Sztháromság ünnepe utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2024. június 9.
Ézs 55,1-5
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
A hagyományos piacokon, ahogy tőlünk délre és onnan keletre a portékáikat árulók hangos szóval ajánlgatják áruikat a nézelődőknek. Alkudozni is lehet, de végső soron a cél a win-win, mindannyian nyertesek vagyunk elv, persze lehetőleg jó haszonnal. Mintha Ézsaiás is egy piacon lenne, aki egyre hevesebben, jó piaci árushoz illő módon kínálgat. De mit is? "Bort, tejet, kenyeret, kövér falatokat tessék." Jöjjetek, "egyetek, vegyetek, hadd nőjön a begyetek!" - cseng a fülünkbe a mondóka. Aztán mennyiért nőjön a begyünk? Ingyen! Igen, jó hallottátok, ingyen. Jöjjetek, ha még nincs is pénzetek! Élvezni fogjátok a kövér falatokat!
Ám Ézsaiás nem piaci kofa volt. Ő nem piacon prédikált erről, hanem istentiszteleten. De nem is tejet és kenyeret árult. Istentiszteleten portékái Isten fenséges dolgai, ingyen. Ez igénk első gondolata.
Ugyanis Ézsaiás idejében, a babiloni fogságban az történt, hogy az emberek többsége szomjas volt a lelki támaszra, vigasztalásra. Lelki éhezők voltak, lelki hajléktalanok, de nem az egy igaz élő Istenhez, hanem hamis istenekhez fordult. Sok drahmát fizettek idegen istenek papjainak, áldoztak idegen istenek oltárain, de még többet imádkoztak a süket istenekhez, akik mind, egytől-egyig hamis bálványok voltak. Kőből faragott házi szobrocskák, LEGO figura nagyságú amulettek, házi oltárra tett istenek. Ézsaiás erre mondja: "Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér?" (2.v.) Ézsaiásnál az ingyen kenyér, ingyen tej, ingyen bor, ingyen kövér falat metafórikus értelemmel bír. A kenyér maga Isten. Az eszik jó ételt, sőt, azt mondja, az fog élni, aki elfogadja mindaz, amit Isten kínál számára.
Ma az utcák és otthonok, családok, baráti közösségek és munkahelyek teli vannak lelki hajléktalanokkal, lelki éhezőkkel és szomjazókkal. Sokan nincsenek a helyükön. Te a helyeden vagy?
A mai ember bálványa az, amit önmagából tárgyakra, érzésekre, vagy személyeke vetít ki. Valamit kigondol magában, érez megában, azt kivetíti valamire, vagy valakire és attól várja a boldogságot, abban látja meg élete végső értelmét, annak rendel alá mindent, egy szóval azt imádja. Ez kézenfekvő, hogy a pénz legyen. Attól várja a nagyszerű életet, ami ennyibe, meg annyiba kerül, megveszi, de ahhoz pénzre van szüksége, tehát állandóan a pénzre gondol és annak megszerzése és elköltése válik bálványává. Más a karrierjétől várja ugyanezt a boldogságot. Megint más - igen, ez is lehetséges - a gyermekét isteníti, életének nem csak szeme fénye, hanem istenévé lesz és mindent a gyermeke irányít. De bálvány lehet a házastárs, egy ügy, amiért valaki ég és amiért egész életében dolgozik, küzd. Bálvány lehet a tudás megszerzése. Bálvány lehet az evés. Bálvány lehet egy sport. Bálvány lehet a szórakozás. Bálvány lehet a zene, az adrenalin növelése, a természet. Ha mindezeket nem eszköznek tekintjük, amelyeket Istentől kapunk, ahhoz, hogy boldogok legyünk, bálványunkká válnak. Az eszközt, egy embert, egy érzést istenítjük Isten helyett. Van bálványod? Ami kiszorította Istent? Amit úgy emlegetsz, hogy imádom. Vagy úgy gondolsz rá, hogy imádod?
Isten hamis bálványok helyett számunkra felkínált egy lelki táplálékot, az élt kenyerét, lelki szomjunkat oltó élő vizet. Jézus mondja: "Én vagyok az élet kenyere." (Jn 6,35) "És aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (Jn 4,14) A 36 zsoltár írója is tudja: "... nálad van az élet forrása" (Zsolt 36,9) Isten önmagát adja nekünk, hogy boldogok legyünk. Ez áll a kereszténység szívének közepén. Ezt nem is szabad megváltoztatnunk. Maradjon csak középen!
A legértékesebb dolgok az életben ingyen vannak. Amit Isten felkínál ma számodra, ingyen van. A perselybe nem azért teszünk, mert a találkozásnak ára van. Egyházfenntartói járulékot nem azért fizetünk, mert az egyházi szolgálatért fizetni kell. Adományt sem azért adunk, hogy protekciónk legyen a mennyben. Mindezek csupán az evangélium hirdetésének földi keretei miatt vannak. Amit hirdetünk: legyen az bűnbocsánat, kegyelem, vagy vigasztalás; amit építünk: legyen az közösség, vagy kapcsolatunk Istennel; amit egyházként adunk: legyen az gyermekek és fiatalok hitre nevelése, vagy maga az istentisztelet, s mindaz, amit nekünk egy istentisztelet jelent, ingyen van. Nem kell érte fizetni. Ezért nem kell fizetni. A legértékesebb dolgok az életben ingyen vannak.
Krisztus egyháza és Isten portékái tehát nincsenek piaci versenyben? Lehet, hogy mégis. De a helyzet mégsem az, hogy mi kimegyünk a piacra, bérelt helyünkön felállítjuk a kis asztalunkat és hangosan áruljuk az ingyen evangéliumot. Mi kezdetek kezdetétől fogva kint vagyunk és hirdetjük az élet legértékesebb dolgait, ingyen. Közben, mások, sokan, ma már megszámlálhatatlanul sokan hozzánk gyűltek, asztalokat építettek körénk, kitették a hamis portékáikat és azt árulják. S a világ szemében az ördög által birtokolt érdekeltségi körök szebbnek, jobbnak, hasznosabbnak mondják a kacatokat és közben ócsárolják a mi standunkon tündöklő evangéliumot. De mi továbbra is ingyen adjuk, amit ingyen kaptunk. "Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám és élni fogtok!" (3.v.)
Ámen.
.