Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap, családi istentisztelet
Szentendre, Szentendre, 2023. szeptember 10.
Rm 8,9
EÉK 47, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Testestül-lelkestül az övé
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!
Tanévnyitó istentiszteletünkön egy életörömmel teli, könnyeden éldegélő, fehér ruhás csapatról beszéltem, akik az életet igenlő Isten csapata, azok a keresztények, akik nem lógó orral közlekednek közöttünk, hanem belülről lelkükből jön a magabiztos erő, csapatkapitányuk Jézus, és akik olyanok, mint az egy hete templomunk terében ezrével szállingózó buborékok: jókedvre derítenek minket, tekintetünket felfelé emelik, mert igazi keresztények, olyan kis csapat, akik Jézust követik, ezért fantasztikusan vonzók.
Innen folytatjuk ma.
Pál apostolnak a legnagyobb, legjelentősebb levele a római levél, ami teli van optimizmussal. Levelét a Rómában élő keresztény gyülekezetnek írja. Ezek között a rómaiak között vannak elképesztően gazdagok, akik egész nap különleges gyümölcsöket eszegetnek, finom italokat iszogatnak, a nagy római villanegyedekben gyönyörű épületekben laknak, szolgák lesik kívánságaikat, élnek, mint hal a vízben. De Róma hatalmas város, egy óriási birodalom fővárosa, ezért iszonyú sok szegény, nincstelen, ember, utcagyerek, és árva is itt próbál szerencsét. Ők azzal küzdenek, hogy egy-két naponta legalább egyszer egyenek valamit és életben maradjanak. A nagy öntudattal bíró Rómára az is jellemző, hogy el van szállva magától. A büszke birodalom elképesztően nagy és erős, már minden az övék, a világ ütőerén Róma keze van, magabiztos gigahatalom. A rómaiak öntudata akkora, hogy a Teremtő helyett a teremtményt imádják, sokszor magukat. De amikor valaki Isten helyett valami mást tart a legfontosabbnak, világi dolgokat, a test dolgait, sokkal könnyebben csúszik bele bűnökbe.
Pál apostol látja a veszélyt, ezért ír hosszan arról, hogy ne a test szerint éljenek, hanem a Lélek szerint és engedjék magukhoz közel Isten Lelkét.
Isten szereti a testünket. Ő találta ki, hogy ilyen legyen. Elég jól sikerült. Szépnek, formásnak, praktikusnak, okosnak, ügyesnek teremtett minket. Tudunk futni, a kezünkkel felsorolhatatlanul sok mindent készíteni, tenni-venni, tudjuk érzékelni a világot a szemünkkel, fülünkkel, orrunkkal bőrünkkel, a legjobban mi tudjuk használni a fejünket, agyunk csodálatosan működik, és szépek is vagyunk, mert szép a tekintetünk, mert szépen éneklünk, mert szépeket tudunk mondani. Tehát biztosak lehetünk abban, hogy testünk Istennek tetszik. Egy bibi van. A testünk nagyon könnyen befolyásolható. Fejünktől a talpunkig testünket tudjuk haszontalan és rossz, olykor káros dolgokba vinni és fejünktől a talpungik testünket tudjuk mások javára használ, rávenni a kezünket, a lábunkat, a gondolatainak a beszédünket az arcmimikánkat arra, hogy remek dolgokat tegyen. Hogy testünk jó, vagy rossz, hasznos, vagy haszontalan, értelmes, vagy értelmetlen, szép, vagy csúnya dolgokat tegyen az a belső emberünktől függ.
Igen, mindenki egy külső és egy belső emberből van összerakva. A testi látjuk, ha egymásra nézünk, a belső embert is látjuk, csak nem úgy, mint a testi embert. A belső emberünknek a munkáját az indulatát, az irányait érzékeljük. A belső emberünk abban mutatkozik meg, hogy hogyan beszélünk egymással, miként viselkedünk, mi jellemez minket a közösségben, amikor többekkel vagyunk együtt.
És megérkeztünk mai igénk mondanivalójához. Pál apostol helyesen lát, amikor arra figyelmeztet bennünket, hogy szinte minden attól függ, hogy ennek a belső emberünknek ki a főnöke. Ki irányítja a belső embert, ami aztán abszolút hatással van a külső, testi emberre. A Biblia két bölcs felismerést tanított meg nekünk. Ha belső emberemnek én vagyok a főnöke, mindig a testet és annak kívánságait akarom teljesíteni. A test kívánsága alatt a Biblia az önzőséget érti: ami csak nekem jó, vagy ami nekem biztos jó. A többiek nem érdekelnek. Ha a belső emberem távirányítója az én kezemben van, akkor eljuthatok akár odáig, mint az a vízcsepp a tengerben, aki azt mondja: én ár nem vagyok a tenger része; vagy az a szikladarab, aki ezt gondolja magában: én már nem vagyok a hegy része. Az ember gőgje határtalan. Hiúságunk következménye a kizárólagos önszeretet. Én, én, én! De ha a belső emberemnek nem én vagyok a főnöke, de nem is másik ember, aki befolyásol és leural, hanem Jézus, akkor már nem a testem kívánságait akarom kielégíteni. Nem minden áron akarom azt a csokit, azt az autót, azt a munkát, azt a barátságot, azt a kényelmet, azt a sok pénzt. Mert belső emberemet az a Jézus irányítja, akinek a lelki dolgok állnak az első helyen.
Jézus tökéletesen ismer minket. Ő is itt élt velünk, átélte azt, amit mi is átélünk. Az ige azt mondja, hogy akiben megvan Krisztus lelke, az az övé, de akiben nincs meg Krisztus lelke, az nem az övé. Akiben nincs meg Krisztus lelke, test szerint él és annak nincs élete, akiben Krisztus lelke lakik, az megszünteti a test cselekedeteit, és élni fog.
Szabó Lőrinc Testem című versének részletét olvasom: "Testem, szegény, / te vagy a teremtő edény, / aki egykor kimerítettél / a semmiből és segítettél, / hogy legyek a sok én közt én is Én."
Ha csak ennyi lenne, nem maradnánk életbe. A test egyedül nincs meg. A Lélek, az Atya Lelke, Krisztus Lelke teszi teljessé énünket.
Sportolj, étkezz egészségesen és változatosan, legyen gondod testedre, vigyázz erre a kis edénykédre, mert kincs van benne: belső embered. Ép lelked és ép tested legen. Jézusban hívő lelked és Jézust imádó tested. Testestül-lelkestül légy Krisztusé és meglásd, jutalmad van a mennyben! Addig pedig kezdj el örülni ennek a jutalomnak, mert igen nagy lesz!
Ámen.
.