Virágvasárnap
Szentendre, 2021. március 28.
Zof 3, 14-17
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Korunkat keresztül-kasul átszövi a képalkotás.
Képekben élünk. Hozzászoktunk, hogy a képek rengeteg információval szolgálnak. A képalkotó diagnosztika testünk részleteiről ad pillanatnyi információt, a nagy távcsövek a szupernóvák robbanásáról készítenek képeket.
Egyetemeken választható szak lett az újmédiát is használó képalkotás szakirány. Magazinjaink, így az Evangélikus Élet egyre képiesebb. Az elektronikus kommunikáció által létrehozott médiatér meghódította az embert.
A képzelet szavunk is jól mutatja a képek elkerülhetetlenségét. A képzelet a már meglévő képeket kombinálva szabad, amelyre Jézus is gyakorta hagyatkozott tanításában és példabeszédeiben. De gondolhatunk a rejtélyes Jelenések könyvére, amely az utolsó időket forgatókönyv szerűen tárja az olvasó elé.
A képtelenség az elképzelhetetlen szinonimája. Sokszor tapasztaljuk, hogy ha valami kép nélkül marad, képtelen, az nincs is. Mert képekben gondolkodunk.
Az is igaz, hogy a képeknek jobban hiszünk. A képernyőkön és kütyük kijelzőin sokszorosára gyorsult képváltásokba születik bele az alfa generáció. Ezeket az eszközöket már a másfél éves Nátánunk is egy ujjal lapozgatja, ha tetszik dobálja jobbra, balra, értéktelenné téve a sok értékes, de csak századmásodpercnyi figyelmet kapó képeket. A digitális evolúció felrobbantotta a világot. A kép győzelmet aratott az írás felett, így az vált hatalommá.
A zsidókhoz írt levél a képek nélküli dimenzióba terelget bennünket: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,0)
Az evangéliumok legképiesebb története Virágvasárnaphoz kapcsolódik. Több képes gyermekbiblia Jézus bevonulásának képkockáját választja borítóképnek.
A gyülekezet hitoktatói a pandémia évében már több ízben szívesen nyúltak a videokamera kínálta lehetőséghez. Most még a playmobil figurákat is segítségül hívták Nagyhét eseményeinek felidézéséhez, ahogyan azt majd az istentisztelethez kapcsolódó összeállításban együtt láthatjuk.
A pálmaág, az a sok felsőruha, a hozsannázó tömeg és a szamárcsikó a gyerekek tekintetét magához vonzza. A Jézusnak, mint királyok királyának szóló öröm és ujjongás hang-és képanyaga virágvasárnapi hangulatot idéz. Ám a hangulatnál, ami az ünnep lényegére való ráhangolódást támogatja meg, mi többet szeretnénk.
Ebben ma Zofóniás, a kispróféta könyvéből felolvasott néhány igeverse igazgat el minket.
Igen, az igét olvasva eszünkbe juthat a kedves ifis, senior ifis ének, amit Kertész József testvérünk otthonában - nagyon helyesen - talán már dúdol is: "Ne félj Sion, ne lankadjon kezed, / veled van az Úr a te Isten. / Örül majd tenéked, nagy örömmel / újjáéleszt szeretetével."
Az elmúlt héten óvodánkba a szándéknyilatkozatot kitöltő családokkal folytattunk félórás beszélgetéseket, hogy a rengeteg jelentkező családból sok imádság mellett választani tudjunk. Ilyenkor előkerülnek hitbeli témák is, amelyek rövidke eszmecserére teremtenek lehetőséget. A "Miért minket választottak?" első kérdésünkre az egyik édesapa hosszan ecsetelte, mennyire fontosnak tartják, hogy kisgyermekük már óvodás korban megismerje a keresztény értékrendet, a jó és rossz közötti különbséget, egyházi szokásokat, hagyományokat és ünnepeket, hogy később el tudja dönteni, tetszik-e neki, vagy valami mást választ. Az apukával beszélgetve elhangzott, hogy nekünk nem az a szándékunk, hogy 3-4 év múltán kis intelligens kultúrkeresztyén gyerekeket engedjünk tovább életük útján. Életünkkel legfeljebb képalkotók lehetünk: a láthatatlan Isten földi leképezései. Képmások. Másolt. Nem az eredeti, de hasonló ahhoz? Valami ilyesmi. Tükrök, amelyek duplatávolságból, a maguk fakóságával és torzításával mutatnak meg valamit a bele tekintőknek abból, amit mennyeinek, isteninek, szentnek ismertünk meg. A mi ovinkban Jézust szeretnénk megmutatni a gyerekeknek. Istenről beszélünk. Törekvésünk, hogy nevelő munkánkkal, személyiségünkkel, magatartásunkkal Istenre mutassunk és ne bennünk, hanem Benne kezdjenek hinni. Persze gyermekeinknek legyen önbizalmuk, bátorságuk, önbecsülésük, de Istenbe higgyenek, ne magukban. Meggyőződésünk, hogy az Istenbe hívő, bele kapaszkodó kisemberek és nagyemberek értékrendje helyes lesz, keresztény ünnepeik tartalmasak lesznek és tudni fogják mi a jó és mi a rossz.
