Szt3ság ünnepe utáni 6. vasárnap
Szentendre, 2024. július 7.
Rm 6,3-11
EÉK 223, 504, 306, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Élj Istennek!
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
Kontinensünk működésének alapelve, hogy kötelező diplomatikusnak, diszkrétnek, simulékonynak, hajlékonynak, olykor langyosnak, szélsőséges esetekben elvtelennek lenni. A határozottságot, a határozott embert van, aki szereti, van, aki nem. Ha valakinek markáns véleménye van korunkban, sok kritikát kaphat és bajba kerülhet. A radikalizmus pedig (esetünkben nem politikai értelemben) sokaknál a nagyon vékony jég, vagy inkább kerülendő, sőt, tiltott magatartás.
Pál apostoli igénk a nagy római levélből radikális. Pál teológiai radikalizmusát ma divatos, a korszelemmel paktumot kötő teológiai nézetek mentén le lehet vezetni az ő személyiségéből, de ha így tennénk, egyszeriben megkérdőjeleznénk a Szentírás üzenetének Isten általi ihletettségét. A Szentírás nem az ember közlendője az emberiséggel, hanem Isten közlendője veled.
Pál apostol radikális üzenete a keresztségről, Krisztussal együtt a bűnnek meghalásáról, feltámadásról, új életről, Istennek élésről nem ismeri a langyosságot. Isten elhívott szolgájának, Pálnak a hitéletünkre vonatkozó radikalizmusát azért érdemes megérteni, mert rajta keresztül tud mentorálni minket Isten.
Radikális. Gyökeres, gyökerekig ható módszerek alkalmazása. Radix, latin szavunk jelentése gyökér. Mennyi evangelizációt, hitébresztő prédikációt hallott már az emberiség a prófétáktól kezdve Jézuson és apostolain keresztül a történelem igehirdetőikig. Mind- mind a gyökeres változást sürgették. Miért? mert az Istentől radikálisan elforduló embert radikálisan szükségszerű megszólítani. Ne tartsunk se Pál, se Krisztus radikalizmusától, mert csak ez menthet meg minket.
A vasárnap mondanivalóját három pontban szeretném összegezni. Az első, hogy Krisztus szereti az egyházat. A második: Vele mozgunk. A harmadik: "Aki él, az az Istennek él." (10.v.)
Tehát az első: Krisztus szereti az egyházat. Minden vasárnapnak van egy, a vasárnap jellegét tükröző igéje. Ma Pál apostol efezusiakhoz írt levélének 5,25-26. verse az irányadó gondolat, amely a liturgia tartalmát: a zsoltárt, a lekciókat, az imádságokat és az igehirdetési alapigét, a textus is meghatározza: "Krisztus szereti az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje és megtisztítsa a keresztséggel az ige által." Az egyház szavunk a héber "kahal" szóra vezethető vissza, amely istentiszteleti, kultuszi közöséget jelölt. A "kahal"-hoz azok a Tórát, Isten törvényét és igéjét tanult felnőtt férfiak tartoztak, akik hitközösséget alkottak egymással. Az ószövetségi gyökerekre mutató görög "ek-kaleó" szavakból származik, ami össze kiáltani, össze hívni, egybe hívni jelentéssel bír. Eklézsia: gyülekezet. Krisztus szereti az általa egybehívottakat. Krisztus szereti az egyházat. Krisztus szereti azt a közösséget, amely néha maroknyi, máskor fél templomnyi, vagy tele templomnyi gyülekezet. Olyannyira, hogy önmagát adta a benne hívő egybegyűltekért és a keresztséget is elrendelte, mint amely az ige által megszentel és megtisztít minket. Megszentel, maga számára elkülönít, nyájának tagjává tesz, saját gyermekének tekint és megtisztít a bűntől.
Így érkezünk meg a Krisztus szereti az egyházat első ponttól a másodikhoz: Vele mozgunk. Itt idézni kell a római levél részleteit. Krisztussal együtt mozgunk. Ennek három állomása van. 1. Amikor csecsemőként, vagy felnőttként megkeresztelt minket egy lelkész, Krisztussal együtt eltemettettünk a halálba. A keresztény teológiában a halál Isten ítéletének végrehajtása. Krisztus halálában Isten ítéletet tart. Krisztus a keresztfán magára veszi a világ bűneit. Nem a sajátját, mert olyan nincs. A miénket. Ezért lesz az ő halála váltsághalál. Helyettünk hal meg, a mi bűneink, Istentől való eltávolodásunk miatt, mert a bűn feletti ítélet: halál. A keresztség szertartását eredetileg - amelyet baptista testvéreink mindmáig gyakorolnak - a vízbe való bemerítéssel végezték. Az óember, a Krisztus nélküli énünk megfulladásának, meghalásának szimbolikus cselekedete ez. Voltaképpen ezt követi a megtisztulás. A vízből kiemelés mozdulatát értelmezve az új, a már megtisztult és új életet kapó ember él tovább, immáron úgy, mint aki Krisztushoz tartozik. Amikor megkereszteltek minket Krisztus halálában részesülünk, de "tovább mozgunk vele" és vele együtt feltámadunk. Ez az új élet. Így semmisül meg a bűn hatalmában álló test a keresztség és új élet ajándéka által, hogy többé ne szolgáljon a bűnek. "Ha pedig meghalunk, vele együtt élni fogunk." - énkeljük a húsvét hajnali, 4. századból származó ortodox himnuszunkban. Krisztussal ezért mozoghatunk tovább halálunk után a mennyország felé.
Krisztus szereti az egyházat. Krisztussal együtt mozgunk. És a harmadik pontunk igénk utolsó előtti versében olvasható: "Aki él, az az Istennek él."
Életünk első nagy ünnepe lehet a megkeresztelésünk. Maga a víz néhány másodpercre találkozik fejünkön lévő hajjal, homlokunk bőrével. Ekkor a lelkésznek is csak egy bővített mondata van. Mégis, az, ami ezalatt a rövidke, szinte szempillantásnyi idő alatt történik, egész életünk folyamán ható krisztusi cselekedet. Talán ebben az értelemben leginkább a gyermekkeresztség fejezi ki azt, hogy sem a keresztség, sem a keresztég következményeként ajándékba kapott új élet nem a mi érdemünk. Krisztus mentett meg a haláltól, Krisztus is tart meg minket az új életben. Ma mégis azt szeretné Isten az ő drága igéje által, hogy aki a keresztség által új éltben jár, és él, az neki éljen. Hogy élsz te Istennek? Eszedbe jut-e minden nap, hogy Istennek élj? Élhetsz a gyermekednek. Életed értelme, célja, beteljesítője lehet. Élhetsz a munkádnak, a hivatásodnak. Élhetsz a hobbidnak. Élhetsz a szüleidnek. Élhetsz a szerelmednek. Élhetsz önmagadnak. Élhetsz a semminek. Élhetsz a pénzednek. Élhetsz a jövőd építésének. Isten azt akarja, hogy ne ezeknek élj. Ő azt akarja, hogy neki él. Élj neki! Élj neki és értelmet nyer a gyermeknevelésed. Élj neki és hivatásod nem lesz öncélú, mert munkád is az ő dicsőségét hirdeti. Élj Istennek és a pénzedet úgy fogod gyűjteni és költeni, hogy azon áldás lesz. Élj Istennek és jól fogod szeretni szüleidet, önmagadat, szerelmedet. Élj Istennek és ő építeni fogja a jövődet! Élj neki és meglásd, jó életed lesz!
Ámen. .
.