Szenteste
Szentendre, 2020. december 24.
Jn 7,28-29
Horváth-Hegyi Olivér
Ünneplő gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban a képernyők előtt!
Karácsony ünnepe a legátláthatóbb, legkiszámíthatóbb ünnepünk.
A családokban évtizedes hagyományok kelnek életre már napokkal Szenteste előtt. Mindenkinek megvan a feladata. Ki gondoskodik az örökkévalóságot prédikáló fenyőfáról, kié a nagyünnepi bevásárlás, ki veszi elő a Vízkeresztkor eldobozolt régi díszeket, ki jeleskedik a takarításban, ki lesz a családi séfek séfje, ki teríti meg a pompás asztalt, ki olvassa fel ékes hangon Lukács evangéliumát ma este a hangulatosan megvilágított nappaliban, ki kit vendégel meg egyik, másik, harmadik nap, idén inkább csak villámlátogatások formájában.
De legtöbb helyen szenteste megszokott családi liturgiája is magabiztosan ismétlődik évről évre. Persze olykor gyász és szomorúság, a kórházi ágy fogsága, ami megtöri a tradíciót fájdalmasan, olykor van egy-két újítás a tavalyihoz képest friss levegőt engedve otthonunkba. Mégis, karácsony ünnepe a legkiszámíthatóbb ünnepünk.
Ezt erősíti az ünnepelt. Tudjuk, hogy ki fekszik a jászolban. Bibliánkból ennek a történetnek a részleteit konfirmandus korunkra, vagy már előbb fejből tudjuk, bár érdemes a két születés történetet egyszer-egyszer párhuzamosan olvasni, hiszen Máté és Lukács más szemszögből, más tudásanyag alapján rögzítette a betlehemi eseményeket, s mindazt, ami addig vezetett.
Ehhez hasonlókat, és még ettől sokkal többet tudtak Jézusról az őt körül vevők. Ismerték Józsefet, a becsületes názáreti ácsot, Máriát, a szimpatikus földre szállt angyal természetű Édesanyját, de Jézusra is, mint gyermekre emlékeztek, hiszen szemük előtt nőtt fel. "Ti ismertek engem, tudjátok is, honnan való vagyok." (Jn 7,28b) – mondja Jézus igénkben.
De egy dolog rejtve marad a vele beszélgető, vitatkozó, benne kételkedő emberek előtt: az, hogy kitől jön. Erre a kérdésre adott válasz adja meg Jézus igazi lényegét, ami minket is egzisztenciálisan, minden ízünkben és porcikánkban, minden vele kapcsolatos kimondott és kimondatlan, látható és láthatatlan gondolatunkban meghatároz. Mert ha a kitől jött kérdés helyes válaszának birtokába kerülünk, akkor az "emberjézusról" szerzett tudásunk hátrébb sorolódik és valami egészen más jön előre.
Szentesti igénkben Jézus maga mondja el a választ: Istentől származom. És folytatja: személyesen Ő küldött el engem. Jézus azt szeretné, ha az ő személyének jelenése és jelentősége messze túlmenne a jászolban fekvő kisdeden, átbillenne hiperszimpatikus karakterén, meghaladná emberszeretetét. Jézus azt szeretné, ha a mai napon nem csak a pásztorok látnának mennyei jelenést, hanem mi is meglátnánk Jézus történetének mennyei oldalát, hovatovább Küldőjét, aki maga ölt testet és vállal velünk közösséget Jézusban.
A mai este, karácsony, kedves ünneplő gyülekezet, nem azért van elnevezve a szeretetről, mert ma mi szeretjük egymást. A karácsony nem tőlünk csodás ünnep. A koncentrált, tökéletes, megdönthetetlen és kikezdhetetlen szeretet van mindenek homlokterében. Ez a Szeretet jött közénk, akit szülei – az angyal súgására – Jézusnak neveznek el. Jézus, aki nevének jelentése: Szabadító. A mennyei küldött ezúttal több, mint a karácsonyi történetben menny-föld-menny közötti távolságot menetrendszerűen megjárt angyal. A küldöttnek nem pusztán hír értéke van. A mai igében is bemutatkozó Isten Fia mindentől meg akar szabadítani, ami nem szeretet. És mert tudjuk, kitől jött, azt is tudjuk, milyen hatalommal szabadít meg minket. Az isteni hatalomnál nagyobbat aligha ismer a menny és a föld.
Ma este mennyei ünnepünk van. Ünnepeljünk hát úgy, mint akik ezt pontosan tudjuk! És ünnepünk valóban a legkiszámíthatóbb ünnep lesz, ahová Jézus megérkezett. Ámen.
Imádkozzunk!
Drága Úr Jézus! Földre szálltál, de nem úgy, mint egy angyal. Téged is az Atya küldött, de te nem siettél vissza, te nem álomszerű jelenésként villantál fel néhányak éjjelén. Te lakni jöttél hozzánk. Szállást vettél: először egy jászolban a szalmán, majd kis kitérővel Názáretben, aztán ahol tanítványaiddal utolért az alkonyat. De gyülekezetedet most nem ez érinti meg. Te szállást kezdtél venni a szívekben. De nemcsak ott, hanem a fejekben, a tervekben, a tettekben, a szakban. És ahol te otthonra leltél közülünk bárkiben, ott elkezdődött az igazi élet. Köszönjük, hogy ismerhetünk téged. Hogy életünk része vagy.
Kérünk most azokért, akik ezt ma este összetört szívvel élik át, akik egyszál magukban vannak, még ha nincsenek is egyedül, akik lelkiekben többre vágynak, mint amiben most vannak. Költözz hozzájuk. Szalmaszál hitük legyen elég Hozzád!
Könyörgünk a megbetegedett világért, azokért, akik életminősége a koronavírus miatt megváltozott, azokért, akik ezután kapják el az ismeretlen kórt. Gyógyítsd a szíveket, tedd könnyűvé a test és a lélek lélegzetét. Ezen az estén különösen gondolunk az ápolókra, orvosokra, akikre szeretteinket bízzuk. Bezártságunkban te légy az igazi szabadság békességet hozó szereteteddel. Áldd meg gyülekezetünk minden tagját, családját, közösségeinket születésed ünnepén!
.