Húsvét utáni 2. vasárnap (Misericordia Domini)
Szentendre, 2021. április 18.
Jn 10,22-29
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim a feltámadott Jézus Krisztusban!
Ma csupa olyan gondolattal találkozott a gyülekezet, ahol Isten, vagy az ő Fia, Jézus a vezető, mi pedig a vezetettek. A vezetettek ennek ujjonganak, dalra fakadnak, gondtalanul fütyörésznek, jól érzik magukat pásztoruk körül, aki legelteti őket a dús legelőkön, klassz pihenőhelyekre viszi a juhocskákat, elkergeti az ordas farkasokat. Ha egyik, másik megsérül, gondos ápolást kap, ahogy kell. Az elkényeztetett nyáj békésen lubickol a pásztor figyelő és elégedett mosolyú szemének tükrében. Jó volt az elmúlt percekben báránybőrbe bújni és a jó Pásztor nyájába tartozni. Szívet melengető érzés Jézus terelgetett báránykájának lenni. Ott legelészni a friss vizű forrás mellett a többiekkel, mindig látva a pásztort, ha kell, a karámba sétálni, mert ott biztonságos, ha kell, újabb legelőkre vonulni a többiekkel. A jó Pásztor jó nyájának jó báránya lenni egy átlagos keresztény státusza.
Csakhogy ez nem igaz. Hazugság, hogy mi mindig ott vagyunk Jézus mellett, hogy ennek a nyájnak örökös tagjai vagyunk. Annyi mindennek engedjük, hogy vezessen bennünket, és ha egyszer-egyszer eszünkbe jut a szemünk sarkából a pásztorra tekinteni igencsak elégedettek vagyunk. Hazugság, hogy mi mindig a pásztornál keresünk gyógyulást sebeinkre, hogy bennünket mindig ő ment meg a farkasok vicsorgó fogai közül és hogy nekünk mindig az a legelő kell, amit ő mutat. Ha elég jó alternatívája a pásztornak és klappol a mi elgondolásunkkal, talán engedjük, hogy oda vigyen, ahová szeretne. Ha más segítség nincs, a pásztor is megteszi, hátha hatékonyabb lesz, mint az eddigiek. Ha mások magunkra hagynak, és egyedül vagyunk, hát elkezdjük keresni a pásztort. Ha már nagyon unatkozunk és elegünk van a bezártságból és a korlátokból, eszünkbe jut a nyáj és odaballagunk hozzájuk, hátha történik valami jó. De az is megesik, hogy a pásztor egyáltalán nem érdekel, csak a juhtársak, ezért keressük fel a nyájat.
Mai igeszakaszunkban Jézus, a jó pásztor a jeruzsálemi templom kedvelt részén, az ősgyülekezet hittantermében, a keleti széltől védett Salamon csarnokában ül, ahol az ő ilyen-olyan okokból köréje gyűlő báránykáit tanítja. A városban épp Jézus korában kialakuló új ünnep, a templomszentelés ünnepe zajlik. Történetesen az oltár előtti felolvasásban halott Ezékiel próféta szavait hangoztak el az ünnepen, amely a jó pásztor uralkodásáról szólt. Odasomfordálnak a kötekedő zsidók is, akik ravasz kérdéssel próbálják szóra bírni a Mestert: "Meddig tartasz bennünket bizonytalanságban?" (24.v.) Ebben a kérdésben ott bujkál a vád, a kételkedés. De nem is erre a kérdésre várnak választ, hanem ami utána tör ki belőlük. Kérdésükben a sátáni formát használják, amely ismerős lehet a kísértés történetéből: Ha te vagy... "ha te vagy az Isten Fia", "ha te vagy a Krisztus" mutasd meg, mondd meg, bizonyítsd be!
