Böjt 1. vasárnapja
Szentendre, 2022. március 6.
Zak 3,1-7   EÉK 75, 460, 307, 11, 291   Agnus Dei (Orlando di Lasso), Domine, non sum dignus (Tomas luis de Victoria)

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény gyülekezet, Testvéreim a Krisztusban!

Böjt első vasárnapjának igei üzenete az ajándékozásról szól. Egy elképesztő ajándékozásról.

A zakariási látomás szerint Jósua főpap egy mennyei bírósági tárgyaláson van. A mennyei tárgyalóteremben történtek az ott ülő Isten előtt zajlanak. A Sátán, mint vádoló van jelen a tárgyaláson. Ellenségének, Istennek a főpapját, Jósua főpapot vádolja. A vádak sajnos igazak. Temérdek bűn nehezedik Jósuára. De nem egyszerűen Jósua főpap bűnösségéről van itt szó, hiszen az ószövetségi korszak jellemzője, hogy a főpap az Úristen színe előtt a nép képviselője. A bűnt kifejező szennyes ruhába öltözött főpap az egész nép szennyességét jeleníti meg. A sátán vádja tehát a népre vonatkozik. Olyan, már elkövetett és helyrehozhatatlan bűnökről van itt szó, ami a visszafordíthatatlanság, a megjavíthatatlanság, a megváltozhatatlanság gyötrő felismerésére mutat rá. Zakariás így írja: "üszkös fa". Jósua úgy áll ott Ördög, angyal és Isten előtt, mint egy üszkös fadarab. És erről most nem a cserépkályhában megnyugtatóan pihenő leégett tölgyhasábok kell, hogy eszünkbe jussanak, hanem hidegvérrel földig rombolt házak, szétégett tetők, tűzben füstölő izzó törmelékek, a megszűnt a szép, az otthon, a biztonságot adó és lett belőle üszkös fa képei.

Mit érezhetett Jósua főpap, amikor "leüszkösfázták"? Jósua nem közlekedési baleset okozójaként, nem bankrablás miatt, vagy gyilkosság okán van a mennyei bíróságon, hanem egy egész nép rettenetesen sok bűne és gonoszsága miatt.

A hatalmasok, a róla tanácskozók, a felette döntők, a félelmetesen nagy mennyei csarnok, maga a szent Isten elképzelhetetlen nyomasztó érzéseket kelthetett Jósuában. "Mit érdemel az a bűnös, akinek az életét a kezemben tartom?" Ez a kérdés minden jelenlévő és a látomást olvasó eszébe juthatott. Mit érdemel az, aki mocskos a bűn szennyétől, aki a Mindenható Isten ellen vét, aki hátat fordít a hatalmas Istennek, aki süket a végtelen Isten szavára, és túl gőgös, öntelt, balga ahhoz, hogy az embert egyetlen igazán szerető személyre, az Úrra figyeljen? Mit érdemel? Mit érdemel az, aki közülünk megfeledkezik Istenről, akárcsak egy napra? Mit érdemlünk, amikor nem hiszünk benne, amikor nem rá bízzuk az életünket, amikor boldognak kéne lennünk, mert hallgatjuk, de szívünkbe valamiért mégsem tartjuk meg Isten igéjét? Mit érdemlünk mi, akik Jézussal szemben nem tudunk ellenállni a kísértésnek, akik a követ, ha kell kenyérré változtatjuk – nevetséges: fából vaskarika; akik elfogadjuk a Sátántól az egész világot, ami nem más, mint délibáb és hazugság; akik leugrunk a templom párkányáról, mert még ezzel is kísértjük az Istent, hiszen neki az a dolga, hogy angyalainak kiadja a parancsot, hogy kapjanak el. Igen, ezek a kísértések, az ügyes sátáni furfang, Jézus számára sem lehetett könnyed visszautasítás. De mielőtt még ezeket a csábításokat számba vennénk, nézzünk szembe önmagunkkal és legyünk őszinték: mi még a pusztába sem megyünk ki negyven napra, hogy Istennel legyünk. És böjt elején ez az első kísértés.

Visszatérve igénkhez: a vád végnélküli lajstromot hosszan sorolhatta volna a Sátán. Gunyoros örömmel teszi, hiszen ő ebből tartja fent magát. A bűneinkből. Ebből táplálkozik, ebből merít erőt. A Sátánt a bűnös ember bűneivel eteti, hizlalja, jól tartja. De ezen a mennyei tárgyaláson az angyal megvonja tőle a további szót és elnémítja a vádlót. Nem azért, mert butaságokat és hazugságokat hord össze, hanem mert a mennyei szándék és a Sátán szándéka ellentétes. A Sátán elveszteni, Isten megtartani akar minket. A mennyei bíróban már mindezek előtt megszületett a döntés. Jósua főpap szennyes ruháját leveszik és tiszta, díszes ruhába öltöztetik. Sőt, a királyi és főpapi, tehát az abszolút uralkodói jelképet, süveget tesznek a fejére.

Jósua főpap közbenjárója, ha tetszik megmentője, ügyvédje, az angyal, egyértelművé teszi a bíró előtt, hogy ennek az embernek, vagyis ennek a népnek annyi a bűne, hogy itt csak egyetlen megoldás születhet: minden bűnéből fel kell menteni és egy új kezdet lehetőségét kell neki felkínálni. Különben elveszítettük.

Az a hitbeli, teológiai meggyőződésem, hogy a mennyben nehezen viselik, ha a kiválasztottak, az elhívottak közül; azok közül, akikkel szövetséget kötöttek, a szövetségesek csapatából valakit elveszítenek. Aki a szövetben benne van, az már alkotója az egész ruhának, nem lehet onnan csak úgy kiszakítani. A mennyei logika szerint mindent meg kell tenni, hogy senkit se veszítsenek el azok közül, akik Istentől adattak.

Mázlisták lennének az elhívottak? Többről van itt szó. Ugyanis Jósua főpap története előképe Jézus valóságos mennyei működésének. Zakariás látomása arra mutat rá, hogy "Isten Fia, Jézus Krisztus azért jött, hogy az Ördög munkáit lerombolja". (1Jn 3,8b) Vádjai jogosak, mégis, a Zsidókhoz írt levélben olvasottakat kell idéznünk: "nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni erőtlenségeinken. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk." (Zsid 4,14-16) Jézus a mi egyetlen mennyei közbenjárónk!

Vasárnapunk az ajándékozásról szól. Egy elképesztő ajándékozásról. Az üszkös fadarab, a halottnak hitt új életet kap, akinek szennyes ruháját díszes ruhára cserélik. Isten azt üzeni nekünk: megbocsátok neked. Hidd el: irgalmat nyertél.
Ámen.

.