Te Deum Tanévzáró istentisztelet
Szentendre, 2021. június 13.
Mt 11,28
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, szeretett testvéreim az úrban! Kedves ovisaink és hittanosaink!
Talán még emlékeztek, hogy három hónappal ezelőtt a hitoktatókkal a húsvéti ünnep bemutatására tejes dobozba füvet ültettünk. Sok-sok hittanosunknak köszönhetően ezek a fűmagvacskák kikeltek és gyönyörű zöldek lettek, így a hitoktatók egy különleges terepasztalt tudtak berendezni, hogy Jézus feltámadása ünnepének Nagyhetét elétek tárják.
Ebből a fűmagból maradt egy-két marék. Aki szemfüles volt, már láthatta, amint azt itt a templom udvarán egy tenyérnyi kis területen elültettünk. Nagyon megörültünk, amikor napról-napra követhettük a zöld fű kinövését. Egy-egy fűszálnak nem csak mi örvendeztük, hanem a katicák, amik a fűszál tetejéről szálltak tovább, a hangyák, amik rajta mászkáltak, és Fecó, meg Hópihe, a két papagájunk, akik fűnyírás után kaptak belőle. Villő lelkesen elültette, Fülöp és Jakab öntözte, Magdaléna pedig vágta, de a növekedést Isten adta.
A teremtés történetében is azt olvassuk, hogy amikor Isten látta azt, amit megteremtett, azt mondta: Íme, igen jó. Amit az ember sok munkának lát, egy egész világ kitalálását és megteremtését, mi úgy gondoljuk, mert magunkból indulunk ki, hogy utána meg kell pihenni. A Bibliában is ezt olvasta József: Isten megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után.
A tanév zárásával mi is megérkeztük a nagy pihenéshez. Szerintem már vártátok. Én már nagyon vártam. Jól elfáradtunk az online oktatásban, vizsgákban, érettségiben. A jó munka után eljött a megérdemelt pihenés.
És most, hogy mögöttünk van a tanév, mi, mint Krisztus közössége, mint gyülekezet visszatekintünk és hálát adunk, sőt dicsérjük és magasztaljuk Istent azért, hogy velünk volt, megsegített.
Jézus a Hegyi beszédben azt mondja, hogyha a mező füvét ilyen gyönyörűen tartja Isten, amit mi is megcsodálhatunk a kertünkben a csodálatos liliomokkal és más virágokkal együtt, amelyek mindenféle színben pompáznak, mennyivel inkább gondoskodik rólunk, az ő gyermekeiről. Sőt, egy másik helyen azt is mondja, hogy még a hajunk szálait is számon tartja Isten. Ha Isten ennyire figyel ránk, ezért mi hálával fordulunk felé és bátran kérhetjük őt imádságainkban.
Tegyük meg most ezt Csilla, Dorottya, Enikő, Flóra nénivel!
Szeretném, ha megtanulnánk együtt, hogy mindig mindent köszönjük meg Istennek.
És ezután, ahogy Villőtől hallottuk Pál apostol szavait: "Mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt és Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és minden gondolatotokat az Úr Jézus Krisztusban." (Fil 4,6-7)
Ma már volt szó fűről, virágról, hálaadásról és könyörgésről, de még nem szóltam az igehirdetés alapigéjéről. Talán el is felejtettétek már, ezért újra olvasom Jézus szavait: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek."
Amit magam előtt látok, az sok megfáradt szülő. Fáradt gyerekeket, és sokféle teherrel, olykor magukat kereső embereket. Van, aki a tanulásba fáradt bele, másnak túl sok volt a karantén utáni szociális élet. Van közöttünk anyagi gondokkal küzdő és a gyász terhével itt ülő. Van, akinek nem akar összejönni a nyár, másnak gondot jelent a családi élet nyári ütemezése, a gyerekek idejének kitöltése. Ha tükörbe nézek, én is látom magamon a megfáradás jeleit.
Ezt persze egy tóparti néhány nap, egy jó hosszú pihentető éjszaka helyre tudja billenteni, de mi ennél többre vagyunk érdemesek.
Legalábbis az ige szerint Jézus hosszú távú megoldást kínál. Magához hív és minden emberi értelmet meghaladó békességgel övez fel.
Fűszál életünk és virág lelkünk neki fontos. Számít mit és hogyan érzel. Szeretne gondoskodni rólad. Hetedik napodról, a pihenés és megszentelődés napjáról, megbékélő lelkedről. Isten azt szeretné, ha teljesen visszabillennél. Terhedet is kéri. Add nekem. Leveszem válladról, hogy ne ezek cikázzanak a fejedben, hogy levegőt kapj, és fellélegezz, hogy stresszes heteid hónapjaid végleg elmúljanak. "Jöjjetek énhozzám"
Ma egy évet zárunk, ami lehetőséget ad sokféle lezárásra és indulásra. Nem mindegy merre indulsz. Lehet, hogy ma azt kéri tőled, hogy vízre lépj. Bátorság! Lehet, hogy azt kéri, fordulj vissza! Bátorság! Lehet, hogy azt kéri, állj meg. Bátorság!
Ámen.
.