Ádvent 4. vasárnapja
Szentendre, 2020. december 20.
Jel 22,1-9
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény gyülekezet, szeretett testvéreim az Úrban a képernyők előtt!
Amikor Ádvent és Karácsony határához érünk, nem várhatunk kevesebbet, mint ...
Vajon kinek mi illik a mondat végére? Ádvent negyedik vasárnapján, karnyújtásnyira Jézus születésétől kár lenne egy befejezetlen mondattal továbblépni hétfőre. Fejezzük be együtt a mondatot!
Az ádventi idő zárásaként a Biblia utolsó könyvének utolsó lapjáról hallottuk az igét. A Jelenések könyve izgalmasabbnál izgalmasabb képeket tár elénk, bepillantást engedve Isten rejtett titkaiba. Magunk előtt láthatjuk az élet vizének folyóját abban a csodálatos városi környezetben, ahol a folyó két ága között különös növény, az Édenkertből jól ismert életfa áll. János azt is látja, hogy ennek a fának különleges levelei vannak. Gyógyítanak. A népek gyógyítását szolgálják és minden hónapban terem. Talán szintén valami nagyszerű gyümölcsöt, amit nem is ismerünk, és amire mindig is vágytunk. Ez a csodálatos város, ahol járunk, már Istené. A város centrumában Isten és Jézussal együtt ülnek a számukra méltó helyen, az uralkodás legkifejezőbb szimbólumán, a trónon. A trónok harca befejeződött. A Sátán már nem ólálkodik az emberek körül, mert Isten Jézussal együtt elhozta a próféták által már a régi időkben megígért békességet, és én oda tudom képzelni a Szentlelket, akiből maradéktalanul részesednek a megváltottak imádattal, énekelve, békében, mindent értve. És ha még azt is hozzátesszük, hogy a sötétség örökre elmúlik, mert minden ragyogó lesz, boldogság és vágy önt el. Ott szeretnék lenni. Szeretnék azok közé tartozni, akik ezt megélik örökkön örökké, ahogyan a november 22-i igehirdetésben fogalmaztam: legalább a partvonalon állni, ott a peremen, ahol még talán számomra is akad egy helyecske az üdvözültek körében... Talán.
Ádventi várakozásunk egyfelől az ünnep felé visz bennünket, családunkat, a nagy gyülekezetet, másfelől a másodszor eljövendő Krisztust várjuk, ahogyan Márk írása szerinti evangéliumba Jézus elmondja nekünk: "Meg fogjátok látni az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben." Mk 14,62
És ezen a ponton tehetjük fel a kérdést magunknak, épp időben, ádvent utolsó vasárnapján: magunk felől szemléljük Isten ígéreteit, vagy az ígéret felől rendezzük be életünket és alakítjuk gondolkodásunkat?
Az esetben, ha magunk felől tekintünk az ígéretekre, a kit tudja milyen távoli jövőbe bekövetkező megváltás dereng fel hol erősebben, hol halványabban, mindenesetre valamiféle ködfelhő eltakarja Isten eljövendő örök országának mindent fölülmúló dicsőségét. Persze. Emberek vagyunk. Olykor kételkedve a Biblia szavában, máskor azokban a társainkban, lelkészeinkben, akik ezekről szoktak beszélni. A ködösítés nagy bajnoka szorgalmasan végzi a munkáját, így mi gyenge jellemű és hitű emberek hajlamosak vagyunk a ködbe vesztett Istenről úgy elfelejtkezni. Fiának mondatai is erőtlenné válhatnak, és már nem is tűnik olyan biztosnak a jövő, tehát marad ennek a világnak látható, tapasztalható örömem, még ha ott legbelül tudjuk is, hogy ez messze elmarad a mennyei örömöktől.
A másik eset, ha a beteljesedett ígéret felől próbáljuk meghatározni földi életünket. A felolvasott ige utolsó négy verse szól az ígéret megbízhatóságáról. Olyannyira, hogy maga az Úr Jézus tanúsítja a leírtak szavahihetőségét.
Amikor ez az irat keletkezett, úgy Kr.u. 70 táján, az őskeresztény gyülekezetekben istentiszteleti felolvasásra szánták. Ergo, készpénznek vették. Miért? leginkább hitük miatt, