Te Deum tanévzáró istentisztelet
Szentendre, 2022. június 12.
Ef 3,12
ZÉ 151, 120, 161, EÉK 78
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Marék Veronika Laci és az oroszlán meséje nem csak gyerekeknek szól.
Laci a világ leggyávább kisfiúja volt. Ha meglátott egy kutyát, elszaladt, ha sötét volt egy helységben, nem mert bemenni. Egész nap az oroszlános képeskönyvét szerette nézegetni és állandóan arra gondolt: ha lenne egy ilyen oroszlánom, semmitől se félnék. Másnap reggel, amikor felkelt, az ágya mellett egy kis piros oroszlánt talált, aki megmutatta neki a hatalmas erejét: fél kézzel felemelt egy széket, sőt, Lacit is leteperte a földre, persze csak azért, hogy bizonyítsa erejét. Barátságot kötöttek. Egyszer, amikor Laci és zsebében a kis piros oroszlán sétálni mentek, találkoztak egy kislánnyal, aki keservesen sírt. Laci megkérdezte tőle: "Miért sírsz?" "Azért, mert a túlsó oldalon van egy nagy harapós kutya." Laci megijedt, de aztán arra gondolt: Miért félnék, hiszen egy erős oroszlán van velem. Átment a kislánnyal a túloldalra és elvezette a harapós kutya mellett. Laci, oroszlánnal hazament és elhatározta, hogy rajzolni fog. De a színes ceruzák a szomszéd sötét szobában voltak. "Nem merek bemenni." - gondolta, amikor az oroszlán megszólalt: "De, bemégy!" "Nem megyek be!" "De, bemégy!" Laci vett egy nagy levegőt és bement, kihozta a színeseket és egész este rajzolt. Másnap a játszótéri focizás közben a focilabda Hosszúhoz, a rettegett nagyfiúhoz gurult, aki persze rögtön elvette a labdát a kisebbektől. Senki sem mert mozdulni. Laci? Az előző napi események után már nem is gondolkodott. Hosszú felé fordult és egyre gyorsabb léptekkel közeledett felé. Hosszú, a rettenthetetlen nagyfiú nem értette mi történik, ezért futásnak eredt és néhány méter után még a labdát is eldobta...
Marék Veronika meséje a bátorságról szól. Laci bátortalanságán egy régi álmának beteljesülése segített: egy oroszlán, ami nemcsak erős volt, hanem ott volt a zsebében.
Pál apostol az efezusi gyülekezetnek ír egy levelet. Többek között azért írja, mert azt hallotta felőlük, hogy bátortalanok. Az efezusi keresztényeknek nem könnyű kereszténynek lenni a pogányok között. Pálnak sem volt könnyű Jézusról beszélni, közösségeket alapítani, akik Jézus miatt gyűltek össze. Többször börtönbe is vetették, meg is verték ezért, rengeteg szenvedésen ment át Pál apostol. De bátor volt, mert nála is volt egy kis piros oroszlán. Szívének egyik zsebében. Ez az oroszlán hatalmas volt, a legerősebb, ami Pál apostolt is bátorrá tette, csakúgy, mint Lacit. Amikor sötét szívű emberek vették őt körül, Pál apostol nem félt tőlük. Vagy amikor nála erősebb férfiak fenyegették, ő nyugodt maradt. Pál apostol piros oroszlánja Isten volt. Isten tette őt bátorrá. A leghatalmasabb és legerősebb. Pál apostol hitt az ő oroszlánjában, ezért volt bátor. Hogy is olvastuk levelében? "Krisztus Jézusban, ami Urunkban van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által."
Tanév végéhez értünk. Lehet, hogy már fel is írtátok a táblátokra a bűvös szót: VAKÁCIÓ! Engedjetek meg nekem egy kis nyelvtant. Ez a latin eredetű vacare szó eredetileg azt jelenti: üres, szabad, mentes valamitől. (a vákum szavunk is ebből ered) Minden évben az egyik legjobb hír, hogy nyáron iskolamentesek lesztek. Szabadok a tanulástól. Szeretjük a szabadságot. Minél inkább gúzsba köt minket a kötelesség, minél stresszesebb az év, annál jobban szeretjük a görcsmentes időket, mi felnőttek is.
És életünk mentális vizeiről a lelki vizekre evezve azt is tudjuk, érezzük, hogy bűneink miatt nem lehetünk magunktól szabadok.
Nemcsak tanévzáró istentiszteletünk van, hanem Pünkösd után Szentháromság ünnepe is. A Szentháromságra szeretnék most utalni. Isten szabadságra teremtett minket. Jézus halálával és feltámadásával hozta el nekünk az igazi szabadságot. A Szentlélek pedig segít abban, hogy nekünk is van egy oroszlánunk. Bizonyos értelemben Isten azt szeretné, ha egész életünk egy nagy vakáció lenne. Félelemmentes. Üres a rossztól, tiszta a gonosztól.
A keresztény embernek, nektek, akik egész évben jártatok evangélikus hittanra, istentiszteletre, éltünk az úrvacsora szentségével és olvastuk az Útmutató napi igéit akkor kezdődik a vakációnk, amikor megérint a Szentháromság egy igaz Isten, az igazi Isten. Szeretném, ha megérintene téged. Ha egy életre szóló szabadsággal és bátorsággal teli vakációd lenne, amiben simán elvezetsz másokat a harapós kutyáik mellett, félelem nélkül átmész a sötét szobába, mert ott van dolgod, és könnyedén legyőzöd Hosszú, a gonoszkodó piszkálódását csak és csakis azért, mert a te piros oroszlánod, a te Teremtőd, a te Megváltód, a téged féltőn szerető és hittel megajándékozó Istened ott van veled. Hidd el, nem vagy egyedül, ezért senki és semmi nem árthat neked.
Ámen.
.