Böjt 1. (Invocavit) vasárnapja
Szentendre, 2023. február 26.
1Jn 3,5-9
EÉK 77, 3, 277, 311, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Ördög, óriás, gyermek
Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!
Ismerek egy embert, aki nagy cselszövő. Ármánykodásánál csak spontán áskálódása nagyobb, cselszövései sokakat megtévesztenek, ravaszsága teli van negatív indulattal, amely hátterében az önzőség és félelem különös egyvelege terpeszkedik. Ez az ember megtér és keresztény lesz. Megértette Jézus logikáját, ami szerint többé nem kavarhat, le kell szoknia a pletykák terjesztéséről, többé nem suttoghat azok háta mögött, akik útjában állnak, vagy akiket nem kedvel. Ám olykor visszatér benne az óember. Csúszik bele abba az állapotba, amilyen megtérése előtt volt. Miért? Mert régen eredményes volt. Hatékony módszerét nehéz kezei közül kiengedni. De most, amikor észreveszi magán, hogy újra rosszban sántikál, lelkiismerete megszólal úgy, ahogy soha azelőtt, és erősödő bűntudata elviselhetetlenségében Krisztus bocsánatáért könyörög. "Bocsáss meg nekem, mert megint a régi vagyok ...". Ez sokszor ismétlődik, amely tapasztalat Reményik Sándor Azt mondják című versében ekképp íródott: "Bennem dúl a magamra-ismerés, / S meaculpázva verem mellemet. ... Nem az enyém a fény, csak bennem jár." Mert ki vagyok én, hogy győzek az ördöggel szemben? Senki vagyok. De Jézussal bennem, az ördögnek veszte, nekem az igazi élet kezdete.
Emberünk lépésről lépésre kezd győzelmet aratni a kísértés felett, kavarását egyre hamarabb lefolytja, mielőtt nagyobb baj lenne belőle. Lassan kezd megváltozni természete, mert Jézus természete kezd erőre kapni benne, kezd kibontakozni és előtérbe kerülni, amely már képes ezt a régi, "kitudjamiért" kialakult jellemhibáját lerombolni. Régi rossz énje kezd szétmállani, szokásai és beidegződései megváltoznak, amelynek tempója egyrészt attól függ, milyen mértékben ad szabad kezet Jézusnak, másrészt mennyi területet ad át neki az életében.
Böjtbe érkező gyülekezet! Az igehirdetés alapigéje, János apostol mondatai nem csak úgy csöppennek ide elénk böjt első vasárnapján. Az egyház helyesen ismeri fel a böjti idő lényegét. Ezekben a napokban el lehet kezdeni a tiltó tételek aktiválását: no alkohol, no filmezés, no kütyü, no hús, no szórakozás, no cimborázás, no, no, no. Helyes a megvonást, némi aszketikus élet, néhány hét másképp, egy lelkigyakorlat beiktatása, a kéjeket és extra, sokszor fölösleges örömszerző élvezeteket elhagyni, a tartalmas időt megsokszorozni. De igaz böjtünk akkor lesz, ha mi is kimegyünk a pusztába a mi negyven napunkra, de nem azért, hogy több barátunk legyen, hogy jobban szeressenek, mint valaha, mert megváltoztunk, hanem hogy az Úr Jézussal legyek. Ez a cél. Ne legyen más a cél. Hidd el, ráadásul minden más, amire vágysz, megadatik neked.
Az ige ma rendkívül bíztató. Elmondja nekünk, hogy Jézus azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. Eljött? Eljött. Lerontotta? Végérvényesen. Elmondja, hogy aki Krisztusban marad, nem vétkezik. Lehetséges ez? Ha nem lenne, értelmét vesztené a megváltás személyessége, a személyes hit és kapcsolat a természetfölöttivel, akinek neve sohasem volt kérdés. Aki ettől a természetfölöttitől születik, már "nem cselekszi a bűnt, mert az ő magja van benne." (9.v.)
Eszembe jut Oszkár Wilde Önző óriás meséje. Az óriás, aki megelégeli, hogy csodálatos kertjében visongó, pajkos gyerekek játszanak, ezért kitiltja őket onnan, falat épít és elzárkózik. De rossz döntés. A tél után a tavasz mindenütt megmutatta szépségét, kivirult a föld, ám az óriás kertjében marad a zord, hideg, barátságtalan fagyos idő. Az önző óriás nem érti, mi történik, hol késik a tavasz. Rosszul éli meg. Magányos. Kedvtelen és motiválatlan. Egy nap sikerült a gyerekeknek bejutni az önző óriás kertjébe és hatalmasat játszottak. De amikor az órást meglátták megijedtek és szétrebbentek. Csak egy kisfiú maradt ott, épp a kert egyetlen, még fagyos fájánál. Az óriás összebarátkozott vele, megszeretett őt, mert ez a kisfiú átölelte, úgy, hogy meglágyult a szíve, ledöntötte a falat, és lám-lám, kertjében kitavaszodott és a gyerekek paradicsoma lett, akik látva pajtásuk bátorságát, bátorságot merítettek. Telt, múlt az idő, a kisfiú egyszer csak elmaradt és nem jött többé. Az óriás vágyakozott utána, mert hatással volt történetére, de csak hosszú-hosszú évek múltán pillanthatta meg ismét. Ott állt, az azóta is fagyos fánál, ami láss csodás, kezdett virágba borulni. Az óriás annyira megörült neki, hogy odafutott hozzá, de hirtelen visszahőkölt. A felnőtté vált kisfiú kezein szögek nyomát látta meg...
Érdemes végig olvasni az önző óriás történetét.
Ami közel kerül Istenhez, virágba borul és az élet jeleit mutatja. Aki közel kerül Jézus, megváltozik. De olykor még vannak fagyos zugaink. Sarkok, ahová még be kell engedni őt. Életünknek területei, amit át kell engednünk neki nem tartogatva magunknak, mint Isten szeme előli búvóhelyet, hisz hallottuk, Isten elől Ádám és Éva óta nem tudunk elrejtőzni.
Ismerek egy óriási önző embert, aki rossz volt, jelleme torzult, személyisége csorba. De megtért és keresztény lett. Biztosan te is ismersz egy embert, aki régen rossz volt, jelleme torzult ..., de aki találkozott Jézussal, aki bemerészkedett hozzá, megmutatta szeretetét, önzőségét elvette, és ezzel élethosszig, mit élethosszig, örökre megváltoztatta létét. Ámen.
Ámen.
.