Vízkereszt ünnepe utáni 1. vasárnap
Szentendre, 2023. január 8.
Mt 5,13-16  
EÉK 443

Horváth-Hegyi Olivér

Kint és bent

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!

Az evangéliumot olvasva Jézus életében azt láthatjuk, hogy a keveset és a kicsit megbecsüli. Már a karácsonyi történetben is kirajzolódik az egyszerű és kevés értéke.
Betlehem kicsi falu volt, amelyből az egykori fiatal, Góliát mellett eltörpülő Dávid származott. A hely, ahol Isten Fia világra jött egy jelentéktelen istállócska volt. Az első látogatók, a környéken tanyázó pásztorok a társadalom rangtalan rétegéből származtak. Vízkereszt ünnepén elénk kerülő bölcsek, amikor hódolatuk jeleként leborultak a jászol előtt, fizikailag összementek, a hatalmas isten előtt kicsik lettek.

Aztán Jézus felnőtt életében látjuk, ahogyan a keveset értékeli: az ötezer ember megvendégelésénél az öt kenyeret és a két halat; a fügefára mászó kis embert, Zákeust, akit kiszúr a tömegből és meglátogatja otthonában; a kicsiny, körülötte futkosó gyerekeket, akiket ölébe vesz és megáld; vagy a nyomorékokat, beteg embereket, akik inkább útban voltak másoknak. Lehajol hozzájuk, foglalkozik velük, mindenkihez van egy jó szava, biztatása, törődik velük, szóval szereti őket.

Mai igénk a Hegyi beszédből való. Kicsi sóról, kicsi fényről, rólunk szól. Még a gyerekek is tudják, hogy a levesbe sokkal több a víz és minden más, mint a só, mégis egy-két jó csipet belőle megízesíti az egész fazék ételt. A só egyik tulajdonsága, hogy mindig feloldódik, átjárja az egész levet, nem marad egy darabban, elkülönülve, hanem mindenhová jut, miközben láthatatlan marad. A sót nem szabad kihagyni, nem érdemes mellőzni, sem spórolni vele. Só nélkül élvezhetetlen lenne a leves, sóval jó ízek kerekednek ki belőle.

Hasonlóan működik egy kicsiny fényecske. Egyetlen gyertya micsoda melegséget és egyértelműséget hoz a szobába! Biztonságot ad, szinte, mint egy kis lényecske, velünk él. Az otthonunkban feldísztett karácsonyfa legszebb dísze a gyertya. Jó ismert történet, hogy Luther Márton egyik karácsony alkalmával azért kérte meg feleségét, Katát, hogy vigyen nappalijukba egy fenyőfát, mert egyik este az erdőn át vezető úton csodálattal nézte az örökzöld ágakon üldögélő csillagokat, amelyek feldíszítették a fenyőket. Lenyűgöző felismerés lehetett. Egyetlen gyertya elég ahhoz, hogy ne menjünk egymásnak, ne bukdácsoljuk a szobában, lássuk, amit látnunk kell, miközben a sötétben égő gyertya fénye el is űzi félelmünket.

Jézus arról tanít minket, hogy egy kevés is elég belőle bennünk ahhoz, hogy minden megváltozzon. Az őt követő keresztény hívő ember, mi, legyünk só. "Ti vagytok a föld sója." Ennek a világnak mi vagyunk az íze. Kreatív szeretetünk ízesíti meg a sótlan embereket. A keresztény ember legyen olyan, mint a só: ne kitűnve, inkább láthatatlanul oldódjon fel a világban, jézusi magatartásával legyen jelen mindenütt és töltse be küldetését: kereszténységével tegye értelmessé mások életét. Jézus azt szeretné, ha úgy járná át krisztusi létünk a világot, mint só a levest. Ne savanyúak, ne is édeskések, pláne ne keserűek legyünk, hanem legyünk ízesek, finomítsuk a világot, adjunk a világnak egy sajátos karaktert, ahol a jó ízek kijönnek és élvezhetővé válnak a mindennapok. Jézus ezt velünk akarja megvalósítani. Nem a modernizációval, nem a pénzzel, a tudománnyal, hanem veled és velem.

Jézus másik képe, a lámpás, de gondolhatunk a gyertyára is, még komolyabban üzen ma nekünk. A lámpás, a gyertya feladata, hogy világítson a sötétben. A világ, amiben élünk, tudjátok, mennyire sötét. Sötét arcú, sötétben ólálkodó, sötét gondolkozású emberek uralják a népeket. Sötétben tartanak minket, hogy nehogy kiderüljön a turpisság, az aljasság, a beburkolt valóság. A sötét hatalom irtózik a világosságtól. Fél a fénytől, mert ott minden fényre derül. Jézus olyan fénye a világnak, ami mellett a sötét egyszerűen megszűnik. Amikor a világ világossága felragyog, a sötétség meghal. Na épp ezt nem akarja sötétség Ura. Sötétben semmi sem egyértelmű, minden bizonytalan.

Az Útmutató évi igéjét tanulgassuk: "Te vagy a látás Istene." (1Móz 16,13) Isten azt szeretné, ha nyitott szemmel járnánk és helyesen látnánk. Ehhez van szükségünk Jézusra. A látás Istene úgy döntött, emberré lesz és láthatóvá válik. Látjuk az üdvösséget és földi életünkben ennél nincs nagyobb felismerésünk. De a láthatóvá váló Isten olyan volt, mint a búzaszem, amelyet, ha elvetnek maghal és csak így tud sokszoros termést hozni. Mint a gyertya, amely dolga, hogy világítson annak az árán, hogy egyszer elfogy és elalszik. Boldog az az ember, akinek élete olyan, mint a világító gyertyaszál. Bár élete, olykor kényelme, szabadideje rámegy arra, hogy világítson, sokak számára ez lesz áldássá.

Az esztendő kezdetén Jézus arra hív minket, hogy ne sajnáld gyertyádat másokért égetni. Jócselekedeteid, figyelmességes, szeretetteljes megnyilvánulásaid világítsanak másoknak. Vállald a feladatot. Ne rejtsd véka alá keresztény hitedet. Valld meg Jézust az emberek előtt! 2023-ban tégy bizonyságot róla az emberek előtt és légy sója környezetednek, aki jóízűvé, boldoggá teszed az emberek életérzését. Ne bánkódj, ha emiatt bántanak, félrelöknek, nem becsülnek. Jutalmad annál nagyobb lesz a mennyben. Gyere, és add tovább azt, amit Jézustól te is kaptál!
Ámen.

.