Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap
Szentendre, Szentendre, 2023. július 30.
Jer 2,1-9,29-32  
EÉK 40, 9, 361, 337, 293

Horváth-Hegyi Olivér
Félre a mai bálvánnyal, az elkülönüléssel!

Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!

Harmadik vasárnapja, hogy az Isten a sötétségből a világosságra hív témával foglalkozunk.

Megkérdezhetnénk egymástól, hogy az előző két istentiszteleten kit milyen megvilágosodás ért. Aki nyitott arra, hogy az irántunk érdeklődő Szentlélek kérdésére válaszoljon, tegye meg ezt még a mi napon, akár úgy, hogy honlapunkon visszanézi az igehirdetéseket az istentiszteletek többi részével együtt. Meggyőződésem, hogy csak akkor van értelme templomba jönni, ha annak hatása van ránk. Persze a lelkész végezze szolgálatát úgy, hogy annak hatása legyen, a gyülekezet legyen kész az igei üzenet befogadására, de végső soron nem az számít, aki prédikál és nem az a lelkiállapot, amelyben hallgatjuk a prédikációt, hanem Isten, aki az igazi hatást gyakorolja. Ezzel együtt a mindenkori lelkész készüljön tisztességesen és imádkozzon forrón, hogy alkalmatlanságában mégis tegye őt Isten eszközévé, a gyülekezet pedig vessen le minden előítéletet, emberit magáról és friss, nagyra nyitott szívvel és értelemmel legyen jelen.

Jeremiás próféta épp ezzel küszködött. Sem a papok, sem a nép nem volt már kíváncsi Isten konkrét, igaz, és kristálytiszta meglátására, így a társadalom vallási züllésbe kezdett. Isten egy szűk réteg számára maradt iránytű. Az Úr igéje leértékelődött és a kisbetűs idegen istenek trendik lettek. Izgalmas volt valami másfajta vallásba belekóstolni. A Mindenség Istene ósdi emlék lett, a semmiségek istenei a korral haladó, modern életfilozófia. Az élő és ható Istent, akinek szeretetét négyzetre emelve tapasztalták meg, gyökvonással a pincébe dobták, míg az idegen vallások népeinek bálványait féltve őrzött kincsként imádták. Bolondok voltak. Miért? Mert a Mindent a semmire cserélték le.

Ez a bolond döntés ma is elképesztő méreteket ölt. A magyar lakosság 80%-a? 90%? Vagy 70%? 10% is sok lenne. Mert az már egymillió ember. Ha átéreznénk azt, hogy ebben az országban egy millió ember a pokol felé tart, összeszorulna a szívünk. 9 millió hallatán tébolyultan fognánk a fejünket. Pedig ez utóbb reálisabb, mint az előbbi. Mégsem fogjuk a fejünket. Aki a Mindent felcseréli a semmire, azt a semmi fogja várni odaát, annak a semmi fog segíteni, azt a semmi fogja vigasztalni, annak a semmi fog megbocsájtani, annak semmi ad örök életet. Ugye tudjuk, hogyha valamit nullával megszorzunk, az nulla.

Jeremiás próféta volt az egyik legszerencsétlenebb próféta. Mindenütt felsült. Amikor megszólalt, kiröhögték. Le akarta beszélni Isten népét az idegen istenekről, mint csillagistenek, termékenységistenek és egyéb csacska istenek. De ők modernek akartak lenni. A modern pedig a semmit favorizálta. Unták hát a mondókáját, faképnél hagyták, amikor Isten hűségéről és az övéi hűtlenségéről beszélt. Az udvariasabbak csendben maradtak és szó nélkül távoztak. Mások legyintettek, Jeremiás a bolond, nem mi, végül voltak olyanok, akiknél betelt a pohár, agresszívak lettek és ezt a "kellemetlen károgót" élve megkövezték. Bolondok. A Mindent kövezték meg és a semmit állították a helyére.

Isten ma is beleszól a világba. Szeretné alakítani a világot szeretetének sokszínű variációival, csakhogy legfőbb teremtménye boldog legyen. De több a bolond, mint a boldog, mert Istent egyre többen, legtöbben lecserélték a semmire.
A semmi pedig űrt, magányt okoz, végső soron pedig félelmet kelt.

