Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap
Szentendre, Szentendre, 2023. október 29.
Mk 9,14-29  
EÉK 42, 9, 87, 254, 521

Horváth-Hegyi Olivér
Gonosz lélek ellen krisztusi hittel

Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
Van hited? Miben hiszel? Mikor hittél úgy igazán utoljára? El tudnál mesélni a közelmúltadból egy olyan történetedet, amelyben hittél, és ennek a következménye egy konkrét csoda volt?

Hitünkről csak szórványosan szoktunk beszélni. Gondolkodni? Ritkán. Másoknak részletes elmondani hitünk történéseit hányszor szoktuk? Talán szavaink sincsenek hozzá. Pedig a Bibliát jól ismerő keresztény fejében ott mocorog az a bizonyos utolsó nap, Krisztus második visszajövetele, az utolsó ítélet, Isten trónja előtti elkerülhetetlen megállásunk számonkéréssel és megmérettetéssel és ki tudja még mi mindennel együtt, amikor nem számít majd más, egyedül az, hogy hittél-e Krisztusban és ennek milyen következményei voltak óránkénti, percenkénti lebontásban.

A lutheri reformáció ünnepe előtt két nappal, ahogy egyházunkban szokás emlegetni, reformáció havában a négy reformációi alapelv ritmikusan lüktet evangélikus szívünk mélyén: sola Scriptura, Sola Fide, Sola Gracia, Solus Christus. Egyedül a Szentírás, Egyedül a hit, Egyedül a Kegyelem, Egyedül Krisztus. Négy alapelv, amely négy kizárólagosságot jelent. Mindent kizárunk, ami tanítás a Bibliával ellenkezik. Mindent elutasítunk, ami azt sugallja, hogy vannak dolgok, amelyek hit általi megigazulást, üdvösséget segítik. Mindent megkérdőjelezünk, amit a kegyelem mellett felsorakoztatnak, mint örök életre segítő kiegészítők: cselekedet, emberi akarat, szerencse, sors és egyebek. Mindent kisebb betűvel írunk, mint Krisztus, mert egyedül ő szerzett nekünk üdvösséget.

A négy reformációi alapelv közül reformáció előtti vasárnapunkon a hitre összpontosítunk.
Evangéliumi történetünk a néma lélek kiűzése címes viseli. De nevezhetnénk a megszállott, esetleg holdkóros fiú meggyógyításénak története, ahogyan ezt a Máté és Lukács írása szerinti evangélium feliratában találjuk. Mindenesetre azt látjuk, hogy a tanítványoknak démonokkal van dolguk. Amit lát a tömeg, hogy az epilepsziához hasonló szörnyű kín gyötri a fiatal fiúgyermeket. A démonok léteznek. A Biblia természetesen beszél róluk. Tisztátlan léleknek, ördögnek, sátánnak is nevezik. Lelkünket próbára tévő, ártó, fizikailag is bántó transzcendentális erőkről kapunk tudósítást az evangéliumban. Ábrahám hite óta tapasztalható sötét erő ez, amely majd ötezer éves tapasztalattal rendelkezik.

A tanítványok feladata kiűzni a gonosz lelket. Nem megy nekik. Kevesek hozzá. Jézust és a három fő tanítványt, Péter, Jakabot és Jánost látjuk a megdicsőülés hegyéről lejönni. Jézusék a kudarcot vallott többiekkel találkoznak. Miért nem tudták kiűzni a kisfiúból a démonokat?
Amikor Jézus elvonult a hegyre, a tanítványok önmagukra hagyottan, mesterük nélkül érezték magukat. A magukra maradt tanítványok Jézus nélkül, egyáltalán nem Jézus hatalmának erejében, a Jézusba vetett hitre tekintettel fogtak hozzá a démonok elűzéséhez. Magukban bízva fogtak hozzá a feladathoz. Túlságosan magabiztosak és önteltek voltak: megy ez nekünk! Jézusra talán nem is gondoltak. Nem hitték el, hogyha fizikailag nincs velük Jézus, akkor is egyedül vele tudnak csodát tenni és vele együtt tudják felvenni a harcot a démonokkal. Jézus látva ezeket "hitetlen és fonákjára fordult nemzedéknek" nevezi őket. A fonák, olyan, mintha, de nem az. Csak fonák. Hátulnézet.

