Cantate vasárnap (Anyák napja)
Szentendre, 2021. május 2.
Mt 21,14-17

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Hallom. Érzékelésünk egyik legfontosabb része a hallás. Ezt azok tudják leginkább, akiknek már volt, vagy most is van hallásproblémájuk, vagy van a családban olyan, akinek egyik, avagy másik füle betegsége miatt halláskárosult.
Hallom. Életünk kezdetén állítólag már az anyaméhben halljuk szüleink hangját, csecsemőként már megismerjük az Édesanya énekét, amely hol álomba simogat, hol megnyugtat. Isten áldja meg az Édesanyák énekét!
Hallom. Sokféleképp lehet ezt az egyszerű, egyes szám első személybe tett igét hangsúlyozni: hallom. Legtöbbször valaminek a visszaigazolásaként használjuk: Igen, hallom. Én is hallom. Persze, hogy hallom. Bizony hallom. Azt is mondhatnánk, hogy tudom. Mert aki hall, az már meg is tud valamit.

Ha egy történésnek több fültanúja van, az egyben közös élmény is. Ilyen, a talán már megkopóban lévő, de el nem feledett és talán napokon belül újra átélhető élmény: egy szép hangversenyen részt venni; ott lenni, amikor gyermekünk világra jöttekor először felsír, majd első szavait ejti ki, köztük az anya, apa, vagy a még szebb, de sokkal nehezebb édesanya, édesapa szavakat; de ilyen közös élmény a madárcsicsergésre egyszerre ébredni, vagy épp a mennydörgéskor magunkhoz szorítani kicsinyeinket.
A hallás képessége nem csak tudáshoz és élményekhez segít, hanem a valóságot még élesebbé, még pontosabbá, még tisztábbá teszi.
Mai történetünkben a hallásnak kulcsszerepe van. A szamárháton Jeruzsálembe bevonuló Jézus jobbról-balról, előlről-hátulról hallja a hozsannázó tömeget. A hozsánná héber eredetű "hosiá-ná" már-már indulatszó. Jelentése az ősi királyt üdvözlő liturgiában a "Segíts meg! Segíts hát! Segíts már! Ments meg, kérünk!"

Ez ilyen formában az ószövetségi királyok kora óta, tehát Jézust megelőző kb. ötszáz évben nem hangzott embernek.
Máté az evangéliumban fontosnak tartja megjegyezni, hogy a régmúltból előkerülő formula a Dávid király házából való királyutódnak, Jézusnak szól, akit az övéi a királyok királyaként köszöntenek. A főváros ettől az ősi zsidó üdvrivalgástól, ha tetszik könyörgő imádságtól hangos. Ments meg minket az elnyomóktól: a rómaiaktól, a bűnöktől, a Sátán hatalmától! A tanulékony gyermekek persze, hogy minden utcasarkon ezt kiáltozták, énekelgették: Hozsánna, hozsánna a Dávid Fiának! És a gyermekek elnémíthatatlanok.

Mindennapi jelenet otthonunkban, hogy valamelyik gyermekünk énekel. Ha valaki elkezdi, secperc alatt bekapcsolódik a többi, néhány hónapja a másfél éves Nátánunk is, ami persze örömködéshez vezet. Ez hamar kihallatszik a Bükkös patak partjára, ha még a két papagáj is ráerősít.

A gyermekek önfeledten tudnak énekelni. Az éneklő gyülekezet utánpótlása legyen fontos a mi közösségünknek! Ezért zenei az óvodánk, ezért énekelgetnek óvodapedagógusaink a nap minden részében, ezért engedjük oda a gyermekeket a mikrofonhoz, ahogy múlt heti istentiszteletünkön és szeretettel várjuk azokat a gyerekeket, akik szívesen dicsérik velünk az Urat és ezt szüleik engedik nekik, támogatják őket ebben! Gyertek gyerekek, énekeljetek velünk! Cantate Domino cantikum novum! Énekeljetek az Úrnak új éneket! De előbb nézzük meg, milyen csodákat tett az úr, hogy legyen miről énekelnünk! lássuk meg hatalmát, hogy énekünk a szívből jöjjön elő!

