Szenteste
Szentendre, 2022. december 24.
Jel 22,16-17
EÉK J (35. oldal)
Horváth-Hegyi Olivér
Kint és bent
Ünneplő gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Karácsony régi ünnepünk. A legszebb, legmeghittebb családi, gyülekezeti idő-tér kiterjedés. A betlehemi, nehézkesen alakuló leheletnyi történés - a jelentéktelen pásztorok és jelentős bölcsek váratlan látogatása után - bejárva a világot, megváltoztatta történelmünket. A zsenge rózsatő új hajtásából vessző sarjad, nemes. Nemes Jézus édes illatát ma különösen érezheted másokon, magadon; a fényes hajnalcsillag nincs hanyatlóban, tündököl, ha rád ragyog, dicsősége meglátszik rajtad.
A régi idők emberei, igaz elődeink, az ókori keresztények karácsony előestéjén, ezekben az órákban Betlehembe mentek. Az egykori jászol helyén, meghitt éjjelükön, a születés barlangjában tartották ünnepi istentiszteletüket. Ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Ételeik, ajándékaik, körülményeik egészen mások lehettek, de az ünnep, az énekek szíve közepe, a sötétségben meggyújtott fényeik, örömük, békességük kétezer éve ugyanaz. Ma este ebbe az ünnepbe kapcsolódunk be. Karácsonyban van valami változatlan, és mi tudjuk, Ki az. Miatta vagyunk most együtt.
Az őskeresztények a vigília után, karácsony napján pirkadatkor Betlehemből a jeruzsálemi Anasztazisz templomba mentek, Jézus feltámadásának helyszínére, amit a világ közepének neveznek, hogy itt egy második istentiszteleten is részt vegyenek. Azonban karácsonyi ünnepük itt sem ért véget. De nem haza mentek az ünnepi étkezésre, nem is családjukat látogatták meg, nem ám! Innen a Kálvária-hegyre mentek fel, ahol Jézus megváltó szeretetét, a feltámadást ünnepelték. Minden karácsonyukra igaz volt Mózes 2. könyvének igéje: "Ma este megtudjátok, hogy eljön az Úr, és megvált minket, reggelre meglátjátok dicsőségét." (2Móz 16,6.7.) Estétől másnap délig volt együtt a gyülekezet három istentiszteleten. Meghallották a Lélek és a menyasszony, azaz a gyülekezet hívó szavát: Jöjj! Aki csak hallotta, mondta: Jöjj! Egyre többen mondták: Jöjj! Aki lelke szomjazik az élő vízre, jöjjön! Az élet vize itt van! Nem menj tovább, mert csak itt van! A vőlegény, Jézus készen áll.
A Jelenések könyve a prófécia beteljesedését írja le. Azt mondja: közel van. Már a közelben van. És azt is, hogy "Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba." (14.v.)
A karácsonyok küszöbátlépések. Minden évben átléphetjük azt a küszöböt, amely a kint és bent választóvonala. A kint mindig sötét, a hitetlen és reménytelen üressége. Ez a világi. A bent világos, hittel és reménnyel van csordultig. Ez más világ.
Az első templomba már beléptél, ahol a gyülekezettel együtt ünnepled az Érkezőt. Azonban az igazi küszöb benned van.
Döntened kell. Kint maradsz, vagy belépsz?
Jöjj! - hangzik a hívás bentről. És bent már nem nehéz beszélni a szeretetről, mert a gyűlölettől és egoizmustól hangos világ kint maradt. Nem nehéz őszintén beszélni gondjaidról, mert a süketek és maguk között, egymásnak tetszelgők szintén kint maradtak. És nem nehéz sírni, mert a sírásra keményen válaszolók is kint vannak és nem erőltetett engedni, hogy szád megteljen nevetéssel, mert kint a bánat, bent a boldogság.
Jöjj! Jöjj, mert itt a helyed! Jöjj, mert még mindig van számodra hely! Jöjj, mert imádságod meghallgatásra talált, amikor ezt mondtad: Jöjj el Jézus, ... légy vendégünk, ... áldd meg, amit adtál nékünk ... és akiket adtál nékünk.
Ámen.
.