Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Szentendre, 2022. szeptember 4.
1Sám 17,40-46  
EÉK 229, 11, Jöjjetek, itt a kenyér; Kérlek add a kezed

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Diákjaink!

Isten szereti a kicsiket. Nemcsak a kicsiket, hanem a gyengéket is. De az ügyetleneket, visszahúzódókat, bátortalanokat is nagyon szereti.
A tulajdonságok, amelyeket az imént felsoroltam nem mind jellemző rád, lehet, hogy semelyik sem, de éppenséggel fel is ismeheted magadat egyikben, másikban. Úgy szocializálódunk a társadalomban, hogy értéke az erősnek, az eredményesnek és a jól érvényesülőnek van. Aki kiemelkedik a többiek közül, jó nagyra nő a szemünkben, a többiek pedig a szürkék, akik névtelenek maradnak.

Dávid és Góliát történetének elején az alacsony növésű, viccesen pirospozsgás, szép arcú fiúcska eltörpül a seregben. De Isten épp egy ilyen kicsi legényen keresztül akarja megmutatni népének, hogy nem a külső számít. Mint a szegény ember három fia közül a legkisebb, aki kiállja a próbát és legyőzi a sárkányt, vagy a kiskakas, aki alaposan móresre tanítja a török császárt, úgy Isai legkisebb fia, Dávid is az esélytelenek vonalából lép előre és végül nyeri meg azt a csatát, amely sorsfordító Izrael történetében. Ki gondolta volna, de Dávidot egy parittya és öt lapos kő indítja el a királyi trón felé.

Jézus példázataiban és valós történeteiben egyaránt előfordul a kicsi naggyá növekedése, a kicsi meglátása és megbecsülése. Gondoljunk csak a gyermekekre, akiket a tanítványok elpaterolnak, de Jézus magához hív, ölébe veszi őket, még talán homlokon is csókolja ezeket a gyermekeket és kezét rájuk téve megáldja. A mai evangéliumi történet a süketnéma meggyógyítása is hasonló döbbenetet váltott ki az emberekből, mert nemigen volt szokás a társadalmilag haszontalan és értékelhetetlen, súlyos fogyatékkal élővel külön foglalkozni. Jézus mégis átszakítja a komfortzóna határát és könyörületes lesz a beteggel, meggyógyítja a mentálisan már törpévé lett dadogós, siketet. A betű, a leírt és szokásokon alapuló törvény egyaránt a lesajnáltak közé sorolta a fogyatékkal élőket, de a krisztusi Lélek megelevenítette a törvényt és új életet, perspektívát adott a betegeknek. Vagy a mustármag példája is eszünkbe juthat, amely icipici, mégis egy hatalmas fává nőhet és rengeteg madárnak adhat otthont. Ebben a példázatban Jézus a hitet hasonlítja a mustármaghoz. És még ott vannak a lealacsonyított és iskolázatlan, ezért a vallási vezetők szemében említésre sem méltó halászok, akik közül többeket megszólít Jézus és tanítványként, az egyház alapítójaként és Isten országának építőmestereiként folytatják életüket.

Isten Dávidon keresztül megmutatta erejét. Góliátról azt olvassuk, hogy hat könyök és egy arasz magas volt, azaz 289 cm csupa izomember. (Épp a projektor aljáig érne.) Dávid ellensége egy roppant erejű harcos volt. És az a Dávid, akiről tudjuk, hogy férfikora előtt már több vadállatot, köztük oroszlánt is legyőzött, most egy vérengző óriással számol le egy csapásra.

Ez a történet modell értékű az Ószövetségben. Azonban az Újszövetségben modellváltás történik. A jézusi tantásban már nem a kicsi győzi le a nagyot, hanem a nagy hajol le a kicsihez. A hatalmas Isten lesz kicsinnyé, emberré. Kiszolgáltatottá válik a szeretet és az ünnepelt hétköznapivá. Ez Jézus történetében válik igazzá.

Jézus emberfeletti erejével elhozhatta volna a világrend változását. Iszonyú potenciával felruházott és elképesztő képességekkel rendelkező angyalaival a császárok császára és királyok királya lehetett volna. Egy kézbe össze tudta volna fogni a világ katonai erejét és mint főparancsnok végérvényesen leszámolhatott volna a kiskirályokkal és maffiózókkal. Ezt várta tőle a virágvasárnapi tömeg, köztük a tizenkét tanítvány, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. De Jézust ilyeket is mondott: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” (Jn 18,36)

Veni Sancte Spiritus! Jöjj Szentlélek! – mondja, énekli, üzeni az egyház a tanévnyitó istentiszteleteken és miséken. Isten Lelke nem háború párti. Isten Lelke sohasem indít erőszakra. Isten Lelke nem félelemmel motivál az ellenség legyőzésére. Isten Lelke belülről alakít át minket és az ószövetségi szemet szemért fogat fogért szemléletünket változtatja meg. Isten Lelke farkastörvények helyett a szeretet törvényét írja szívünkbe, hogy „minden dolgunk szeretetbe menjen végbe”. Mintha Jézus arra hívná fel a figyelmünket, hogy míg Dávidnak öt lapos kő adatott és egy ügyes kéz, addig Jézus a mi kezünkből kivette a parittyát, erszényünkből kiszórta az öt lapos követ és helyette semmit sem adott a kezünkbe. Ennél sokkal fontosabbal ajándékozott meg minket. Olyan lelki erőt adott, ami minden fegyvert, öklöt és félelmetes ordítást, gonosz megjegyzést legyőz. Azokról beszélek, amik bennünk vannak. Jézus a belső szabadságot hozta el nekünk. És akinek Jézustól kapott belső szabadsága van, az legyőzte a világot. Legyőzte a félelmet, legyőzte a szorongást, legyőzte a stresszt, legyőzte a gyomorgörcsöt, az aggodalmat. Jézustól nem kell kérnek köveket és izomzatot és ügyességet, mert az igazi győzelmet az Ő Lelke adja neked. Kérj Szentlelket, mi is kérünk neked! A gyülekezeted. A közösséged, akik melletted állnak.
Ámen.

.