Óév este
Szentendre, 2021. december 31.
Zsolt 62,2-13

Horváth-Hegyi Olivér

Ünneplő gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Kriszusban!

Az év utolsó napján kaptam egy ajándékot. Nem mitha megérdemeltem volna, de nem is volt bennem várakozás. Az ajándék egyszerű, aki adta, egyértelmű utalással adta, ám nem volt becsomagolva, de ki kell csomagolni.
Ez a meglepetés az imént felolvasott zsoltár. Évtizedek óta a legkedvesebb zsoltárom. A bizalom zsoltára. Sokszor olvastam másoknak, még többet magamnak. Isten tudta, hogy bár nincsenek rettenetes bajok bennem és körülttem, az életünket határoló falak nem düledeznek, életterünk kerítésünk sincs betörve, mégis, nekem most erre van szükségem: megnyugvásra Istenben.

A bizalomzsoltár felirata - megnyugvás Istenben - valami ilyesmiről szól: a könnyen és páraként elmúló ember felismerésének eszenciája az Isten előtti csendben.
Az esztendő utolsó napjának babonái többnyire a jövő évi bőségről, a szerencséről és az egészségről szólnak. A hangos zajkeltések a gonosz szellem elűzését veszik célba. A gazdagságra utal a hal és annak pikkelye, a patkó küszöbre helyezése, a malacételek. Jókívánságok, nagy tervek és fogadalmak, régi és új ígéretek.

Mi ma este egy másfajta utat járunk be a zsoltárral. Mi is érzékeljük az idő múlását. Óránkánt, aztán félóránként, majd percenként nézzük az óránkat. Próbálgatjuk a három kettes írását köztük a nullával, egy új életévünk új számával barátkozunk.
Nem lesz többé 2021. Elmúlt.
Védtelenek vagyunk az idővel szemben. Az idő múlását tapintjuk a bőrünkön, látjuk a hajunkon, érezzük minden porcikánkban, vesteségeinkben tapasztaljuk. A boldogabb új évet gyakori jókívánság. A szilveszteri olykor - féktelen - öröm, a nehogy elszúrjunk valamit év elején, mert akkor baj lesz óvatosság, a világ táncba hívása a forgandó szerencsébe helett a zsoltáros halkan jelenti be: "Csak Istennél csendesül el lelkem ..."

A bizalomzsoltár szerzője, Dávid, levegőnek nézi az embert. "Csak pára az emberek élete, hazug látszat a haladóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik." (10.v.) De csak azokat nézi levegőnek, akik őket meg nem illető javakkal kérkednek, a jövőben is arra építenek, és az anyagi biztonságuk miatt elbizakodottak.
Dávid mellett Isten is megszólal. Kijelentése megmenekülésről és oltalomról tanúskodik.
Ez a mindent fölülmúló jó érzés a nála elcsendesülő emberek jutalma. Afféle egyenes következménye az Isten közelében járó emberek istenkapcsolatának.

Erő és szeretet. E két dolog, amit megérthetünk őmellette. Világok és királyok és országok és népek és történelem feletti hatalma, valamint a kizárólag nála található szeretet. Aki Isten mellett dönt, e kettőt nemcsak megérti.
Különös módon válhatunk részeseivé ennek a hatalomnak és szeretetnek. A hatalom evangélikus köszönésünk tartalmára mutat. Isten erősségünk és oltalmunk.

Az Óév esti igevallomás még inkább kifejezi ezt: "Kezedben van sorsom...." (Zsolt 31,16) Nem úgy, mint ahogyan az a pogány szívekben él: a sors, a véletlen, a megtudhatatlan és bizonytalan uralkodik rajtunk. A sors melyet valamiféle fátyollal eltakart erő irányít, vagy épp hagy magára. És nem is úgy, mint az más vallások szerencsekovácsai gondolják, vagy hiszik, akik maguk alakítják sorsukat, akik kezében ott lapul a mindenttudás.

Isten tudja ki vagy. Ismer téged. Számon tart. Tenyerébe vagy vésve. Sorsod, jövőd, a következő éved a kezében van.
A kozmikus, de személyes Isten hatalmában lenni két év küszöbén a reménységünk szerint néhány óra múlva elkövetkező biztos, jó élményünk Pilinszky János a Szilveszteri tizenkettő soraival egészülhet ki: "Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivalyban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből és újesztendő mezeire."
Milyen csodálatosan rímmel erre a 95-ik zsoltár: "Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig lelegőjének népe, kezében lévő nyáj vagyunk." (Zsolt 95,6-7)

Isten az óesztendőből az újesztendőbe csillagnyájával együtt legelőjének nyáját is átterelte. Szelíden, szeretettel.
És ez a ma esti alapzsoltárunk másik üzenete. Az erő mellett a szeretet. Isten szeretetével átlépni az új esztendőbe a kezes bárányok ismérve.
Kezes bárány. Olyan bárány, akivel még a gyermekek is szívesen játszanak, mert nem bánt, nem rémül meg az idegentől, nem fut el attól, aki közeledik hozzá és végtelenül szelíd.
Isten kezes bárányai együtt mennek a menyország felé. Tudják, hogy pára életük mindennél értékesebb a Teremtőjüknek, ellenségeik legbelsőbb, legféltettebb kincsüket, szívüket soha nem rabolhatják meg, mert jó pásztoruk, Jézus Krisztus ereje és szeretete mindezek fölött áll.
Csak Istennél csendesül el lelkem ...

.