Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap
Szentendre, 2022. október 30.
Ézs 49,14-16  
EÉK 254, 81, 306, 11, 521

Horváth-Hegyi Olivér
Tenyerembe véstelek

Keresztény gyülekezet, testvéreim az Úrban!

Isten szenvedélyesen keresi a kapcsolatot az emberrel. Amint azt megértettünk a Bibliából, egészen bizonyosak lehetünk afelől, hogy az Ő létének fókusza mi vagyunk. A teremtett világban élő és mozgó lények közül a 6. napon megteremtett ember, akibe Lelkét lehelte Isten számára olyan, mint a gondoskodó és jól szerető édesanya számára gyermeke. Az a gyermek, ki belőle van. A gyermek, aki szeme fénye, a gyermek, akivel kivételesen bensőséges kapcsolata lehet egy Édesanyának, az a kisgyermek, aki Édesanyja nélkül képtelen létezni.

Ez a megindító metafora Ézsaiás próféta könyvében Istenre és ránk vonatkoztatva most hozzánk szól. "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad." (15.v.) Nem feledkeztem meg rólad.

Reformáció ünnepén hálát is adunk Luther és társai felismeréseiért és egyházat megújítani szándékozó törekvéseiért, és fel is elevenítjük a reformáció vívmányait. Ilyen vívmány Isten helyes megismerése a Bibliából.
Egyházunk alapítója és teológiai gondolkodásunk meghatározója Luther Márton Jónás könyvének magyarázatában, 1526-ban ezt írja: "Az értelem szembekötősdit játszik Istennel, és mindig levegőt markol és elvéti őt, mert Istennek nevezi azt, ami nem Isten."

A Bibliai igék alapján elhangzó igehirdetés, az olvasott és youtube-on hallgatott prédikációk sokak szerint akkor elég jók, hallgathatók, ha érdekesek. Számosan kíváncsiak arra, ki mit gondol Istenről és korszellemünk egyre elfogadóbb, így isten sok minden lehet. Az is és olyan is, amit egy lelkész közvetít; és az is és olyan is lehet Isten, amit az újpogányság hirdet: csupán energia, pozitív gondolat, vagy éppenséggel az újpogányság kedvenc régi-új tévtanítása: te magad vagy isten. De mi tudjuk, hogy Isten ennél több. Nemcsak hogy több, de más.

Abból indulhatunk ki, amit Luther is hangsúlyoz: "Nagy különbség tudni, hogy Isten van és azt, hogy ki és miféle az Isten." Hogy Isten van, azt természetes tudásnak nevezzük, amely minden ember szívébe bele van írva. Leginkább úgy szoktuk ezt megfogalmazni, hogy érzem, hogy van valaki, aki nagyobb ennél a világnál. De közel állunk az igazsághoz akkor is, ha Isten létének bizonyítékát lelkiismeretnek nevezzük. lelkiismeretünkben Isten hangja szólal meg. Érdemes rá hallgatni és nem elnyomni. Merthát Isten hangját elnyomni bolondság. És hogy Isten ki-és miféle, azt "a Szentlélek tanítja meg".

A Szentlélekre van szükségünk akkor, amikor azt az üzenetet kapjuk, hogy "Tenyerembe véstelek."
Az ifisek szeretik azt az éneket, amely Isten tenyeréről szól. "Isten tenyere kérges, Isten tenyere szép. Isten tenyere kérdez, Isten tenyere véd. Isten tenyere sebzett, Isten tenyere ép. Isten tenyere kezdet, Isten tenyere vég."

A Szentlélek ma arra tanít minket, hogy Isten teljes megismerése Jézus Krisztuson keresztül lehetséges, akivel Ő egy. "Aki hisz énbennem – mondja Jézus – az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem." (Jn 12,44-45) Aki látja Jézus kezén a sebeket, az Isten tenyerét látja. Ezért lehet Isten tenyere sebzett.

Ez a tenyér ma különösen fontos, hiszen ez a tenyér veszi ma kezébe Zsuzsanna testvérünket.
Történetünk egy 2016. május 27-i esküvőre készüléssel kezdődött, amikor Gábor és Zsuzsi házasságát az 1Pt4,8 igéjével áldottam meg: "Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez." Aztán egyre inkább barátsággá szövődött családi kapcsolatunkban helyet kapott az Istenről, múltról, keresztségről szóló beszéd. Zsuzsi évek óta kéri, hogy kereszteljem meg. Részt is vett egy felnőtt konfirmációs felkészítésen. És a sok mély beszélgetés után most jött el az ideje, hogy hittel és értelem, leginkább szívvel megértsd, hogy Isten szeret téged. Számon tart téged. Tenyerébe véste nevedet és örökkön-örökké emlékszik rád, mint gyermekére, akinek nemcsak megbocsájtja bűneit, akiből nemcsak kiűzi a félelmet, aki nemcsak lelked őrzője és védője, hanem egész életedet kísérő Mennyei Atyád.

És mindazok mennyei Atyja, akik a zsoltárossal együtt éneklik és mondják szívük mélyéről: "Ahogyan a szarvas kívánkozik a vizekhez, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, Istenem!"
Ámen.

.