Isten úgy van velünk a világban, hogy láthatatlan marad. Ez mégsem képtelenség. Nem tudjuk mi ezt másképp felfogni, csak hittel.
Nem engedte meg Mózesnek, hogy többet lásson belőle, mint egy égő csipkebokor és a népnek, hogy konkrétabb legyen, mint a felhő- és tűzoszlop. A tanítványoknak sem engedett többet, mint Fiával, Jézussal találkozni és a későbbiekben sem hagyott többet ránk, mint a darab kenyeret és korty bort, mint valóságos, matériában megjelenő jelenlétet. Ha tetszik, Isten ebben maximalizálta az ő láthatóságát.
Hitünk fontos tartalma, az ige egyik mondata: "veled van az Úr, a te Istened". Zofóniás szavai megerősítenek minket: ez az oka annak, hogy nem kell félnünk. Nagy a kísért a szorongásra, és ez még erősödni fog. A félelem kezdi markába tartani a nemzeteket, a családokat, a gyülekezetet. Ne félj, mert veled van Istened! Jól eszünkbe kell vésnünk, hogy a félelem akkor tud megszűnni, ha egy annál erősebb hatásnak engedünk.
A világ távoli táján és a szomszéd utcában lévő kórházban készült képsorok rettegéssel tölthetnek el. Az Istenben bizakodó embernek nincs szüksége a riasztó képekre ahhoz, hogy felelősséggel gondoljon magára és szeretteire. Nekem félelem nélküli is fontos kell, hogy legyen a másik ember egészsége és élete. Kezdjünk el nem félni! Isten igéje ezt most mindennél jobban szeretné átadni nekünk. Fogadjuk el ezt az ajándékot: benne bízva kezdjünk el nem félni.
De az ige ennél is tovább visz minket. Nemcsak a félelmet akarja ma benned lerombolni, hanem egészen meglepő módon a virágvasárnaphoz illő örömöt visszafordítva ma Isten örül neked. Olvassuk csak még egyszer! "Boldogan örül neked." (17b v.)
Én mindig zavarba jövök, de jóleső zavarba, amikor valaki megörül nekem. Örül annak, hogy lát. Örül egy mondatomnak. Vagy egyszerűen örül annak, amilyen vagyok. Különösen igaz ez mostanában. Olyan ritkán látjuk egymást szüleinkkel, barátainkkal, unokáinkkal.
Tegnap esti zoomos gyülekezeti családi körön, derűvel megáldott vendégeink elbúcsúzása után valaki szavai nagyon megmaradtak bennem: most, hogy veletek találkoztunk, egész este arcunkon marad a mosoly. Becsüljük meg, ha ezt halljuk: Örülök, hogy találkoztunk! Különösen akkor tegyünk így, ha nálunk rangban, korban előttünk haladó mond ilyet.
Most Isten, a nálad korban és rangban összehasonlíthatatlanul nagyobb mondja: örülök, hogy találkozunk. "Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked."
Virágvasárnap a Jeruzsálem falain kívüli főút jobb és bal oldalán felsorakozó néptömeg ujjongó énekkel hirdette Jézus szent nevének dicsőségét, aki neve előtt meghajlottak a térdek, leborultak a nemzetek.
Mai istentiszteletünkön Isten tisztel meg minket és ő örvendezik, hiszem, angyalaival együtt neked, mert itt vagy, megszólítható vagy és te, a láthatóan evangélikus, láthatóan keresztény nyitott vagy a láthatóan Istenre.
Ámen.
.