Kedves felnőttek! Ti mit szoktatok énekelni: Milyen zenét hallgattok otthon, az autótokban? Nagymamák és nagypapák! Mit tanulnak tőletek az unokák?
Egy keresztény családban milyen klassz, amikor a gyerekek a gitáros ifjúsági énekek mellett az énekekönyvi énekeket is dúdolgatják! Meg fog maradni! Énekeink imádságok, ahogyan a Jézus körül szaladgáló gyermekek is egy régi imádságot harsogtak: Ments meg minket!
Idősödő testvéreknél látom, hallom, hogy gyermekkorukban megtanult énekeket milyen szívesen idézik fel. Ami Istennek és Istenről szól, gyógyító erőként bújik elő emlékünk és lelkünk mélyéről. Készítsük fel gyermekeinket arra, hogy amikor nagy szükségük lesz az igazi segítségre, legyen olyan ének, ami eszükbe jut és amibe kapaszkodni tudnak, mert a Mennyei Atyáról, Krisztusról és az ő hatalmukról szól!

Visszatérve történetünkhöz, azt látjuk, hogy a Jézus korabeli élet mellékszereplői, ezek a futkosó gyermekek kiemelkednek a tömegből olyannyira, hogy Jézus iránti lelkesedésükkel a kultusz őrzőit és a nép vezetőit felhergelik. Már a gyermekek is Jézust imádják. Elhallgathatatlanok. És a gyerekek mellett ott tanúskodnak Jézus Messiás-voltáról a látásukat visszanyerő vakok és ugrándozó bénák. Naná, hogy ők is követik a Mestert! Gondoljunk csak bele. Valaki egész életében nem látta édesanyját, és most ott tartja arcát mindkét kezével és a szemébe néz! Valaki évek, vagy évtizedek óta nehezen járt, most pedig, mintha röpülne, mert a csodatévő Jézus elvette tőle mankóit és ezt mondta: nincs többé rájuk szükséged. Az Isten valóságos ereje által meggyógyultak olyan közelről élik meg Istent, hogy nem tudnak mást tenni, mint a lehető legszorosabb kapcsolatban maradni Vele. Jézus lenyomata elsimíthatatlan. Kirajzolódik az életsorsokon és látható marad. Belevésődik az emlékekbe és nem felejtődik el. Ha már volt gyógyulásod, amit Istentől kértél, vagy kértetek, tudod miről beszélek. Végtelen hálával gondolsz atyai jóságára és szád megtelik nevetéssel.

A gyerekek talán sohasem voltak olyan felszabadultak, mint Jézus körül. Hatással volt rájuk, nagyobb hatással, mint a legszuperebb pedagógus, vagy legdrágább nagymama! Nevetéssel telt meg a szájuk és a nevetés varázslatos énekké lett.

"Hallod, mit mondanak ezek?" - kérdezik Jézust a gyerekek hozsannája miatt dühödt ellenlábasok.
Hallom - válaszol Jézus. Igen, hallom. Én is hallom. Persze, hogy hallom. Bizony hallom. Azt is mondhatná, hogy tudom.

"Ó, Urunk, mi Urunk! Mily fenséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót." Ezeket a sorokat olvassuk a 8. zsoltárban. Jézus is innen idéz.
Mi arra tettük fel az életünket, hogy gyermekeink már ovis korban bekapcsolódjanak az Istent magasztaló dicsőítésbe. A mi családunkban ez szabadon választható. Mindenki azt énekel, amihez kedve van. A fülbe mászó dallamok önmagukban hangulatot keltenek. De a jó dallam jó szövege Isten országát építi közöttünk, ha róla és neki szól.

Hallod mit mondanak ezek? Jézus válasza ránk is vonatkozik. Hallom. Hallom mit énekelnek. Tudom milyen lélekkel teszik. Látom az arcukon, mit jelent nekik ez az ének.
Jézus minket is hall. Hallja a te drága éneked, amivel dicsőíted és magasztalod őt, legyen botfüled és fahangod, teljesen lényegtelen. Az őszinte dicsérő ének neki és angyalainak is tetszik, ebben biztos vagyok. Imádkozzunk hát azért, hogy minél hamarabb visszatérhessünk templomunkba és együtt teljen meg énekkel szánk!
Ámen.

.