Böjt 2. vasárnapja
Szentendre, 2022. március 13.
2Kir 20,1-7  
EÉK 422, 11, 304,   Zarándokének 145,   Új ének 51, 133

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban!

Egy testében beteg, gyenge, de lelkében egészséges, és erős királlyal találkozunk ma. Ő lesz az egyik példaképünk. Nem nagyon szoktunk vele foglalkozni, de majd most megismerjük! A másik példaképünk az lesz, aki minden vasárnap előbújik az igéből és példát ad elénk. Vele sokat foglalkozunk és Őt jól ismerjük.

Nézzük meg az első példaképünket!
Ezékiás királyról van szó. Ezékiás király halálos ágyán fekszik. A próféta azt mondja Ezékiás ágya mellett, hogy itt az idő, készülj fel, király, mert Isten magához hív téged. Ezékiás betegségéről semmit sem tudunk. Azt tudjuk, hogy annyi ereje még van, hogy Ézsaiás prófétának hátat fordítson, és ahogy én azt elképzelem, magára, sőt, fejére húzza a takarót és begubózzon. Nincs kedve hallgatni a prófétát, mert egészen más tervei vannak, minthogy meghaljon.

Szokott ez így lenni. Sokan nem szeretnének meghalni. Szeretünk élni, még ha olykor nehéz. Az életnek nagy értéke van. Felbecsülhetetlen értéke. Minden egyes ember élete kincs. Isten számára is az a természetes, ha élünk. Életre teremtett bennünket, életünk az ő kezében van. Ezt sohase felejtsük el!
Ezékiás király tehát Ézsaiás próféta keserű, elmúlásról szóló szavai végighallgatása helyett Istennel szeretne beszélgetni, aki az életet megtartja – ezért fordult a fal felé. Olykor én is szoktam a fal felé fordulni, ahogyan – gondolom – ti is. Amikor az élet forog kockán, a mai zsoltárt szoktam imádkozni: "Emlékezzél meg Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak." (Zsolt 25,6)

Ezt az imádságot akár a pogány kánaáni asszony is mondhatta volna, akinek a leánykája volt nagyon beteg. Ő Jézushoz fordult. Kétségbe volt esve. Jézus személyválogatás nélkül segített neki.
Ha valamelyikünk gyermeke beteg, mi is kétségbe esünk. Minél többször kerülünk kétségbeesett helyzetbe, annál többször rogyunk le Isten színe előtt, és annál erősebben tapasztalhatjuk meg Isten kegyelmét. Még akkor is, ha nem az lesz, amit kértünk. Mert a magatehetetlen, helyzete felett uralmát elveszített embernek nem az a legnagyobb jutalma, hogy megkapja azt, amit kér, vagy úgy lesz, ahogy ő szeretné, meggyógyul az, akiért könyörög, hanem, hogy Isten abban a mélységben is vele van. Nem tűnt el, hanem ott van nekünk mint "vigasz, oltalom, menedék, erős vár és érezzük: semmi sem ér fel az ő jelenlétével". (Zarándokének, 145) Ezért imádkozz! Fordulj a fal felé, húzd magadra a takarót és könyörögj jelentlétéért a bajodban, jelenlétéért a családodban, jelenlétéért a háborúban, jelenlétéért.

Ezékiás király érezte Isten jelenlétét. Ezért volt neki könnyű imádkozni. Imádságában volt mersze emlékeztetni a hatalmas és mindent tudó Istent saját hitére, feddhetetlen életére, arra, hogy ő egy jó király, aki mindig figyelte, mi az Úr akarata és naponként kérte vezetését.
Te mit sorolnál fel Istennek egy hasonló helyzetben? Mire emlékeztetnéd őt? Miért hagyja meg az életedet, mire való tekintettel legyen hozzád irgalmas?

Ezékiás király keservesen sír. A felnőttek ritkábban sírnak. A férfiak még ritkábban. Ez a király sok mindenért sír. Sír, mert fél. Sír, mert az van benne: "de kár, hogy csak ennyi volt". Sír, mert bár ő a király, most mégsem ura helyzetének. De Ezékiás könnyei a gyógyulás első jelei is. Sír bűnei miatt, és azt szeretné, ha Isten sem itt, sem odaát, nem feledkezne meg jótetteiről.
Ezékiás könnyei szimpátiát váltanak ki belőlem. Ez az őszinte könnycsordulás az őszinte Isten utáni vágyat is magában hordozza. Könnyeit nem szégyelli, nem is tartja vissza, könnyei kimossák lelkének nem tiszta részeit, kisírja bűneit.

Ám, Ézsaiás próféta a város közepéről visszafordul, mert Istennek új mondanivalója van Ezékiás számára. Eljön a fordulat. Isten válaszol a könnyekre.
Isten szokott válaszolni a könnyekre. Kevésbé meghatódásról van szó, mint inkább megindulásról. "Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak..." (5.v.)
Isten megindul. Isten feléd indul, ha sírsz, ha bánatkönnyeid valódiak, ha sírásod legbelsődből tör elő, ha könnyhullajtásod olyan, mint Ezékiás királyé: szívből fakadó.

És Ezékiás nem marad néma. Miután megtudja, hogy kap Istentől még 15 évet, a kegyelem 15 évét, hálaadó imádságot mond, amiből most csak fél mondatot idézek: "Bizony javamra vált a nagy keserűség." (Ézs 38,17a)

Keserű a válás, keserű a háború, keserű a betegség, keserű az anyagi nehézség, keserű a barát elvesztése, keserű egy hazug, bizonytalan, lejtőn csúszó világban élni. De van úgy, hogy valaki a város közepén visszafordul és a legalkalmasabb pillanatban, amikor épp szükségünk van rá, jó hírt hoz. Nem halsz meg, nem tart bánatod örökké, nem kell félned, nem maradsz egyedül, nem szenvedsz hiányt semmiben, amire igazán szükséged van, és a lejtőnek vége.
"A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet." (Rm 5,4-5) – olvastuk a rómaiakhoz írt levélben.
Ezékiás király megpróbált király volt. Isten hosszabbítást ígért neki. Jézus Krisztus látja az emberiség krízisét és azért jött, hogy hosszabbítson. Nem 15 évvel, hanem örök élettel. Jézus a megoldás minden szenvedésünkre: itt, e földön éppúgy, mint az örökkévalóságban.
Ámen.

.