Veni Sancte tanévnyitó istentisztelet
Szentendre, 2021. szeptember 5.
Jn 6,63b
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett hittanosaink az Úrban!
Jézus történeteiben szeretjük a szenzációt. Arra gondolok, amikor Jézus valami meghökkentőt mond, vagy tesz, de mondásai és cselekedetei közül a gyerekek gyorsabban felkapják a fejüket arra, amikor Jézus a természeti erőket is képes irányítani, vagy amikor a természet rendjét egy szóval, vagy egy mozdulattal megváltoztatja. Biztosan emlékeztek ilyen különös történetekre, mint például, amikor Jézus lecsendesít egy egész tengert, ami háborog; vagy a tengeren tud járni; vagy amikor felemelkedik a mennybe, tehát tulajdonképpen segédeszköz nélkül repül, vagy a kút vizét a legfinomabb és legdrágább borrá tudja változtatni. És ott vannak a biológiai csodák: az ember működését sejtszinten tudja befolyásolni és a leprást meggyógyítja, a vacak térd, vagy csípőbajjal küszködőt járóképessé tesz, és halottakat is fel tud támasztani, akiket már eltemettek, vagy akit épp temetésre visznek. Ezek nem félelmetes dolgok, mert mind-mind Jézus hatalmának és szeretetének jele és kivétel nélkül a csodák után sok-sok örvendező, boldog embert látunk.
A héten az óvodánk évnyitó istentiszteletén már foglalkoztunk egy jézusi csodával, ahová bátorkodtam behozni egy kiló friss kenyeret és egy szakajtó halat. Tudjátok melyik csodára gondolok? ... Igen, ez az ötezer ember megvendégelése. Jézus öt árpakenyeret és két halat úgy tud szétosztani, hogy ezreknek jut belőle bőségesen és dugig jóllaknak. Ezek az emberek - ahogyan a fiatalok mondják - nagyon csipázták Jézust. Azt látták, hogy ha ezt minden nap megtenné egyszer, akkor nem kellene dolgozniuk és sokkal könnyebb lenne az életük. De Jézus nem azért szaporította meg a kenyeret, hogy jólétet adjon az embereknek. Miután a vacsora végén összeszedik a maradékot 12 tele kosárra tudja, hogy kicsik és nagyok figyelnek rá és azt kezdi el mondani, hogy ő az élet kenyere és aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, örök élete van és feltámasztja az utolsó napon. (Jn 6,54) Hát, ez elég furán hangzott. Jó sokan ki is akadtak. Mit beszél Jézus? Már hogy ennénk meg őt? Persze mi már tudjuk, hogy az úrvacsorára gondolt. Ezért mondja Jézus, hogy „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet. Tehát ezzel Jézus nem mond mást, mint hogy a kenyér, amit megszaporított és ami a jólétnek a jele volt nem elég. Nem elég a boldogságunkhoz a kényelmes otthon, egy új autó, egy trendi cipő, egy menő iskolatáska, vagy hogy nyáron sok klassz helyre elmehettünk és jókat ettünk. És az úrvacsoránál sem elég, hogy a lelkész adja a kenyeret és a bort, mert az önmagában semmit sem ér. A Lélekre van szükségünk igazán, persze a jóllakás mellett. A Lélek, a Szentlélek pedig Jézus beszédében, vagyis a biblia szavain keresztül jutnak el hozzánk. Az úrvacsorára is igaz ez. A nagyobb hittanosok és felnőttek kedvéért idézem Augusztinuszt, a legnagyobb keresztény teológust, aki az úrvacsoráról mondja: "accedit verbum ad elementum et fit sacramentum”. Az anyaghoz (vagyis a kenyérhez és a borhoz) járuló ige által jön létre a szentség. Az ige Isten igéje, Jézus szavai. Ez az én testem, ez az én vérem. Ma kezdődik a katolikus egyház legnagyobb világtalálkozója Budapesten, az Eucharisztikus Világkongresszus, aminek a középpontjában épp az eucharisztia, azaz az úrvacsora áll. Ezért látogat el Ferenc pápa hazánkba egy hét múlva és az úrvacsorát, az oltári szentséget fogják ünnepelni.
Az úrvacsora titok. Mégis, mi keresztények gyakoroljuk annak vételét. Miért? Mert Jézus mondta, hgy ezt tegyük. Nem egészen értjük ezt a misztériumot, de hisszük, hogy amit ő mond, az igaz. És itt a hitnek elsődleges szerepe van. De Jézus mást is mondott, amit nem értettünk, vagy amit nem tudunk elfogadni, furcsállunk és visszakérdezünk. Sőt, vannak Jézusnak olyan tanításai, amelyek kiakasztanak bennünket. Néha úgy érezzük, hogy az, amit kér, például a hegyi beszédben, az sok. Túl sok. És ilyenkor belsőleg, vagy külsőleg is ellenkezünk. Belső harcokat vívunk üzenetével, a lelkiismeretünkkel, mert valahol a szívünk mélyén érezzük, hogy Jézus beszédének igaza van, külső ellenkezésünk pedig abban nyilvánul meg, hogy egyre kevesebbet hallgatjuk, vagy meg sem halljuk, amit mond.
Ezzel a helyzettel muszáj valamit kezdenünk. Tanévnyitó istentiszteletünk igéje a lélekről beszél. Ahogyan az úrvacsorát titokzatossága ellenére meg tudja eleveníteni a Lélek, úgy az igét is, amit Jézus mond. Ha engedjük, hogy az ige hallgatása, vagy olvasása közben a Lélek is működjön, Jézus szavai nem maradnak merevek és nem okoznak görcsöt nekünk, hanem hozzánk szólnak. Ez az a pillanat, amikor azt érezzük, hogy ez nekünk szól. Amikor az igeolvasó, vagy igehallgató igazi kérdéseivel lép kapcsolatba az ige, egy hittanos történet, egy imádság, egy úrvacsoravételben megtapasztalt öröm.
Veni Sancte Spiritus - a tanévnyitó istentiszteletek elnevezése a Lélek segítségül hívására utal. Ebben a tanévben, ebben a gyülekezeti munkaévben is szükségünk van a Szentlélekre, aki segítségünkre siet megérteni Jézus szavait, hogy életünk teljes legyen.
Indulj szép égi szekér, hazafelé vezet egy út - énekeljük majd a záró énekben, amit a Skanzen táborból sokan ismertek már. Ebben az évben is együtt szeretnénk menni Isten országa felé úgy, hogy közben fogjuk egymás kezét és egyfelé nézünk.
Ámen.
.