Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap
Szentendre, Szentendre, 2023. július 23.
Jób 5,6-21
EÉK 49, 10, 460, 530, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Szavak nélkül jobb
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!
Egy héttel ezelőtt Dávid 51-ik zsoltárának azzal a részével foglalkoztunk, ahol Dávid mély bűnbánatot tartva Istent épp arra kéri, hogy tisztítsa meg őt izsóppal és mossa át lelkét, hogy fehérebb legyen, mint a hó. Arról is szó volt, hogy öt vasárnapon keresztül lesz témánk az "Isten sötétségből a világosságra hív". A bűnbánati zsoltár végiggondolása jó felütés volt.
Ma Jób története kerül elénk. Jóbról tudunk néhány érdekes információt. A bibliai leírás szerint Jóbot kikéri a Sátán magának, hogy hitét megpróbálja. Isten bízik Jóbban, ismeri kegyességét, ezért csupán azt kéri a Sátántól, hogy csak az életét ne vegye el.
Jób élete tönkremegy. A Sátán kezében minden földi halandó élete tönkremegy. Akit a Sátán megszerez magának, gyötrelmes próbákon kell átmennie. Jób elveszít minden fontos dolgot. Családot, egzisztenciát, egészséget, kapaszkodókat, még a reményét is.
Három barát érkezik hozzá segítő szándékkal. Bildád, Cófár és Elifáz közül Elifáz beszédének részletét olvastam fel. Elifáz az ókori kelet bölcs emberére jellemző felismerésekkel vigasztalja Jóbot. Egyrészt Jóbnak semmi csodálkoznivalója nem lehet, hiszen az ember rossz döntéseinek következménye a büntetés. Isten részéről nem történt jogtalanság. Másrészt Jób jobban teszi, ha befejezi panaszkodását és inkább az esőt adó, ravaszok tervét meghiúsító, csodadolgokat tévő és lenyűgözően empatikus Istenre figyel. Harmadszor az Isten megsebez, de be is kötöz igazsággal Jób ideig-óráig tartó helyzetére utal. Nem tart sokáig a szenvedésed, ha tényleg igaz vagy, nincs vége a világnak, kelj fel, hited tartson meg téged!
A kínlódó Jób vallásos frázisokat, himnuszi szépséggel elmondott sablonokat, lejegyzésre érdemes bölcsességeket kap Elifáztól. Amint az a későbbiekben olvasott válaszaiból kiderül, a meggyötört ember ezekkel semmit sem tud kezdeni. Ahogyan a négyezer ember megvendégelésének történetében volt az a pont, amikor már Jézus sem akarta tovább tanítani a sokaságot, mert éhesek voltak és azt adta nekik, amire szükségük volt. Ez a szeretet és nem az, amikor a saját tervemet, elgondolásomat, javaslataimat, hovatovább becsípődéseimet erőltetem másokra és minden ismerős helyzetre ezeket a betanult mondatokat mondom.
De térjünk vissza történetünkhöz.
Egyikünknek sem érdemes Elifáztól tanulni. Már Elifáz monológjának alaptézise is hibás, ti. Jób életének mások elől elrejtett huncutságai lehetnek az okai ennek a rettenetes kínnak. Ahogy Elifáz gondolja, sokan gondolják: érdemes valódi kegyes, hívő embernek lenni, mert akkor Isten meg sem engedi a Sátánnak, hogy ilyet tegyen. Jób könyve végig azt az üzenetet hordozza, hogy semmi oka nem volt Jób szenvedésének és nagy kísértés azt gondolni, hogy azért érdemes kegyesnek lenni, mert akkor nem érhet semmi baj.
"Isten sötétségből a világosságra hív". Történetünk kapcsán tehát az egyik megvilágosodásunk az lehet, hogy felismerjük: nem a bűn következménye a szenvedés, legalábbis ebben a történetben és sok más történetünkben nem. Ne tekintsünk a megbetegedett, veszteségekkel sújtott embertársainkra úgy, mint akik valami nagy gazságot követtek el, ezért kerültek a negatív oldalra, ezért kezdődött el náluk egy megállíthatatlan örvény.
A másik tanulság, hogy aki mélyen van, bánata egyre nő, fájdalmai nem szűnnek meg, és csapást csapás ér életében, akár rövid idő alatt, azt nem az érdekli, hogy mi lesz, hanem az, hogy mi van.
Nyáron több időnk van a nagycsaláddal, barátainkkal találkozni, a szép hosszúra nyúlt esték a nagy beszélgetések kincsestára. Becsüljük meg az őszinte beszélgetéseket, az erre rendelt időt! Sohase éljünk vissza azokkal az információkkal, amelyek ezekben a kötetlen órákban előkerülnek. És szívleljük meg a bölcsességirodalom nagy művének vezérüzenetét: a mindenkori Jóbnak arra van szüksége, hogy meghallgassák. Ne akarjunk okosak lenni, se bölcs tanácsadók akkor, amikor valaki képtelen befogadni az egyébként igaz megállapításokat. Sokszor van az úgy, hogy még nincs itt az ideje a javaslatok felsorolásának. Ne legyünk érzéketlenek mások fájdalmára azzal, hogy saját meglátásainkkal traktáljuk. Még egy nagyobb asztalt körül ülő társaság se akarjon egy krízisben lévő barát, vagy rokon számára recepteket sorolni, hovatovább megtört szívébe kegyes mondatokat szórni mert félő, hogy részvétlenek leszünk és ha nincs részvét, csak süket fülekre találunk.
Isten ma érzékenységre tanít minket. Önző sötétségünkből ki kell mennünk a jézusi világosságra, ahol a másik ember pillanatnyi szükséglete fontosabb, mint az én jó mondataim, az én jó példáim. Legyünk érzékenyek a másik állapotára. Figyeljünk oda jogos és igaz igényére, hogy meglehet, sokáig semmi másra nincs szüksége, mint meghallgatásra, mellé állásra, barátra.
Nemrég beszélgettem egy nőtestvérrel, aki megterhelő lelki szomorúságát mondta el. Nem nézett a szemembe, de épp Jób könyvéből értettem meg, hogy milyen fontos végig arra nézni, aki bánatát mondja. És amikor már nem monda, nem jelenti azt, hogy na, akkor most én jövök! Együtt hallgatni nem kínos. Nem az, ha abban részvét van. A szószátyár ember mondókája lepereg. Aki unos-untalan a jobbnál-jobb megoldásokat emlegeti, mások életével példálózik a szenvedő ember mellett, elbeszél a feje fölött. A hallgatás révén képessé válunk arra, hogy azzal beszélgessünk, aki szavak nélkül is megért. Az imádság ilyen. Amikor kifogytam a szóból, Isten gondolatban kommunikál velem. Az imádkozó, szenvedőt hallgató ember gondolatban is képes beszélgetni a "Jóbokkal". Válhatunk olyan emberekké, akik Isten képviseletével hallgatunk. Minden keresztény ember feladatáról van szó. Ha vallásgyakorlatunk csak annyi, hogy folyamatosan nyitottak maradunk a jézusi elfogadó szeretetre, megértjük a hallgatás létjogosultságát. Ha ez a vallásgyakorlatunk természetünkké válik, már nem azt akarjuk, hogy igazunk legyen, hanem, hogy a másik boldog legyen.
Ma a lelkigondozást tanulgattuk. Egyrészt, hogy bőven vannak helyzetek, amikor szavak nélkül jobb, másrészt, találjunk olyan barátot, akár a családban, aki meg tud hallgatni és Isten rajta keresztül, gondolatban tud kommunikálni velünk.
Ámen.
.