Exaudi vasárnapja
Szentendre, 2021. május 16.
Lk 24,46-49
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Mennybemenetel után és Pünkösd előtt a keresztény gyülekezet együtt kiált Istenhez: "Halld meg Uram hangomat: Taníts engem, Uram, a te utadra, és vezess egyenes ösvényen." (Zsolt 27)
Az Exaudi, latin elnevezést viselő ünnepnap, vagy ahogyan Samu lelkésztestvéremtől tanulgatjuk az elmúlt hetekben, Exaudi, a meghallás Úrnapján pontosan tudnunk kell, miért és mit kiáltunk együtt. Ha nem tudjuk miért kiáltunk, egy idő után egymásra nézünk és ostobaságunkban elszégyelljük magunkat; ha pedig azt sem tudjuk, mit kiáltunk, félő, hogy egy kaotikus, bábeli összevisszaság hangzik az Úristen felé, ami szintén ostobaság lenne.
Ha kiálltunk, kiáltsunk okosan és kérjünk együtt okosan.
Lukács evangéliumának utolsó fejezetéből szól hozzánk Jézus igéje. A felolvasott néhány vers akkor hangzik el, amikor Jézus feltámadása után megjelenik a tanítványainak és felkészíti őket arra, ami a tudósítás szerint néhány órával később be is következik: itt hagyja őket, mert visszamegy az Atyához testestül-lelkestül úgy, hogy lelke marad is, meg megy is.
A mai történet fordulópont. Jézus ugyanis az addig leginkább saját felismerésükre hagyatkozó tanítványokat egy kikövetelhetetlen ajándékban részesíti: megnyitja az értelmüket. Eddig egyéni képességeikre volt bízva, mennyit látnak meg Jézus isteni természetéből, mennyire hisznek a szemüknek. Az eszüket is használni kellett, hogy összerakják Jézus személyét, az ő elhívásuk, felkészítésük, saját tapasztalatuk lépcsőzetességét, hiszen ezek egyik hétről a másikra történtek velük. Ahányan voltak, annyiféle szintig jutottak.
Olyanok vagyunk, mint ők. A Jézussal töltött évek a megérintődéstől, megtérésünktől bibliaórás és istentiszteleti élményeinken keresztül tanuljuk meg, kicsoda Jézus. Sok esetben csak lassan, fokozatosan bontakozik ki személye. Ugyanez igaz a folytatásra. Isten terve, hogy kivétel nélkül, minden megérintett, megtért, az ő iskolájába járó gyermeke tanítvány legyen. Százból száz, ezerből ezer. De a földön őt szolgáló élő gyülekezet csakis akkor válik alkalmassá e rendkívüli feladatra, ha Isten megnyitja értelmét.
Ez a lépés szükségszerű ahhoz, hogy a jövőben az egyház alkalmas legyen az evangélium átadására, a hit továbbadására. Itt kapcsolódik össze mennybemenetel és pünkösd közé helyezkedő vasárnapnak a jellege: ha Isten megnyitja valaki, egy közösség értelmét, okosan tud kérni.
A lukácsi leírás szerint a tanítványoknak nincs lehetősége okosan kérni, inkább azt vesszük ki a szövegből, hogy Jézus hogyan teszi őket tanúkká, bizonyságtévő emberekké, akire a legdrágább kincset bízza: az evangéliumot: azt a hírt, hogy ő meghalt, de feltámadt, amiért érdemes megtérnünk és elfogadnunk a bűnbocsánatot.
Végül Jézus ezzel a tanúságtévő programmal egyáltalán nem kér lehetetlent az övéitől, hiszen azt is olvassuk, hogy türelemre inti őket és ígéretet tesz arra, hogy minden egyes tanítványát mennyei erővel ruházza fel.
Foglaljuk össze! Isten megszólít minket, van egy szikra, ami fellobban és belső késztetést érzünk, hogy követni kezdjük őt, azaz keressük a helyeket, ahol róla beszélnek és vele beszélgetnek. Kíváncsiságunk komolyra fordul, már érezzük, hogy ez több, mint érdeklődés, amikor megnyitja értelmünket és egyszerre összeáll a kép, kicsoda a Megváltó és mi közöm hozzá, majd mennyei erővel ruház fel, hogy ezt a meggyőződést és fantasztikus tapasztalatot elkezdjem hirdetni az istentelen, érdektelen, pogány világban.
Miért akarja ezt Jézus? A kérdésre a válasz nem olyan nehéz. Például az elveszett juh példázata mutat rá: hogy egy se vesze el. Mert ha elveszik, a pokol bugyrainak istennélkülisége a mérhetetlen magány és elveszettség érzésével kibírhatatlan. De ne menjünk olyan messze. Aki értelmét már megnyitotta Jézus és találkozott a mennyei erővel, a továbbiakban az élet Isten nélkül kibírhatatlan.
Ez leginkább Péter első leveléből felolvasott részből válik érthetővé, ahol a túlélést messze meghaladó jó és boldog élet alapjait emlegeti az apostol, amire emlékezzünk vissza együtt: az egymás iránt kitartó szeretetet, a vendégszeretet, a különféle Istentől kapott ajándékokkal való, egymást segítő szolgálatot. Röviden: figyeljetek oda egymásra.
Amikor a templomnyitásra készülünk, Istentől ezt a tanácsot kapjuk: figyeljetek oda egymásra. Amikor a gyülekezetet újra szervezzük, muszáj, hogy a szívbe írt törvények minden más felé emelkedjenek. Igen, legyen elsőbbsége az életedben a te testvérednek, akit a gyülekezetből ismersz, a gyülekezeti barétaidnak, mert ők egyek veled a Krisztusban, hogy a sok hónapos szünet után egymást bátorítva köteleződjetek el újra közösségetek iránt.
Erre a pünkösdi első jelenléti istentisztelettől kezdődően minden templomba térő testvérnek lehetősége lesz az oltárnál. Kihívom a gyülekezet tagjait, családjait és egy áldással erősítem meg gyülekezetünk iránti hűségeteket: "Isten hozott újra templomodban. Isten áldásával erősítem meg elköteleződésedet ebben a gyülekezetben. Légy áldás sokak üdvösségére!"
Exaudi, a meghallás vasárnapján tudatosan, okosan kiáltsunk együtt az Úrhoz és okosan kérjük értelmünk megnyitását és a mennyei erőt. Hiszem, hogy megkapjuk.
Ámen.
.