Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap
Szentendre, 2021. október 10.
Családi istentisztelet
Préd 4,7-12
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett gyermekek és felnőttek a Krisztusban!
A mai igehirdetést azzal szeretném kezdeni, hogy idehívom magam mellé Jakabot. Jakab, kérlek, gyere ide! Hoztam neki egy fellépőt is. ... A gyerekektől kérdezem, hogy szerintetek miért kértem meg Jakabot, hogy álljon a fellépőre? ... Igen, Azért, mert ő még kicsit. Áprilisban volt 6 éves, most első osztályos és kereken 123 cm.
Hát, Jakab eldöntötte, hogy a továbbiakban egyedül szeretne élni. Elköltözik itthonról, önállóan keresi meg a kenyerét, háztartást vezet, azt eszi, amit magának megfőz. Jakab új életet kezd, ahol annyi mesét néz, amennyit csak akar, akkor használja a telefonját, amikor csak kedve telik benne, olyan játékokat játszhat, amilyenekkel itthon nem is találkozott, úgy osztja be az idejét, hogy senki sem fog beleszólni. Jakab, így van-e? "Nem!"
Persze, csak tréfálkozunk itt a családi istentiszteleten. Mindenki látja, hogy ennek nincs itt az ideje. Nem igen működne az önálló élet, Jakab nem hinném, hogy kicsattanna a boldogságtól, ha elmenne itthonról és egymagában éldegélne... Köszönöm Jakab, hogy idejöttél és ilyen bátor voltál!
Én örülök, hogy Jakab nem megy el. Itt van a helye. Közöttünk, az otthonunkban.
Isten is hasonlóan gondol ránk. Ő is azt szeretné, ha nála maradnánk. Mindig is azt szerette volna, ha nem hagynák el őt és megértenénk, hogy nélküle nem lehetünk igazán boldogok.
Ez a furcsa nevű könyv a Bibliában, az Ószövetségben, a Prédikátor a bölcsességirodalomhoz tartozik. Ebben a könyvben a király készíti fel a fiát az uralkodásra, hogy ha majd ő viseli fején a koronát, bölcs legyen. Csupa olyan mondat van leírva a Prédikátor könyvében, amit érdemes megszívlelni. A mai bibliai bölcsességnek két üzenete van. Csupa matek. Az egyik üzenete, hogy a kettő mindig több, mint az egy, a másik pedig maga az aranymondásunk: "A hármas fonal nem szakad el egyhamar." (12.v.)
Nézzük az elsőt. A kettő mindig több, mint az egy.
A Biblia azt mondja, hogy egyedüllét hiábavaló. Aki egyedül magáért dolgozik, csak magának gyűjt, csak az érdekli, vele mi fog történni az nem csak önző, hanem boldogtalan. Lehet, hogy több jut neki, mert nem kell ketté, három, vagy több felé osztani azt, amiért megdolgozik, de ha egyedül van valaki, az csak magát szeretheti, mást nem. Isten úgy teremett meg bennünket, hogy szükségünk van egymásra. A másik ember nemcsak megkétszerezi az erőmet, nem csak megduplázza a bevételemet, hanem ott van nekem, hogy szeressem. Ha pedig valakit szeretek, Isten láthatóvá válik. Erről szól nekünk az ige. Mert Isten a másik ember iránt érzett, kimutatott és viszonzást nem váró szeretetben mutatkozik meg. Mindhárom fontos: a szeretetet érezd, mutasd ki és ne várj viszonzást. Isten is épp így tesz. Talán ezért is teremtette meg az embert, ti. hogy legyen kit szeretni. Ha van kit szeretnünk, nem leszünk önimádók és egoisták. Jobban boldogul kettő ,mint egy. A barátság is erről szól. Amikor kilépünk önmagunkból ott találjuk az orrunk előtt a másik embert, aki barátunk lehet. A házasság is erről kell, hogy szóljon. Amikor kilépünk önmagunkból ott találjuk a másikat, aki társunk lehet. A gyermekvállalás is erről szól. Amikor kilépünk önmagunkból és kettőből lesz három, négy, öt, hat, akkor ott találjuk a többieket, akiket szeretni lehet. A gyülekezet is erről szól. Ha kilépünk önmagunkból ott áll előttünk a testvérünk, akit szeretni lehet.
És máris igén másik bölcs üzeneténél találjuk magunkat. Kilépni önmagunkból igazán és eredményesen akkor tudunk, ha Jézusra tekintünk és tőle tanulunk. Az istentiszteletek is erről szólnak és a gyülekezeti, a közösségi életed is erről kell, hogy szóljon: Jézus, a Mester ott van akkor, amikor ezt a sokszor bátorságot kívánó lépést megteszed. Ősi tapasztalatunk, hogy az ember mindig egyedül van Isten nélkül, egyedül van imádság, megváltás, hit nélkül; egyedül és gyengén áll Isten nélkül. Isten nélkül csak az ítélet súlya nehezedik ránk. Isten azonban soha sincs ember nélkül. Ő mindig veled van. Magányodban és elveszettségedben is veled van. Istennel együtt még a végítélet is más lesz, hiszen az Istenben bízó ember addigra összekapcsolódik istennel, aki mint egy fonál szövődik életünk szálai közé, akár két szál mellé harmadik fonalként, akár egy gyülekezet kötegnyi fonalába a legerősebb szálként, ami nem szakad el egyhamar.
Jakab itthon maradt, mert jó neki nem egyedül lenni, jó neki a szülői ház, mert itt a helye. Mi is maradjunk otthon. Maradjunk az Atyai házba, ahová, ha el is mentünk, ő visszahív. Isten közelében van a helyünk, ahol a hiábavalóságok helyett az egymásért való szeretet vár rád is, kettőtökre, hármótokra, négyőtökre, ötőtökre és így szépen tovább.
Ámen.
.