Dosztojevszkij utolsó nagy regényét 150 évvel ezelőtt írta. Igehirdetésben nem szoktam hosszan idézni, de most megteszem. A Karamazov testvérekből olvasok egy gondolatsort. "Ahhoz, hogy újjáalakítsuk a világot, az kell, hogy az emberek lelkileg maguk térjenek más útra. ... Az emberek ... nem tudnak sérelem nélkül megosztozni tulajdonukon és jogaikon. Minden kevés lesz kinek-kinek, és az emberek örökké zúgolódni fognak, örökké irigykednek és pusztítják egymást. Azt kérdezi, mikor valósul ez meg? Meg fog valósulni, de előbb be kell teljesednie az emberi elkülönülés időszakának." - "Miféle elkülönülésnek?" - kérdeztem. - "Hát annak, amely most mindenütt uralkodik, kivált a mi századunkban ... Mert most mindenki azon igyekszik, hogy minél jobban elkülönítse a saját személyét, és egymagában akarja élvezni az élet teljességét, holott minden ilyen erőfeszítésnek csak teljes öngyilkosság lehet a következménye az élet teljessége helyett, mert saját lénye érvényesülésének teljessége helyett ki-ki a legtökéletesebb magányba süllyed. Mert a mi századunkban minden egyedekre tagolódott, mindenki bebújik a maga barlangjába, mindenki elhúzódik a másiktól .... Elkülönülve vagyont gyűjt, és azt gondolja: milyen erős vagyok én most, milyen biztonságban élek.... Mert megszokta, hogy csak magában bízzék .... De okvetlenül elkövetkezik, hogy lejár az ideje ennek a szörnyű elkülönülésnek is, és egyszerre mindenki rádöbben, mennyire rendellenes volt, hogy elszakadtak egymástól. Akkor már az lesz a korszellem, és csodálkozni fogunk azon, hogy olyan sokáig sötétségben sínylődtek, és nem látták a fényt. Akkor tűnik majd fel az Emberfiának jele az égen... Ám addig is csak kell őrizni a zászlót, és ha másképp nem lehet, legalább egy-egy ember mutasson példát, és vezesse ki lelkét a magányból a testvérszerető érintkezés ősi útjára.... Csak azért, hogy ne haljon meg a nagy gondolat..."

Jeremiás korában a csillag-és termékenység isteneknél keresték a biztonságot, így közvetve a boldogságot, ma az egyén, az én vált istenné, amely önzővé, elkülönültté és egyre magányosabbá válik. A Jézustól elszakadt ember a 21. században a másik embertől is elszakad, de akinek Jézus kincs, az nem válik le környezetétől és az emberek valódi közösségében marad. A fiatalok körében a wifi, egy gyors telefon, a virtuális világ és játékai és a mesterséges intelligencia a legfőbb meghatározó, az isten. A testet, a szellemet, gondolatokat uraló rossz áramlatok ezek, amelyek megölik a lelket. (Rm 8,13) Isten lett az informatika, a16x8 cm-es képernyők, a szexualitás, és ne feledjük, a drogok, mint a snüssz. Az idősebbeknél talán isten a pénz, a kényelem, a kapcsolati tőke, a jó orvos? Tulajdonképpen egyikkel sincsen nagy baj mindaddig, amíg nem lép isten, A megoldás helyébe. De mindegyik kiválóan alkalmas a végső és első megoldásnak, feledtetve az egy hatalmas, élő és ható Isten személyét és szeretetét. Azonban amint ez bekövetkezik, a semmi kategóriájába sorolódik ahhoz képest, amit Isten nyújt.

Mi abban a csapatban játszunk, akik nem cseréljük fel Jézus Krisztust, tanítását, a keresztény hit és élet értékeit a semmikkel. A közösségorientált gyülekezetben sohasem fog meghalni a nagy gondolat, hogy ti. nem szabad elkülönülnünk és nem szabad engednünk gyermekeinknek, hogy elkülönülten éljenek, hisz ez épp a jézusi közösség, az evangéliumi élet halála. Ha magamban bízom, nem Istenben, én válok istenné, eszközeim és képességeim. Ez még a családtagoktól is eltávolít. Jézus személye szervező erő. Ha ő marad az én Istenem, társadalmunk nem fog atomjaira esni. A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt. (Mt 7,17) Az önző fa önző gyümölcsöket hoz, az önzetlen fának önzetlen gyümölcse lesz.

Aki ezeken kesereg, az rosszul teszi. Aki az árral szembe akar úszni, az jöjjön velünk! "Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai." (Rm 8,14) Jó abban a csapatban játszani, ahol az értékek a régiek, a szabályok ősik, az eredmény pedig Krisztus által garantált. Kitartás! Ki a csigaházból, aki még ott van! Harcoljunk fiataljainkért! Mondjuk nemet a magánynak és az elkülönülésnek! Éljünk valóságos közösségben egymással! Felejtsük el, hogy magunkban bízunk! És eszünkbe ne jusson a piac által kecsegtető semmire cserélni a Mindent!
Ámen.

.