öröm jó érzését.
Ámen. .

.