Húsvét ünnepe

Húsvét ünnepe
Szentendre, 2023. április 9.
Zsolt 118,14-24
EÉK 216, 5, 388, 311, 12

Horváth-Hegyi Olivér
Csendes feltámadás, csendes Király

Ünneplő gyülekezet, keresztény testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

"Hiszek a föltámadásban, mert olyan csendes volt." Pilinszky János költőnk mesélte egyszer, hogy megkérdezték tőle: Hiszel-e a feltámadásban? Az ő válasza volt ez: "Igen hiszek, mert olyan csendes volt."
Isten dramaturgiáját már a nagypénteki üzenetben is a csendben fogalmaztuk meg. Nagypénteken Isten csendben maradt. Harmadnapra a pokolban megint az őrjöngő káosz lehetett az úr, míg itt a földön, a sziklasírnál a hajnali csend uralkodott. Ezzel a csenddel találkoztak a sírhoz igyekvő asszonyok és ez a csend várta az üres sírnál Pétert, Jánost és a többieket. Amit itt a földi létünkben érzékelhető volt ez mindössze ennyi: Jézus szép csendben győzött.
Jézus csendes győzelmére övéi visszhangja az ének. "Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban." (14-15.v.)

Ez fogalmazódik meg a 118-ik dicsőítő zsoltárban. Egy győztes király vonul be a városba, hogy győzelmét ünnepelje. A város falán található kapuhoz érve örömujjongással kéri, hogy nyíljon meg előtte a nagy kapu. Már a kapunyitás is ünnep, hát még a templomig tartó út! A bajnok király Istennek ad hálát. Őt dicséri, mert ő segítette meg, ő szabadította meg ellenségeitől, a halál torkából ő rántotta ki, ő rendelte el ezt a győzelmi napot, övé a terv, övé a hálaadás és tisztesség mindörökké!
A virágvasárnapi Jézus örömmel, de a zsoltárban említett királynál szerényebben vonul be a városba. Szamárcsikó hátán. Nem a győzelem után, hanem a szenvedés előtt. Nem királyi díszbe, fején ékes koronával, hanem töviskoronára várva. Ami bent vár rá Jeruzsálemben, aztán a Golgotán messze nem az ünnep, mint inkább a kín és halál.

Mégis, Húsvét ünnepén, a kövek elhengerítésének ünnepén, a sír megnyílásának, de a pokol kapui bezárásának ünnepén a keresztény evangélikus ember öröméneke szólal meg: "Győzelmet vettél, ó, Feltámadott, dicsőséggel fényes a diadalod."
Igen, ez egy kettősség. Míg mi itt hangosabbak vagyunk és a liturgiában újra megszólalhat a "hallelúja", Jézus csendes, már-már észrevétlen, finomra hangolt feltámadása ott és akkor, azon a hajnalon nem a tapsviharban szóhoz nem jutó harsány, magát ünneplő nyertesről szól, hanem arról, "Aki belülről élte meg a csodákat és az éljenzést, / belülről az elhagyatást és üldöztetést, / belülről a szenvedést és a köpködést, / belülről a feltámadott testben való találkozást. / Aki belülről újítja meg a világot és az emberlétet." - írja Lackfi János.

Jézus győzelme mindig ilyen. Erről is ismerjük fel. Belül és csendesen. Ha ő győz bennünk, az mindig egyszerű és dísztelen, mint Húsvét. Olyan, mint templomunk keresztje. Ezért is szeretem a húsvéti keresztünket. Jézus szolid feltámadásához ez illik.
Olyan ez, mint a hit. A hit is lelkünk legmélyének melegsége. A feltámadásba vetett hit is csendesen fogadja el Krisztus áldozatát.

Az 5. század nagy teológusa, Augustinus tömören fogalmazta meg Húsvét üzenetét: "A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz."
Hiszek abban, aki értem halt meg és támadt fel, ettől a perctől kezdve mindig vele akarok élni, és a jutalmam az, hogy találkozhatok vele.
Ennek a jutalomnak az öröme rejtőzik az úrvacsorában is. De csak addig van elrejtve, amíg nem élem át. Az úrvacsora görög szava az eucharisztia, aminek középen ott van a "harisz", az öröm szava. Örülök az élő Jézusnak és nem magyarázom, hogyan történik ez, csak átélem Krisztus jelenlétét.

A zsoltárban szereplő király azért ujjong, mert megszabadult. Talán épp ezért lehetett Luther egyik kedvenc zsoltára a 118-ik, amibe sokszor kapaszkodott. Luther élete tele volt az ördög cseleivel. Ez a zsoltár azonban még az ördögön is kifogott. Mert erőt adott a krisztusi hitért küzdő Luthernek.
De ez a zsoltár Jézus zsoltára is lehetne, aki nem a mások felett aratott győzelem királya. Húsvét királyát nem mások tették királlyá, nem mennyei serege, vagy lelki oligarchái. Jézus királyi diadala nem a jó taktika, a jókor volt jó helyen szerencséjének köszönhető. A feltámadott és szabadulást szerző király "szenvedése a szeretet útja volt, keresztfája a szeretet oltára". (Kapi Béla)

Miért van szükségem erre a feltámadott Királyra? Erre csak az tud válaszolni, akit már meglegyintett a halál szele. Aki már közelről látott halált. Az érti ezt igazán, aki már állt a halál révén. Ez a feltámadott és sokat szenvedett király lehajol hozzám, velem együtt szenved; együtt tartja hátát az én hátammal, ha ütnek; keresztem, amit cipelek, az ő vállát is nyomja; ha sírok, odalép és velem sír; ha a halál torkához érek, ő ott lesz. Jelenlétének teljességével töltekezhetem. Király ő, csendes király. A legcsendesebb király. Azért hiszek benne, mert ilyen csendes. És nekem egy ilyen királyra van szükségem. 2023. egyre zajosabb évében ezt a királyt keressük.
Ámen.

.