Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap
Szentendre, Szentendre, 2023. július 16.
Zsolt 51,9-11
EÉK 357, 280, 308, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Megtisztítottalak
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!
"Isten sötétségből világosságra hív." Mától 5 vasárnapon át ez az istentiszteletek témája. Egyházunk tematikusan gondolkodik, az igehirdetések alapigéi nem random kerülnek a szószékre, így a gyülekezetnek is hasznos tudatosan figyelni a nyári vasárnapok témáira. Államalapítási ünnepünkön, augusztus 20-án következik egy újabb témasorozat, addig "Isten sötétségből világosságra hív." gondolat határozza meg az Istenre figyelő gyülekezetet.
Mai alapigénk a zsoltárok közül is kiemelkedő 51. zsoltár közepe. A bűneit megbánó Dávid király szavai. Ma homília-szerűen megyünk végig a három igeversen, hogy a zsoltármagyarázaton keresztül értsük meg Isten szándékát.
Dávid így kezdi ezt a részt: "Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó." Mi az az izsóp és mit akar Dávid kifejezni ezzel a mondattal?
Mintegy háromezer évvel ezelőtt, Dávid király idején a szörnyű leprával megfertőzött emberek meghintésének ceremóniája fontos tisztulási rítus volt. Vettek két madarat, cédrusfát, karmazsint, azaz kékbe hajló élénkpiros színezőanyagot és izsópot. Az izsóp az árvacsalánfélék családjába tartozó, sziklás területeken élő, messziről a levendulavirágzathoz hasonló hosszúkás, szabályosan szerteágazó, kékvirágú, fertőtlenítő hatású gyógynövény. Ősi ószövetségi szokás szerint a leprás tisztulását követően és kizárólag a makkegészséges leprás esetében a pap az egyik madár vérébe mártotta az izsópot és a cédrusfát és meghintette a gyógyult embert jeléül annak, hogy Isten megtisztította őt az emberileg gyógyíthatatlan és rendkívül gyorsan terjedő kórtól, a leprától. Az izsóppal történő tisztulási rítus azért volt elengedhetetlen, mert csak ezt követően kaphatta vissza betegsége előtt gyakorolt előjogait és ezután helyezhették vissza a társadalomba. Ez a rehabilitáció eredményezhette a normális életfolytatást.
Dávid király történetét ismerjük. A szomszédban fürdőző Betsabét meglátja, megkívánja, férjét, Úriást megöleti, asszonyát elveszi. Gyilkosság és házasságtörés együtt. Istennek nem tetsző dolgai mocsokként szennyezi be életét, lelkét, ezért imádkozik így: "...moss meg engem és fehérebb leszek, mint a hó". (9.v.) A mosás szóra a héber nyelvben két szót használnak. Az egyik a felszín, mint a test, vagy egy felület mosása, a másik szó a megmosott dolgok belsejébe hatoló mosás, ahová a takarítás már nem elég és valamit belülről mos át. Olyan, mint az áztatás. Idő kell ahhoz, hogy egészen behatoljon a tisztaságot hozó víz, vagy vegyszer.
Dávid vágya, hogy Isten belülről, belső lényét mossa át és régi jogait visszakapja, majd visszatérhessen az emberek, népe közé. Bűnbánata nem megjátszott, pedig lehetne teátrális. Fájdalma nem az az izgalom: "jaj mit szólnak ehhez az emberek", hanem Istenkapcsolatának az a része, amikor a bűn sérti Istent, ezért viszontsérti az elkövetőt, mert olyas valakit bánt meg, aki mindig jó, szent és feddhetetlen.
Mi nem követtünk el olyan összetett bűnt, mint Dávid. nem is vagyunk királyok. És ma élünk, nem háromezer éve. Mégis, ennek az 51-ik zsoltárnak a szavait olvasva eszünkbe juthatnak azok a bűnök, amelyeket embertársaink és Isten ellen követtünk el. Ebből a sötétségből hív minket Isten világosságra. Gyere ki a sötét bűneidből és járj emelt fővel, jó lelkiismerettel közvetlen szeretteid előtt, légy újra felszabadult, gyomorgörcsöktől mentes, hogy újra meghalld az örömöt és megújuljanak tagjaid, ahogy a felolvasott ige második verséhez érve kéri azt Dávid. Dávid akkor érezhet igazi örömöt, ha már hite is lekövette, hogy Isten maradéktalanul megbocsátott neki.
Gyenge és nehézkes a hitünk. Hiába tudjuk, hogy Isten bocsánata teljes és befejezett, cseppenként ér el minket a bűnbocsánat valósága. Mint amikor valaki haragszik ránk, aztán, amikor már látjuk, hogy nem haragszik, odamegyünk hozzá és megkérdezzük: "Ugye nem haragszol? Meg tudsz bocsájtani? Tudjuk ott folytatni, ahol abbahagytuk?"
És megérkezünk a kijelölt igeszakasz harmadik verséhez: "Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet." (11.v.)
Isten arcának elrejtésével akkor találkozunk az Ószövetségbe, amikor a nép, egy próféta, egy király épp azt kéri Istentől, hogy ne rejtse el orcáját. Az Ároni áldásban is ezt kérjük. "Fordítsa az Úr az Ő orcáját tefeléd...." A minap, 15-ik házassági évfordulónkon is előkerült esketési igénk a 2Móz 33,15: "Ha nem jön velünk a te orcád, ne is vigyél tovább bennünket."
Isten arca Isten jelenlétét jelenti. Dávid épp azt kéri, hogy Isten fordítsa el orcáját és számára ne legyen jelen bűne. Ne is lássa. Amkor az Édenben Isten arca látható volt Ádám és Éva számára, megijedtek. Lelepleződtek. Bujkáltak, de nem tudtak elbújni. Szégyenükben azt kívánhatták, amit Dávid: rejtsd el orcádat, ne nézz bűnünkre! Nátán próféta hirdette Dávid bűnei bocsánatát, de Dávidnak idő kellett még ahhoz, hogy ez megérjen benne.
Ilyen Dávidok vagyunk. Az úrvacsorai liturgiában az erre hivatott és felszentelt lelkész hirdeti a bűnök bocsánatát, mégis van úgy, hogy idő kell ahhoz, hogy ezt felfogjuk, vagy elfogadjuk.
Isten sötétségből a világosságra hív. 5 vasárnapunk van, hogy mindannyian kiérjünk a világosságra és ebben megerősödjünk. Indulásunk az izsóppal, a belső mosással, Isten arcának elfordításával kezdődik. Az indulás ígéretes. Folytassuk egy hét múlva!
Ámen.
.