Nem tudom, hányan vannak a gyülekezetünkben olyanok, akiknek Jézus már elmondta és meg is mutatta, hogy ő az Atyától jött és ő a kizárólagos Megváltó és ezt elhitték; és hányan vannak olyanok, akik nem hiszik el. Azt tudom, hogy közösségünkben vannak rendíthetetlen hitűek, akiknek szavait isszuk, akikkel nagy lelki élmény együtt imádkozni; és vannak bizonytalankodók, akik mellé olyan jó leülni és erősíteni őket a Szentlélek által. Ez mindenki feladata, aki Krisztushoz tartozik: felkarolni a bizonytalankodókat, együtt haladni kérdéseikkel, együtt keresni az Urat az ő személyes életükben. Olyanokat is ismerek, akik Jézust, mint Megváltót elfogadják, de életvezetést már nem tőle kérnek. Megállnak a templomtól távol, kiscsoportjainktól, lelkészektől tisztes távolságra és magukban konstatálják, hogy én is közéjük való vagyok. Láthatatlan evangélikus. Ismerik a pásztort, de nem hallgatnak a hangjára. Miért? Mert túlságosan beleszólna az életükbe. Mert fenekestül felforgatná azt. Mert máshol kellene dolgozniuk, másokkal kellene barátkozniuk, máshogy kellene beosztaniuk a pénzüket. Ezt a más életet pedig egyelőre nem akarják. Ha magadra ismertél, testvérem, lépj közelebb bátran! Itt van a helyed közöttünk! A nyáj kész a befogadásodra. nem vagyunk tökéletes nyáj, de aki köré gyűlünk, ő tökéletes. Kitűnő tanítása van, tátott szájjal hallgatjuk és engedjük, hogy életünk kis és nagy kérdéseiben eligazítson bennünket.
Végül lelkészként egyre többeknél látom, amit az ige további részében Jézus is mond: az övéi hallgatnak a hangjára. Akikről emberileg azt látom, hogy senki és semmi nem ragadhatja ki őket Jézus kezéből, aki örök életet ad az övéinek, akik hallgatnak az ő hangjára.
Egyik barátom az elmúlt időszakban keresett új otthont. Nem egyedül imádkozott egy házért. Nem mondta meg Istennek, milyen legyen. Azt kérte, hogy Isten mutassa meg nekik új helyüket. Nevetséges? Szerintem nem. Imádságban hordozta őt néhány családtagja, lelkésze, barátai, akikről én tudok. Isten eléjük hozott egy lehetőséget. Egyengette az útjukat. Házat szeretnél vásárolni? Figyelj az ő hangjára!
Egy nőtestvér keresett meg nemrég, mert teljesen összeroskadt a családi terhek miatt. Csak azt tudta, hogy nagyon rossz passzban van, ezért eljött a lelkészéhez. Nekem fogalmam sem volt, hogy az együttérzésen túl mire van szüksége. Sokat hallgattam. Hosszan beszélgettünk, így egyoldalúan. Teltek a percek és egyszer csak találtunk egy szót, ami 180 fokos fordulatot hozott benne. Egy egyszerű szó volt. Kiválasztott. Isten téged kiválasztott és elhívott az övéi közé. Aztán erről kezdtünk gondolkodni közösen, mit is jelent most abban az élethelyzetében: kiválasztott, hozzá tartozik. Isten egy szó által vezette őt ki a mélységből. Aki az övé, jó kezekben van!
Óvodánkba járó gyerekek szüleinek szerveztünk egy 3 alkalomból álló workshopot, ahol Medveczky Kata pszichológus az agresszió és indulatkezelésről tartott előadást. Akinek van kisgyermeke, tudja, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet szülő és gyermek egyaránt, ha jön a hiszti, a kisgyermek rúgkapálása és megmagyarázhatatlan sírása. Kata a záró mondataiban valahogy így fogalmazott: Ti is tudjátok, hogy a türelmünkhöz, és ami gyermekeink megértéséhez szükséges, azt a tökéletes pluszt egyedül Isten adhatja meg nekünk. Úgyhogy tegyetek meg mindent az agresszió kezelésénél, és kérjétek el azt a pluszt, amivel igazán tudjátok kezelni ezeket a nehéz helyzeteket.
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.
Jézus szavai nagy erővel akarnak hatni rád. Ismered őt, ismered a hangját. Hallgass rá és ígérete szerint örök életet ad neked.
"Az Úr kegyelme betölti a földet ..." - kezdtük a liturgiát a 35-ik zsoltár mondatával. Engedd, hogy a te területedet, a te legelődet, a te aklodat, a te forrásvidékedet is betöltse kegyelmével az a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért.
Ámen.
.