Ötvened vasárnap
Szentendre, 2021. február 14.
Jak 3,13-18
EÉK 441, 328, 469, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az ókori időkre visszanyúló farsang sokféle változáson ment keresztül, többek között a keresztény egyház alapos kritikájának köszönhetően. A téli fagyok utáni bőséges termés és termékenység örömködő, a mennyiség és minőség hatásfokát befolyásoló mágikus tavaszelő, a böjti idő előtti utolsó kocsmalátogatás, és a maszkok rejtélyességéből fakadó kihágások szigorú megítélés alá estek. A farsangi időben a régi ember is játékosan bújt másokat megtévesztő öltözékbe – a maskarák mögött ki tudja ki lapul! A játék ma is folytatódik, egy-egy napra gyerekek és felnőttek lehetnek egészen mások Herry Pottertől közlekedési lámpán és Mumminmamán keresztül az esőfelhőig.
Azonban a tréfás és kedves mókázáson túl a maszkos alakoskodás 365 napig kísérti még, vagy leginkább? a keresztény embert is. A Ki mit gondol rólam? olykor gyanakvó, olykor kíváncsiskodó, máskor paranoiáig menő kérdés különböző nyomást gyakorol ránk.
Van, akit egyáltalán nem érdekel mások véleménye, még azoké sem, akikén esetleg el lehetne gondolkodni.
Élnek közöttünk olyan emberek, akik személyisége egy szekrényre való álarcot rejt és köpönyegüket helyzethez, előnyökhöz, személyekhez igazítva gyakorta forgatják.
Van olyan típus, akinek csak néhány álarca van és jobbára valahol a fiók mélyen porosodik, olykor-olykor elő-elő kerül egy régi, vagy egy nemrég ellesett új arc.
És vannak egyarcúak. A kiismerhetők, az állandók, ahol a személynév és a személyiség mindenki számára evidencia, mert az egyik a másikkal azonosítható. Vagyis mindenki tudja, ki ő, és mindenki azt mondja: olyan ő, akiben könnyű olvasni, mert egyértelmű, tiszta, következetes.
Jakab apostol olyan gyülekezeteknek ír levelet, ahol a "bölcs" és "értelmes" jelzők nem mindig passzoltak a névhez. Jakab megtudhatta, kiket tartanak bölcsnek, ki tartják magukat bölcsnek, kik szorongatják kezükben a bölcsek kövét, de ő ezzel nem tudott egyetérteni, és féltette a fiatal keresztény közösséget a maszkos alakoskodástól.
Levelének elején egyik legkedvesebb családi igénk, Jakab keresztelői igéje megadja az alaphangot: "... minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."
Az apostol a vasárnapi lelki eledelként kapott néhány igeversben a mennyből származó élet jellemzőivel foglalkozik és azt is leírja, mi az, ami nem tartozik a felülről támogatott cselekedetekhez. Mindezt pedig egyetlen ismérv, tulajdonság, magatartás, személyiségi jegy miatt teszi. Jakab a bölcsesség fogalmát mossa hófehérre, mintegy tisztázva a fejekben, ki tehát a bölcs.
Bölcs. Bölcsesség. Az egyik kiemelkedő bibliai tulajdonság. Ki tehát a bölcs? - kérdezi az apostol.
Emlékszem, egyik öcsém, amikor egyetemista lettem és otthon töltött hétvégén egy-egy helyzetben úgy viselkedtem, mint akinek megdönthetetlen igaza van, azt vágta hozzám, hogy: Megjött a bölcs! Ez akkor tanulópénz volt. Rosszul esett a fricska, de hálás vagyok érte. Tudjuk jól, hogy az okoskodás, a lexikális tudás fölénye, a magas intelligencia hányados, a szerzett tapasztalatok rendszerezése, bűvészkedés a választékos szavakkal, a gyors észjárás, az évtizedek alatt ránk ragadt rutin, sok témában való jártasság, a több diploma és a doktori cím, vagy egy titkos tudás nem egyenlő a bölcsességgel.
Isten igéje ezen a vasárnapon a hitben bölcsesség fogalmával szeretne minket megismertetni. Az apostol által is használt görög szofosz jelentésében nem egyszerűen az értelmeset, hanem az Istenbe vetett hit által ajándékba kapott bölcsességet jelenti.
Jakab levelének 3. fejezetében a cselekedetek és egy belső tulajdonság egyvelege jellemzi a bölcs embert. Azaz az ige azt mondja, hogy a bölcs embernek helyes a magatartása és szelíd. A jókor, jó helyen mondott szó, az értékes tett a szelídség mezején virágzik. Az Isten szerinti bölcsesség nem ismeri a féltékenységet, kerüli a rombolást, idegen tőle a viszálykodás. Mindez ördögi. Mert ilyen is van. A sátán nem nyugszik, zűrzavart okoz és tart fent. Azon dolgozik, hogy a hitben bölcsek olyan ritkák legyenek, mint a fehér holló, mert a bölcs emberek képesen megszüntetni a zűrzavart. Épp Jakab apostol az, aki levelében arra biztat minket, hogy zűrzavar ellen kérjünk bölcsességet. "Ha pedig valakinek nincs bölcsessége, kérjen Istentől." (Jak 1,5) A fölülről jövő bölcsesség ugyanis végeredményben békét teremt.
Sokakat ismerek a gyülekezetből, az óvodából, akik rendszeres imádsága, szavajárása Istentől bölcsességet kérni. Helyes út. Az egyetlen jó út. Ugyanis a felülről jött bölcsesség, amiben tehát a helyes cselekedet és a szelídség kombója van meg, nem másban, mint Jézusban mutatkozik meg tökéletesen. Mit kérek, ha bölcsességet kérek? Jézust kérem Istentől. Elkérem őt magamnak, elkérem a döntésemhez, elkérem a gondolataimhoz. Add nekem Uram, Jézust, aki segít bölcsnek lenni! Isten tudja, hogy az embernek nem sikerül bölcsnek lennie. Ez valahogy nem megy nekünk. Épp ezért kell kérnünk tőle. Ahhoz, amire épp most gondolsz. Mert gondolhatsz valamire. Konkrétan most is kérhetsz bölcsességet. Mihez kéred? Jól gondold meg! Mert abban méltányosság, engedékenység, békés megoldás, jó gyümölcsök lesznek, mint a szívesség, hűség, jóság, türelem, önmegtartóztatás és a többi.
Ezek nem álarcok. Az igazi bölcsesség az egyarcúak tulajdonsága. Ma ezért az egy arcért imádkozunk. Égessük el maskaráinkat, vessük le a jelmezeket, végleg dobjuk el azt a forgatható köpönyeget és legyünk krisztusarcú, hitben bölcs gyermekei a Mennyei Atyának.
Ámen.
.