Te Deum tanévzáró istentisztelet
Szentendre, 2024. június 23.
Rm 8,19
Uram, tehozzád futok, Elindulsz végre, EÉK 69, 7, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Sóvárgás - bővölködés
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
"Nekem nincs. Neked van. Adsz nekem?" Tanévzáró istentiszteletünk aranymondás szerű igéje lehet, hogy nem is szól többről, mint épp erről? "A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." "Nekem nincs. Neked van. Adsz nekem?"
A tanév végéhez értünk. Jól elfáradtunk. Az év végi hajrába mindent beleadtunk, apait-anyait, hogy az utolsó témazárók és feleletek jól sikerüljenek és jegyeink konyuljanak a jobb irányába. Hittanórákon, bibliakörökön, a vasárnapi iskolában és az istentiszteleteinken is sokat tanultunk. Beszélgettünk Jézusról, azokról, akik kapcsolatba kerültek vele. Megpróbáltuk együtt kutatni és megérteni Isten fenséges dolgait. Találkoztunk Jézus munkájával, magával Istennel is találkoztunk. Szóval a megszokott ovis foglalkozásokon, iskolai órákon és egyetemi előadásokon kívül nekünk sokkal több adatott, mint a világnak. Olyan volt ez az év is, mint amikor valaki a mezőn fűszálat, szalmaszálat gyűjtöget és köt egy csokorba, míg a másik pedig színes, csodaszép virágokat, különleges leveleket. Isten gyermekeiként a sokféle hasznos tudás megszerzése mellett az élet legszebb dolgait gyűjtögethettük. Ezek a szép dolgok mind Jézushoz tartoznak. Ezek nem mulandó dolgok. Örök kincsek. Szeretjük is őket.
Meg is kérdezheted, hogy melyek ezek? Olyan dolgaink, amelyek után mindannyian sóvárgunk. Aki sóvárog, az valaminek a szűkében van. Erősen kíván valamit, amilye nincs. Sóhajtozva, sopánkodva epekedik valami után, ami neki nincs.
Pál apostol rómaiakhoz írott levelének igéje mutat rá arra, hogy Isten fiacskáinak és leánykáinak van valamijük, ami a világnak nincsen. Valami olyan, amihez matek és biológia, töri és termés órán nem lehet hozzájutni.
Kedves hittanosaink! Kicsiny gyermekeink! Hittanórán, vasárnapi iskolában ti épp ezt kaptátok meg. Ami után mindannyian sóvárgunk. Ott van a lelki tarisznyátokban, ott van a kis életetek kellős közepén, ott van a kezetekben egy gyönyörű színes, hervadhatatlan csokorba szedve. Az egyik neve ez: Jézus ott van, bárhová mész, veled jár. Milyen megnyugtató illata van ennek a virágnak! A másiknak meg ez a neve: utadra kaptál magad mellé társakat. Micsoda erős szárú virág, hogy tartja a mellette lévőt! A harmadik neve: közel lép hozzád. Szinte hívogat, olyan fantasztikus virágzata van! A negyediké: begyógyítja a sebed. Ez talán vérehulló fecskefű, vagy a körömvirág, útifű lehet. Egy másiké: öröm győz a bánaton. Ezek az élénk színek minden rosszat feledtetnek. Megint egy másiké: Ő a napfényre vezet. És még vannak a csokorban más virágok: a türelem virága, az elégedettségé, a szabadságé, az önzetlenségé, a megbocsájtás virága, a szelídségé, a másikra figyelés virága. Minden virág Jézusról szól. Egy ilyen csokrot nem lehet eldugni. Egy ilyen csokornak a szoba kiemelt helyén van a helye. És ahogyan egy csokor sem tudja magát mutogatni, a mi csokrunkat sem mi tesszük a világ kellős közepére. Jézus helyezi oda. És amikor észrevesszük, hogy az emberek sóvárogva várják Isten jó dolgait, akkor a mi életünkön megláthatják. Minden ember várja azt, ami tiszta és jó. Csak engedd meg Istennek, hogy az ő munkáját lássák!
A nyár a lazulás ideje. Jól is van így. Nincsenek nagy kötelességek, lehet kicsit könnyedebben éldegélni, kikapcsolódás boldog 10 hetében.
Hoztam nektek egy képet. Ez a kép a VAKÁCIÓ másképp képe. Szeretném, ha ezt mindannyian magunkkal vinnénk. Szülők is, nagyszülők is!
V - Vigyázz magadra a nyáron!
A - Aludd ki magad!
K - Kerüld a rosszat.
Á - Állj készen a jóra!
C - Célod mindenekelőtt Isten szeretetének továbbadása legyen, bárhol töltöd a nyarat!
I - Imádkozz minden nap!
Ó - Óriási dolog, ha elmész istentiszteletre!
Így is lehet kezdeni a vakációt. Szeretném ezt a kis emlékeztetőt minden gyermek kezébe adni a kijáratnál, hogy otthon újra elolvashassátok, sőt, meg is tanulhatjátok. Kérem az Úr Jézust, hogy legyen segítségetekre egy ilyen tartalmas vakáció megélésében.
Kedves Felnőttek! Hozzátok most külön is szeretnék szólni. Pál apostol rómaiakhoz írt levelét az apostol evangéliumának, jó hírének is szoktuk nevezni. A felolvasott aranymondás Isten fiainak reménysége címszó alatt található. Isten szándéka, hogy a romlandóságban és hiábavalóságoktól szenvedő világ irgalomra találjon és Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára jusson. Ebben nekünk megkerülhetetlen felelősségünk van. Világunk vajúdik. valami új rend, új életforma, átrendezett és átrendeződött világkép van kialakulóban. Ilyen gyors és ekkora méreteket öltő világfolyamat aligha volt a történelemben. Ami átalakulóban van és merőben más lesz, mint a régi, ott veszteségek keletkeznek. A veszteség áldás, ha az értéktelent veszítjük el, átok, ha az értékes dolgaink vesznek el. Felkészültnek kell lennünk, nehogy a nagy átalakulásban elveszítsük a legdrágább értékünket. Jézushoz ragaszkodjunk. Krisztust igéjéből egy jottányit se engedjünk elveszni. Amikor a világ felismeri, hogy nekünk van igazunk, mert Jézus az út, Jézus az igazság és Jézus az élet, sóvárogni kezd. Legyünk mi, keresztények, evangélikusok, akik erre a sóvárgásra odaadó és Jézus drága kincsét megosztó szeretettel válaszolunk. És ezt leginkább életünkkel, magatartásunkkal, hitelességünkkel tehetjük. És amikor ezt halljuk: "Nekem nincs. Neked van. Adsz nekem?" - ne fukarkodjunk. Adjunk mindenkinek abból, amiben Isten gyermekeként bővölködhetünk!
Ámen.
.