Advent 3. vasárnapja
Szentendre, 2022. december 11.
5Móz 5,5b-10
EÉK 133, 306, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Ünneplő gyülekezet, testvéreim az Úrban!
Hacsi, egy japán kóbor kutyus, akit egy professzor talál meg és fogad magához. Különleges kapcsolat, egy őszinte, mély kapcsolódás, kutya-ember barátság szövődik közöttük. A maguk módján szeretik egymást. Hacsi minden nap elkíséri gazdáját a vonathoz és este meg is várja őt az állomáson. Soha nem késik és kitartóan: esőben, hóban, szélben ott várja őt. Egy napon az öreg professzor elmegy a minden élők útján. Ám Hacsi, bár tudja, érzi, hogy gazdája az örök hazába ment, hiszen minden megváltozik körülötte: máshová viszik lakni, most, hogy nincs meg szeretett gazdija, napjai másképp telnek, mégis minden nap elszalad a szokott helyre, ahol már az emberek is jól ismerik, kedvelik őt, és várja az esti vonatot gazdija visszatérését az állomáson 9 hosszú éven át...
Ez a film a hűségről szól. A hűségről és a ragaszkodásról. A hűség az egyik legnagyobb erény. Hosszú ideig kitartani valaki mellett embert és kapcsolatokat próbáló feladatunk. Igen, feladat, munka, erőfeszítés, idő, energia, mert a hűség, a kitartás, az állhatatosság egy kapcsolatban nem jön csak úgy. Próbák százai jönnek és mennek és maradnak kapcsolatainkban, ami a hűtlenség, az elhagyás felé sodor bennünket. Istennel is így vagyunk. Hűségesnek lenni hozzá nem könnyű.
Jobban megértjük ezt, ha egy pillanatra a szó eredetére figyelünk. A hű, hűség szavunk a hit szavunk származéka. Hű-hisz.
Bibliánk szerint "A hit a remélt dolgokban való bizalom, a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1)
Mózes 5. könyvéből felolvasott rövid igeszakasz abból az időből való, amikor Isten népe előszeretettel választott magának bálványt, hogy a láthatatlan Isten helyett egy látható szobrot, oltárra tett amulettet imádjon. Mózes tisztába volt azzal, hogyha itt elcsúszik a nép, annak rettenetes következménye lehet. A bálvány ugyanis lehet aranyból, egy aranyat érő értékes fából, lehet nagy és szép állat, ami előtt meg lehet állni és istenként lehet rá tekinteni, de élettelen semmi. Még csak mozogni sem tud, legfeljebb az emberekből kiválthat valami biztonságos érzést, esetleg erőt adhat egy erős ragadozó látványa, vagy békét sugározhat egy gyönyörű arcú bálványszobor.
Mózes Isten és a nép között áll. Hallgatja Istent és tolmácsolja az Istentől odébb álló népnek Isten szavait, aki ezt mondja: "Ne legyen más istened rajtam kívül, ... ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot, ... ne imádd, ne tiszteld azokat." (6-7.v.)
Istennek nem tetszik, ha bálványaink vannak. Új szavunk az angol idol. Neked ki az idolod? M az angolok is úgy fordítják maguknak: Ki a példaképed? Ki inspirál? Mbappé, Ronaldó? Messi? BTS, egy mesterséges sztár, az osztályfőnököd, a haverod, egy egyházi celeb, egy családtagod, vagy te magad vagy a bálvány? Válassz idolt magadnak! - szól a felhívás. És sokan választanak. Az idol szó eredeti jelentése hamis isten, azaz bálvány. Akkor vagy trendi, ha bálványozol valakit. Melyik bálvány inspirál?
A zsidó népnek is kellett egy látható isten, aki persze egyeseknek minden bizonnyal maga Mózes volt, soknak pedig bármi, ami emberibb, közelibb, tapinthatóbb, mint Isten.
Lackfi János költőnk a bálványokról írt versében ezeket olvassuk: "No para, majd én megoldom ... / No para, majd én bebiztosítom... / No para, majd én megszerzek mindenkit... / No para, majd én furfangos leszek... / No para, mindenki ismer... / No para, itt én vagyok a főnök... / Persze, billenhet az egyensúly, / sajátjaim fordulnak ellenem, / s máris kiestem a pikszisből, / a Jóisten meg, hát ő olyan messze van." Mózesen keresztül azt mondja Isten a népnek, hogy legyenek hozzá hűségesek, ne másban higgyenek, ne másban bízzanak, ne emberek, és lovak és harci kocsik erejében, hanem egyedül benne. És ha kitakarítják szívükből bálványaikat és egyedül az egy, igaz és hatalmas, dicsőségét megmutató Istenbe vetik bizalmukat, irgalmas lesz hozzájuk Isten ezerízig.
Ádventben, a karácsonyt megelőző hetekben sokmindent várunk. A szabadságot, az ádvent esti családi énekléseket, a meghitt családi fészek melegét, a betlehemezést, a jókat enni jó örömét, az ádventi istentiszteleteket, a hóesést, Jézus születését. Ádvent a várakozás ideje.
A japán, gazdiját elvesztő kutyus, Hacsi türelmes és szíveket megindító várakozása és a mi ádventi várakozásunk között van egy óriási különbség. A mi gazdánk visszatér. Megígérte, hogy visszajön. Úgyhogy álljunk csak együtt az állomáson az esti vonatnál hűségesen, ragaszkodva az ő ígéretéhez és ragaszkodva az ő személyéhez. Ne mást várjunk. Ne hamis isteneket várj, mint befolyásos barát, pénz, rafináltság, passzátszél, és ezekhez hasonló éltképtelen istenek. Ne bízz bennük! Bízz abban, aki most egy gyermek fényében érint meg, ahogyan finn testvéreink karácsonyi énekének refrénjében is énekeljük hamarosan. Legyen Jézus Úr, az igazi Isten benned, aki Úrrá lesz rajtad!
Ámen.
.