A hitetlenség erőtlenséget jelent. Erőtlen imádságot, erőtlen életet. Jézus is mondhatta volna épp ebben a történetben, amit Pál apostolnál olvasunk: "Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." (Rm12,21) A démonokat csak a jóval lehet kiűzni. És Istenen kívül nincsen senki, aki jó. Egyedül a Jóisten.
A történet feloldását Jézus gyógyító szava adja meg: ... "megparancsolom neked, hogy menj ki belőle és ne menj bele többé." (25.v.)

Fonákjára fordult nemzedék vagyunk mi is. Ezekben a napokban szétnézünk, és a Halloween pogány ünnep keresztény világunkba betörő és taroló győzelmét vesszük észre. A kereszténységtől idegen druida, régi kelta és Amerikában korccsá vált modern manipulált ünnep Európában is szedi áldozatait. Az ijesztgetés és félelemkeltés: kaszás halál, véres ruhadarabok, csonkolt végtagok nyakba akasztása, ízléstelen abnormális sminkek, démonoknak öltöztetett gyermekek fonák, beteg lélekre utalnak. A felnőttvilág, szülők és pedagógusok nincsenek tisztába, hogy a Biblia ennek még a vicceskedő és ártatlannak tűnő formáját is tiltja. Mert a halottak világával kapcsolatba kerülni, abban hinni, hogy ezek a jelmezek és zene és táncok elűzik a démonokat a Bibliában tiltólistán vannak. Kapcsolatot teremteni a halottak lelkével mind az Ó-mind az Újszövetségben tilos. Idegen, démoni világgal kacérkodni meggondolatlan és felelőtlen.

Ha Jézus most jönne le közénk a Pilis-tetőről három tanítványéval, vajon hogyan tekintene a Halloween partikra és mind arra, ami mögötte van? Feltehetően így: "Beteghitű, elpogányosodott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Hozzátok ide elém a megfélemlített, rémálmokat álmodó, agresszívvé vált gyermekeket!" És vajon mi hogyan reagálnánk? "Ne haragudj Jézus, de semmi baj nincs a Halloweenal. Nem kell itt démonokat űzni, mert ez csak játék. Jézus, legyél már egy kicsit lazább!" Elküldenénk? Elbagatellizáljuk ezt a témát? Lehet. De nem kellene. Ahogy az egyházi óvodák és iskolák nem bagatellizálják el. Nem úgy a többi!

Milyen hitünk van? Milyen hitre neveljük gyermekeinket? Mi fér bele hitvilágunkba? Hiedelmek? Babonák? A gonosz megtestesítése? A Sátán?
Az efezusbeliekhez írott levélben olvastuk, ideje, hogy komolyan is vegyük az apostol tanítását: "Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az Ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen." (Ef 6,12) Értjük már?

Halottak napjához közeledve, előre ment rokonaink, szeretteinkre gondolva nekünk, keresztényeknek más megoldásaink vannak az ünnepre és emlékezésre. A meghitt, csendes imádság, lemondás arról, hogy mi a halottak világába lépjünk, a félelemkeltés kerülése. Nekünk Krisztusunk van, aki nem elviccelte, nem játéknak tekintette a halált, hanem legyőzte. A világ ezt ne hiszi. Feladatunk erről bizonyságot tenni. Hogy ők is, mint Jeremiás idejében, a városban biztonságban, megbékélten, nyugodt lélekkel, szeretettel körülvéve éljenek, úgy, ahogy majd odaát, mert Isten békeséget és nem romlát tervez. Folyamodjunk hozzá!
Ámen.

.