Húsvét ünnepe utáni 3. (Jubilate) vasárnap
Szentendre, 2022. május 8.
2Móz 13,20-22
ZÉ 62, EÉK 296, ZÉ 151, EÉK 364, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!
Akik ma eljöttetek a családi-bakancsos istentiszteletre, többségében szerettek kirándulni. Hozzászoktunk, hogy minden évszakban elmegyünk egy közeli, szép kirándulóhelyre, hogy együtt vándoroljunk a Pilis kedves hegyi között, barangoljunk az erdőben, megpihenjünk a tisztáson, nagyokat beszélgessünk egymással, és aminek során József vándorbotot készít a kis vándoroknak. Ezek kis vándorutak. Józsefékre hagyatkozunk, így sohasem tévedünk el, még csak a szépen felfestett turista jelzéseket sem kell követnünk, mert tudjuk: biztosan eljutunk úti célunkhoz.
Isten választott népe, Izrael is így volt ezzel. Bár őnekik egy 250 km-es túrát kellett tenniük. Ugyanis az történt, hogy miután Isten kiszabadította őket Egyiptomi fogságból és átkeltek a ketté nyíló Vörös-tengeren, a pusztában találták magukat. A mintegy hatszázezer vándornak pár hét elég lett volna ahhoz, hogy a tejjel-mézzel folyó ígéret földjére, Kánaánba érkezzen. Ám Mózesnek valami egészen mást tanácsolt Isten, ami miatt sokan háborogtak.
Amikor kirándulni megyünk a gyülekezettel, vagy a hittanosokkal (mint jövő héten), a túravezetőnk nem szokott minket körbe-körbe járatni. Én még nem voltam olyan bakancsos istentiszteleten, aminek délutánján bolyongtunk volna pataktól-patakig, megkerülve egy-egy magaslatot akár többször is, sok-sok plusz kilométert megtéve akár az ellenkező irányba. Jól is néznénk ki, ha ma elindulnánk és jövő hét vasárnap érkeznénk vissza, holott csak egy délutáni programot terveztünk. Nem mennénk oviba, isibe, munkahelyre, hanem csak vándorolnánk és vándorolnánk...
Képzeljétek, Isten népével ez történt. Néhány hetes pusztai vándorlás helyett majd’ negyven évig vándoroltak a pusztában. Negyven évig. Van itt közöttünk 40 éves? ... Na, hát gondoljuk csak bele, hogy pl. Janka 40 éve vándorol …. Elképesztően sok idő.
Pedig ma valami nagyon fontosat olvastunk a Bibliában. A népet maga Isten vezette. Emlékeztek hogyan? … Igen, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban.
Az Ószövetségben az oszlop egy kiemelt szó. A héber "állni" igéből származik. Állót is jelent. A tetőszerkezetek tartó gerendáit hívják így. A jeruzsálemi templom bejáratánál hatalmas, bronzból készült oszlopok voltak. Ezek az oszlopok tartották Isten szentélyét, vagy ahogy mi is szoktuk mondani: Isten lakóhelyét, magát a templomot. A rabbinikus irodalomban a tartóoszlop utal Isten és népének kapcsolatára, ahol Isten megtartja őket. De a vallást tanítókra is oszlopként tekintenek, Ábrahámot, az ősatyát pedig egyenesen a világ oszlopaként emlegetik.
Azt olvastuk az igében, hogy Isten felhőoszlopban vezette népét. De a tűzoszlopot is olvassuk, amely pedig talán még fontosabb volt Izrael számára, hiszen az a sötétben azt jelentette, hogy Isten ott van velük. A felhőoszlopban és a tűzoszlopban. A zsoltáros olyan gyönyörűen fogalmaz: "Bizony nem szunnyad és nem alszik Izrael őrzője." (Zsolt 121,4) Amikor a karácsonyi történetben az angyal megjövendöli Jézus születését, azt is mondja: "Immánuelnek nevezik majd, ami azt jelenti: Velünk az Isten." (Mt 1,23) Milyen beszédes ez!
A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében azt is olvassuk, hogy "aki győz, azt oszloppá teszem." (Jel 3,12) Oszlop lesz a mennyek országában az, aki megtartja az ő igéjét, vagyis a Biblia szerint él. Isten kiváltságos helyre teszi azokat, akik itt a földi életben az ő szavait hallgatják és megtartják. Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten igéjét, mert oszlopok lesznek.
De kanyarodjunk vissza a vándorokhoz, Isten népéhez, akik negyven évig vándoroltak a pusztában. Aki mondjuk kilenc évesen indult el, az negyvenkilenc éves lett, mire Kánaán földjére értek. A kisiskolásokban is felmerülhet az a kérdés, hogy ha Mózes néhány hét alatt bevihette volna a népet az ígéret földjére, akkor miért volt egy közel 40 év? Mi tartott eddig?
Isten bölcs terve és vezetése miatt tartott eddig az út. Követték a felhő-és tűzoszlopot és jól tették. Ugyanis gondolatok csak bele: amikor ez a rabszolgaságban 430! évig sínylődő nép egyszer csak szabad lett, hiába ér oda Jerikóhoz, a harcedzett filiszteusok földjére, a kemény fegyverzetű kánaániak határához: még össze sem szoktak, azt sem tudják, hogy kell harcolni. Valószínű hatalmas vereséget szenvedtek volna és sokan vissza is mentek volna a rabszolgaságot, de biztos életet jelentő Egyiptomba.
Isten népének időre volt szüksége, míg néppé formálódnak, megszokják egymást, egy csapatban tudnak gondolkodni, megerősödnek és főként arra volt szükségük, hogy megtapasztalják: Isten ott van velük a pusztában és fürjekkel és mannával táplálja őket, Mózes vizet fakaszt a sziklából, hogy megkapják a Tízparancsolatot, hogy legyen törvényük, ami megvédi őket és keretet ad életüknek.
Nem Mózes volt suta, aki még egy iránytűt sem tudott használni, hanem Isten tervezte el a néhány hét helyett 40 év projektet.
Isten tudja, mennyi időre van szükségünk. Néha vannak egyenes utak, amelyek emberi számításaink szerint optimálisak, célszerűek, kifizetődők. De tudjuk: Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni.
Bízd rá az életedet. Ne csak úgy általában, hanem konkrétan. Nevesítsd azokat az élethelyzeteket, személyeket, akikkel kapcsolatban kéred a vezetést. És ne akard lerövidíteni az utat. Hagyd, hogy Isten találja ki, hogyan lesz a legjobb. Ő tudja, mert mindent előre lát.
A Zarándokének a gyerekek egyik legnépszerűbb éneke. Egyik versszakban énekeljük: "Néha sötétség vár, arcunkba fúj a szél, de bártan megyünk, lábunk egyszerre lép, Istenünk eszközeként."
A mai vasárnap, Jubilate, az "ujjongó gyülekezet vasárnapja", akik harsogó hangon énekelve: "Jézus feltámadt a sírból / Velünk lesz mindig ő", együtt zarándokolunk a mennyország kapuja felé egymás kezét fogva, merthát ez a gyülekezeti összetartozás egyik lényege.
Ahogyan a felhőoszlop a tikkasztó melegben árnyékot adhatott és a tűzoszlop éjjel melegíthetett, úgy van jelen Isten közöttünk Jézus személyében az ő szavaival. Mert Jézus szava sok mindentől megóv, megtanít az igazi szeretetre, amely melegséget áraszt.
Ámen.
.