Templomszentelési emlékünnep
Szentendre, 2021. augusztus 22.
Mk 10,17-27
EÉK 317, 9, 288, 316, 293

Horváth-Hegyi Olivér
Üdvösség - követés

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Templomszentelési emlékünnepünkön az evangélium nagy kérdezői, a tanítványok az élet leglényegesebb és legnehezebb kérdését teszik fel Jézusnak: Akkor ki üdvözülhet?
Az üdvösség kérdése az édenkerti bűneset óta aktuális. A bűn eltávolított minket Istentől, mi pedig sérültségünkben hol vakok vagyunk, és homokba dugva fejünket a bűnben leledzünk, megkötözve, amire Pál apostol felismerése a 2Kor 3,16-17-ben adja a megoldást: "Ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság."; hol meg síró kisgyermekként mindent megtennék azért, hogy újra az Atya ölelésében legyünk. Mai igénkben ez utóbbin van a hangsúly.

A gazdag ifjú története sokakat akasztott meg a történelemben. Nem csak gazdagokat kényszerítette megállásra, hanem mindenkit, akit a gazdag ifjúhoz hasonlóan, Jézus szavaival elvezet odáig, hogy még mindig hiányzik valami, vagy valaki az üdvösséghez.
"Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"

Jézus rendkívül nehezet kér, ami sajnos a lehetetlen határát nemcsak súrolja, hanem az: írtsd ki a szívedből, dobd ki az életedből, szüntesd meg, taszítsd el magadtól azt, akiről, vagy amiről kiderül, hogy Isten elé került. Vagy mert odatülekedett, vagy mert dédelgetett kedvenced. Ez lehet egy távlati cél, az otthonod, valaki, egy visszatérő gondolat, valami olyan, amivel tele van a szíved és a fejed úgy, hogy az Istennél nagyobbra nőtt. Lehetetlen. Jézus túlontúl nagyot kér. Nem tudod, mert alapvető irányultságunk, hogy itt a földön jöjjön el a menyország, amit nevezzünk most földi paradicsomnak. Bólogassatok, ha egyet értetek: a földi paradicsom elégtelen és el nem múló hiányérzetet hagy maga után. Nahát ezt a hiányt érzi Jézus a gazdag ifjúban.

A történet közepe táján ezt olvassuk: "Jézus, miután rátekintett, megkedvelte..." (21.v.) Jézus azért jött a világba, hogy rád tekintsen és megkedveljen, szeressen téged úgy, hogy ezt te is érzed. A gazdag ifjú számára ez az a pillanat, amikor minden megfordulhatott volna. Ott volt előtte a minden, ott beszélgetett hiánypótlásával, szívében található űr betöltőjével. És Jézus nem habozott mondani neki, mit kell tennie, még ha lehetetlent is kér. Ha ott és akkor az üdvösség személyes bizonyossága nem is lett az ifjúé, önismeretből jó leckét kapott. Már tudod, hogy mi gátol téged. A pénz. Az, ami már a zsebedben van és az, amit ezután akarsz megszerezni. A pénz, a vagyon, a földi jó, lehetőleg a legjobb. Ezzel van tele a szíved, a fejed. Költöd és szerzed, spórolsz és szórod és ebben a mókuskerékben azt gondolod, hogy előre haladsz, szépen lépegetsz, közben egyre csak távolodsz és távolodsz tőlem, és attól, amire a legjobban vágysz.

Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei. Nem azé, aki akarja, sem, aki törekszik, hanem a könyörülő Istené. - olvassuk és idézzük a Róm 9,16-ot. De azt se gondoljuk, hogy azé az üdvösség, aki minimálbérből él, aki szenvedélyesen akarja az örök életet, aki példás és becsületes életet él embertársai javára és Isten dicsőségére, aki bőven adakozik hőn szeretett temploma javára, kegyességében buzgó, vagy épp a szimpatikus, szerény csendes keresztények közé tartozik. És azt se gondoljuk, hogy a jómódú, tehetős, vagyonos, templomba nem járó, evangélikus felmenőket felsorolni nem tudóké nem lehet az üdvösség. A Biblia szerint az üdvösség a könyörülő Isten kezében van, de ennél többet is mondhatunk. Mindaz a földi jólétet és anyagi biztonságunkat biztosító körülmény nem akadály az örök élethez vezető úton, amíg nem takarják el Istent a szemünk elől. És ha igaz lesz Ézsaiás könyvének sora, amit Isten mond, ti. "ha meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet ... a tévelygő lelkek hozzám térnek." (Ézs 29,22b.24a.), akkor ismerjük meg igazán Jézus Krisztust és kezdődik el a hiánytalan élet, mert élet- és sorsközösséget vállalok Isten Fiával, aki minden esetben szeretet vezérelt. Ez az út vezet az üdvösséghez. "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van ... azután jöjj, és kövess engem." (21.v.)

Ha ez sikerül, ha ennek a jó ízét, a mennyország ízére rálelünk, akkor következik az, "ami az embernek lehetetlen, de az Istennek lehetséges", a görög szó szerinti fordításában: "erre az ember képtelen, de Isten nem." (27.v.)
A tanítványok más választ vártak. Ők is a teljesítménnyel lettek volna kibékülve. Most mégis, történetünkben azt olvassuk, hogy megrökönyödve, de követték Jézust. Mentek utána, vele maradtak az úton és jól tették. Mert ez vezette el őket a mennyek országába.
Ámen.

.