Reménység vasárnapja
Szentendre, Szentendre, 2023. november 19.
Dán 7,9-10  
EÉK 66, 502, 304, 11

Horváth-Hegyi Olivér
Te vagy reményem sziklaszála

Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
Vágyakozás. Isten után úgy tudunk vágyakozni, mint Ady: "Szeretném, hogyha szeretnének. / S lennék valakié, / Lennék valakié." Vagy: Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvizekhez, úgy kívánkozik lelkem hozzád, Istenem! (Zsolt 42,2) Ennek a vágyakozásnak akkor kerekedik ki a beteljesülése, amikor maradéktalanul megvalósul Krisztus királysága. Sokféle királyság, birodalom és hatalom épül fel és múlik el addig. Nem jó királyok, nem jó udvari tanácsadók jönnek és mennek. De, akik Isten királyságát várjuk, az ő trónra lépésének napját, reménységünk szakadatlan. "Mert minket nem szakíthatnak el Isten szeretetétől sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, se magasság, se mélység, sem semmiféle más teremtmény." (Rm 8,39)

Reménység vasárnapján Dániel próféta nagy látomásának részletét kapjuk.
Dániel látomása Krisztus királyságát vetíti ki. Istent öregkorúként látja. A toposz közismert, akár a Jelenések könyvéből: egy szép, nyílt tekintetű, mély hangú, magbiztos, nagy fehér hajú, földig érő szakállú, bölcs öregúr a trónon. Isten nem ilyen, de most ebben a látomásban ilyen. Ez is Isten emberlátta karaktere. Nem kell idegenkednünk a Biblia képies megközelítéseitől. A megértést segítik. Isten épp így nyilatkoztatta ki magát Dánielnek és ez így van jól.

Az öregúr képies megjelenése - helyesen - Isten mindennél bölcsebb intelligenciáját, mindenhatóságát, időtlenségét, örökkévaló állandósságát jelenti. Ezek Isten tulajdonságai. Mi ezzel az Istennel vagyunk szoros és személyes kapcsolatban. A templom és istentisztelet ennek a szoros és személyes kapcsolatnak a még szorosabbra és még személyesebbre fűzését kínálja fel mindenkinek, aki vágyakozik Isten után.

Az egyházi esztendő végén a hármas tagozódású vasárnapi sorozat az ítélet-reménység-örökélet témáját járjuk körül és próbálunk belehelyezkedni az utolsó idők dimenzióiba.

A lekciók is elvittek minket az utolsó idők helyszínére. Pontosabban Jézus visz el minket oda gondolatban. Nem mesél, hanem elmondja, hogyan lesz, hogy senki se lepődjön meg azon, ami történni fog. Világos tanítást ad Jézus arról, hogy amikor az angyalok kíséretében eljön dicsőségben és dicsőséges trónjára ül, a valaha létezett emberek közül kiket állít majd jobb és kiket bal keze felől. Ezek szerint azok reménykedhetnek az örök életben, akik önzetlenül és érdekek nélkül, észrevétlenül, csendesen, viszonzást nem várva, örömmel tettek jót a rászorulókkal, mert hittek Isten Fiában és az igéjében, ami tiszta és igaz.

Mindez azzal igaz, amire Lackfy János "Ja, nem" ciklusának Megmenekülés című verse is rámutat.
"Ments meg engem, Uram, / mert elképesztő intelligens vagyok, / bármikor elvégzek hihetetlenül / bonyolult számításokat, igazán kár lenne értem. / Ments meg engem, Uram, / mert rengeteget tudok / az emberi kapcsolatokról, tele vagyok empátiával, / tanácsaim aranyat érnek. / ... / Ments meg engem, Uram, / mert családcentrikus vagyok, / életem és vérem falaztam / a gyerekeimbe, még ha nem is / túl hálásak érte. / Ments meg engem, Uram, / mert szakmám elitkommandójába / tartozom, és hát mi másért / küldtél a földre, mint hogy kiteljesítsem / a tőled kapott hivatást? / Ments meg engem, Uram, / mert nálam nincs jótékonyabb, / két kézzel osztom, amit kaptam tőled, / özvegyek, árvák áldják a nevemet, / sokszor meg mint szerény jótevő / a háttérben kuksolok. / Ja, nem. / Ments meg engem, Uram, / ne vélt vagy valós teljesítményemért. / Hanem a te nevedért, a te hűségedért, / a te irgalmadért. / Ragyogtasd rám arcod, és megmenekülök."

A lángoló tűzhöz hasonló trón, amire az öregúr, Krisztus ül majd emésztő tűzként a felnyíló nagy könyvben maradéktalanul lejegyzet gondolatok, szavak és cselekedetek közül a hamisat és mulandót elégeti és semmissé teszi, de ami örök érték, azt nem égeti el. Az megmarad. És akkor is, ezek után is, a végső döntés előtt még mindig csak a remény lesz, hiszen az utolsó ítéletben egyik útként lebegő kárhozattól Isten hűsége, kegyelme irgalma menthet meg.

Tudjuk, hát, mi kell ahhoz, hogy Isten méltónak nyilvánítson minket országára, amelyért a thesszalonikabeliek és sokan mások szenvedtek és szenvednek. Tudjuk, mi kell ahhoz, hogy kimondhassuk majd: "Megmenekültem." És a gyülekezet együtt vándorol, már nem a "lennék valakié" vágyával, hanem "Istené vagyok" meggyőződéssel.
Ámen.

.