Nagypéntek
Szentendre, 2023. április 7.
Jn 19, 30
EÉK "K"
Horváth-Hegyi Olivér
"Elvégeztetett"
A lárma elnémult. A tömeg szétoszlott. Az elsötétült ég derengeni kezdett. A templom kárpitjának felverődő pora elült. Nem csörögnek a fegyverek, a lincselők elégedettek, nem csattannak a pofonok, és az ostor, nem hőbörögnek, csúfolódnak egyesek, mások pedig már nem sírnak - hangosan nem. A tanítványok és az Őt követő asszonyok visszahúzódtak otthonaikba. Akik együtt vannak, azok is csendesen vannak együtt.
Mi történik? A Fiú meghalt. Az Atya és a Szentlélek érti ezt csak igazán, akik egyek a Fiúval. A Fiú izmai elernyedtek és elengedték a testet, a szív megállt, a test kilehelte lelkét. Nincs Krisztus, csak az élettelen. Isten háromságából egy meghalt, kettő életben van. Nincs Szentháromság. Pokol van. Az alvilágban a halál diadala, őrjöngő ördögök tűzhaláltánca. A felszínen csend. A mennyben is csend van. Krisztus halott. Emberek ölték meg: gazemberek, rossz emberek, gyalázatosak és fertelmesek. Megölték a jóemberek, a jóakaratúak, azok, akik vele voltak, akik követték és szerették őt, együtt öltük meg Isten Fiát. Mindannyiunk bűne. A tied is, az enyém is. Mert a halál mélységes indítéka, a nagypénteki zárójelentésen szereplő ok: a szeretet. Jézus halálosan szeretetett minket.
Az ítélet csendjét érzékeljük. Isten lehunyta a szemét. Minket kellett volna elérnie a büntetésnek. Nehezen hisszük, mert igen nehéz erre a gondolatra ráhangolódni, de meg kell barátkoznunk vele. Minden évben egyre csak hozzá kell szoknunk a gondolathoz, mert ez az igazság, hogy Nagypénteken az ítélet csendjét halljuk. Az ítélet csendje pedig Isten csendje. Isten csendbe marad. Látja, mit vállalt az Istenfiú az emberekért, akikért képes volt drága életét adni. Egyszer valósulhatott meg az emberré lenni istenélmény. De ez kínos halállal végződött.
Elvégeztetett. Jézus nagycsütörtök estéjén a Gecsemáné-kertben így imádkozik: "Atyám! Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem." (Jn 17,4)
Jézus végzete ez. Szeretete végzett vele. Ha nincs meg benne az a szeretet, amely életét adja sokakért, ha nem hal meg a búzaszem, amely a földbe esik, akkor Jézus életben marad, de akkor ki váltja mg a világot?
Isten és ember drámája az "elvégeztetett"-el a fejezet végéhez ér.
Nagypénteken eddig jutunk el, és itt most meg kell állnunk. Muszáj időt adnunk magunknak és egymásnak, a gyülekezetnek most Isten csendjére kell figyelnie. Az ítélet Jézust sújtotta. És a világ nem vonhat vállat, nem engedheti meg magának sem a tudatlanságot, sem a közönyt; az egyház pedig nem sivárodhat a rutin száraz kietlenségéig, az át nem élt hit élettelenségéig, mert akkor minden hiába: nagypéntek, e végtelen nap áldozata a távolba reked és Jézusnak csak ez a mondata marad: ha nem érint meg téged a nagypénteki szeretetem, akkor semmi közöd nincs hozzám.
De jöjjön az ellenkező válasz: a világ két pólusát átfogó két átszögezett kéz ölelésére adott válasz: hogyne érintett volna meg Krisztus halál! Igen, igen és még egyszer igen Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Hisz most ez ünnepi csendben a kereszten nem látok mást, mint az értem, miattam megfeszülő Szeretetet.
Ámen.
.