Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap
Szentendre, 2024. június 30.
1Pt3,8-17  
EÉK 467, 8, 296, 284, 436, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!

Hogyan viselkedjünk? Ez a kérdés meglehetősen intenzíven foglalkoztatta a mai Törökország területén alapított keresztény gyülekezeteket, akiknek Péter apostol levelet ír. Hogyan viselkedjünk, milyen legyen a habitusunk, miként viszonyuljunk a pogányokhoz, akik mint egy tenger vesznek körül minket, mert annyian vannak, mint égen a csillag?

Péter apostolnak hálásak lehetünk, hogy nem elméleti, hanem nagyon is emberi tapasztalatok nyomán kialakuló viszonyulásról ír. Azért is hálásak lehetünk, hogy válasza nem lelombozó és hervasztó, hanem lelkesítő és jóra ösztökélő. Röviden összefoglalva azt írja a maroknyi kereszténynek: bárki, bármit mond, vagy tesz, ti csak tegyétek a jót.

A héten 15. alkalommal szervezhettük meg nyári táborunkat. 135 gyermek mellett 80 felnőtt segítette a szolgálatot. Valaki egy napi önkéntességgel, sokan 3-4-5 napig voltak velünk. Isten megáldott minket. Mindenféle jóval. A sok jó között kiemelkedett a felnőtt és ifis szolgálattevők konfliktusmentes, egymásra figyelő, egymást segítő, békés és békét teremtő magatartása. Egy héten át gyakorolhattuk, milyen azzal a testvérrel együtt kézműveskedni, énekelni, bibliakörön részt venni, főzni, gyermekeket altatni, vigasztalni, pátyolgatni, akik jók. Mert, ha valaki szépen szól hozzánk, könnyű szépen válaszolni. Az előzékenységben érdekes, de lehet versenyezni. A megfáradt felnőttet tehermentesítő másik felnőtt persze, hogy szívesen viszonozza a segítséget. A lelkészi, hitoktatói, presbiteri jelenlét anélkül is megszentelhet egy tábort, hogy bármi különlegest kellene tenni. De a tábor véget ér, kezdődik más, talán, és mi tovább megyünk, mert lépni muszáj. A tábor végén elindulunk és vár a széles, nagy világ, a horizont is, mint a tenger kitárul, és egyszerre már nem olyan emberek között mozgunk, akikkel egész héten szeretetben lehettünk. Ilyen a templomi istentisztelet is, csak pontszerű. Jó nekünk itt lenni. Jó nekünk jó emberek között lenni.

Az emberiség minden korban találékony volt. Innen 2024-ből nézve talán épp ezért lehetünk ennek a földi létnek a nyertesei. Bámulatosan alkalmazkodunk a körülményekhez, sokkal jobban és gyorsabban, mint bármely teremtmény. A változó életfeltételek ezekben a napokban is alakítják tudósok jövőre vonatkozó tervezését. Addig faragjuk, csiszoljuk, forgatjuk, alakítjuk, amíg a lehető legjobbnem lesz belőle. Képesek vagyunk az élhetetlen, sivatagos vidékeket élhetővé tenni. Megoldást találunk a túlnépesedére. Gyógyíthatatlan betegségeket gyógyítunk meg, járványokkal küzdünk meg. Mindeközben nem szabad elfelednünk, hogy ha van részünk, azt Istentől kapjuk. Ha van miből alkotnunk, azt Isten ajándékaiból tehetjük. Mindösszesen annyit teszünk, mint az ügyes háziasszony: amit otthon találunk, abból főzünk egy jót. De bármi lesz a végeredmény, azzal tisztába kell lennünk, hogy azt már Isten előre látta. Azt is látja, kinek mi a célja és azt is, ki mire használja az általa belénk teremtett tehetséget.

Amire Péter apostol reagál, a szórványban élő kis gyülekezetek nagy kérdésére: "Hogyan viselkedjünk a világban?" - szintén a túlélésről szól. A keresztény ember helytállásáról és megmaradásáról. A kérdés mögött egy másik kérdés húzódik: Hogyan maradhat életben a jézusi, szeretetalapú létforma? Mert a keresztény emberek nem lehetnek mindig, mindenhol együtt. Jézus sem azt kéri az Atyától, hogy "vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Jn 17,15) És ez nekünk is egy sarkalatos kérdésünk. Skanzen tábor után, istentisztelet után, gyülekezeti csoportalkalom után, a testvéri közösség után hogyan maradjunk meg annál, amit a hasonló felebarátainkkal olyan simán megéltünk? "Aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól ... forduljon el a gonosztól és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet." - írja Péter. De ezt hogy? Érezzük a Biblia remekebbnél remekebb tanácsait. Azt is érezzük, hogy amit olvasunk, a mögött több, mint emberi bölcsesség van. De éles helyzetekben már annyira nehéz, majdhogynem lehetetlen úgy beszélni, és úgy viseltetni, akár az ellenség iránt, ahogyan az apostol kéri. A gyalázkodásért, a gonoszságért, a bántásokért ne vágjunk vissza, hanem maradjunk a minket megtámadókkal szemben is áldást mondók. Te megütsz, én megáldalak. Te beszólsz, én szelíden válaszolok. Te kijátszol, én tűrök. Te elveszed, ami az enyém, én nem veszem vissza erőszakkal. A józan ész határához érkeztünk. Normális ember hogyhogy nem védekezik, szerzi vissza azt, ami az övé, veszi el, ami neki jár? Milyenek a keresztények? Meg kellene, hogy nyugtasson Péter másik gondolata: "... az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul." Gondolhatjuk magunkban, végre egy kis ószövetségi isteni bosszú, vagy visszafogottabban fogalmazva egy igazságos jóvátétel. Kapaszkodhatunk ebbe is, de nem hiszem, hogy akár az apostol akár Jézus célja ez lenne. Mindösszesen elkönyvelhetjük magunkban, hogy mindennek lesz következménye és az Úr ítél. De abban a pillanatban, hogy ebbe kapaszkodunk, áldás helyett szívünkben átkot dédelgetünk.

Kedves Testvérek! Nem hiábavaló álmodozás az, amiről a mai vasárnap igéje szól. Jussunk el igén végéig. Mert itt van valami, amely a hogyan viselkedjünk a mindenféle gonosszal átszőtt világban kérdésünkre a legmélyebb választ adja. "Krisztust tartsátok szentnek szívetekben." (15.v.) Ha ezt komolyan eldöntöm magamban: Krisztus számomra szent, szívemet, tehát azt a helyet, ahonnan kiindul minden érzésem, gondolatom és érzelmem, ha ott, a viselkedésem születésének helyén Krisztusnak adom a főszerepet; ha engedem neki, hogy ő irányítsa magatartásomat, szám szólását és kezeimet, akkor kezdhetek örülni az életnek és szép napokat látni. Akkor kezdek békességet kereső és békességet teremtő lenni. Akkor kezdek átkok helyett áldást mondani az ellenségeimre. Akkor értem meg a Krisztusért vállalt szenvedés, üldöztetés lényegét, akkor stabilizálódik állhatatosságom, maradok hitvalló, hűséges tanítványa Jézusnak. Amikor szentnek tartom szívemben Krisztust, elkezdem cselekedni a jót. Jó ember lehetek. Akkor elkezd növekedni bennem krisztus és én kisebb leszek. Ő kezd rajtam keresztül beragyogni mások életébe, akik akár kíváncsiak is lehetnek arra, hogy mi a titka ennek a viselkedésnek. Hogyan tudsz így viselkedni?
Ámen.

.