Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap
Szentendre, 2022. szeptember 18.
Ez 18,1-5
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Mai ószövetségi történettöredékünk egyrészt felzaklat, mert a halál árnyékának völgyét idézi meg előttünk, ahol nem szívesen járunk, másrészt mindenféle túlzás nélkül a reményt csillantja meg a végtelen békességgel. Mindkét érzéssel találkozhattunk már a kórházi ágy mellett, vagy amikor mi magunk voltunk élet-halál mezsgyéjén. Amikor úgy éreztük, ennyi volt, meghalok, de a halál közelségét úgy is átélhettük, hogy valaki elmesélte nekünk, mi történt vele és annak volt mély hatása ránk, akár könnyekig ható.
Ezékiás király Isten királya. Olyan metaforákban elhangzó ígéreteket hall udvari prófétájától, Ézsaiástól, hogy ha eljön a megígért Messiás, béke lesz: "a farkas a báránnyal lakik, a párduc a kicsi kecskével, a gödölyével hever" (Ézs 11,6), és Isten népe megmenekül: "tóvá lesz a délibáb" (Ézs 35,7).
Ezékiás király azonban halálos beteg lesz, és számára ezek az ígéretek foszlani kezdenek. Érkezik hozzá Ézsaiás a tényszerű közléssel: "Rendelkezz házad felől, mert meghalsz." Mi lehetett Ezékiás legelső gondolata? De én még élni akarok! Vagy: Miért ilyen fiatalon, életem delén? Vagy: Ez lehetetlen, Ézsaiás, te tévedsz! Isten nem akarhat ilyet!
Ezékiásról azt jegyzi fel a Biblia, hogy ekkor összezuhant, betegágyában a fal felé fordult, imádkozott és keservesen sírt.
Amikor rossz hírt hallunk, az élet végével kapcsolatos szavakat, legtöbbször a kezelő orvostól, összeszorul a szívünk és nem kapunk levegőt. Ezékiás példája nemcsak életszerű, hanem igen hiteles is. Miért fordul a fal felé? Mert depressziós lesz. És miért imádkozik? Mert nem maradt más neki, csak Isten. "Ó, Uram ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel életem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz." (3.v.)
Ezékiás ekkor még nem tudja, hogyan dönt felőle az Úr. Nem tudjuk meddig marad bizonytalan helyzetben.
Ezekben az időkben megváltozunk. A hívő ember még inkább Isten felé fordul. Vannak erők, amelyek emberileg nem leküzdhetők. Betegségek, amelyek maguk alá gyűrnek, felül kerekednek rajtunk és mi ott vagyunk ennek szorításában, kiszolgáltatottan. Szeretném erősíteni a gyülekezetben azt, hogy egy ilyen állapot is lehet áldott. Sőt, a legszebb és legelevenebb istenélményünk.
Tegnap telefonon beszéltem D. Szebik Imre nyugalmazott püspök úrral. Két hete infarktusa volt, intenzív osztályra került. Elmesélte, hogy másfél hete, csütörtökön az az élménye lett, hogy felkészült. Békessége van abban, hogyha az Úr szólítja, ő megy.
Milyen más egy keresztény hívő ember válasza a szív megállásának közeli állapotában! Nem fél. Nem alkudozik. Emlékszünk még a kezdőének refrénjére? "Igen, ott minden kész, igen ott, minden kész, / minden győztesnek jár örök rész, / Boldog, véghetetlen, öröm vár odafenn, / Jézusért én is elnyerhetem." Püspök úr rehabilitáción van, derűs, mint mindig.
Ezékiás király neve ezt jelenti: akit az Úr erősít. Milyen jó név ez! Imádságát meghallgatta az Úr, és még 15 évet kapott tőle. Pedig tudta, hogy Isten lebonthatja földi sátrát, mint a pásztorok, amikor tovább haladnak; és Isten összetekerheti életét, mint a takács a vásznak, ha úgy dönt, és nem tartozik magyarázattal, mert Ő Isten. Az élet és halál Ura. De Isten tovább tervez vele.
Ha Isten már döntött úgy felőled, hogy tovább tervez veled és életben hagyott, nem élhetsz úgy, mint előtte. Történt már ilyen veled? Azért hagyott életbe, hogy neki szánd éveidet, évtizedeidet. Őt szolgáld és imádd, ahogyan Ezékiás mondja csodával határos felépülése után: "Az élő, csak az élő magasztalhat téged, akárcsak én most." (19.v.) És ha még előtted van Isten életmentő és életedet mégis meghagyó döntése, ne feledd majd: őérte maradtál életben. Magának jegyzett el, mindened, amid van, az övé.
Ezékiás hálaadó imádságában ezt olvastuk: "Bizony, javamra vált a nagy keserűség." (17.v.) Ez a király nemcsak életben marad, hanem bölcs lett. Sorsáért nem szidta Istent, hanem meglátta benne. A rosszat nem törli el, de javunkra fordítja.
Ezen a vasárnapon Isten a szemléletünkkel foglalkozik. Hogyan tekintünk a halálra, mit gondolunk az életben maradásunkról. Azt szeretné, ha minden reggel hálát adnánk azért, hogy felkeltünk és életben vagyunk. Hogy életünk nem a miénk, hanem az övé. Hogy minden reggeli ébredésünk feltámadás. És azt is szeretné ma megerősíteni bennünk, hogy szeretteink halálára, saját halálunkra úgy gondolnánk, hogy az is egy ébredés. Az örök élet hajnalára, ahol a mennyország tárul elénk Isten végtelen békességével, örömével és szeretetével. Ebben higgy! Ne magadban és ne földi dolgokban. Egyedül abban, aki azt mondja magáról: "Én vagyok a feltámadás és az élet."
Ámen.
.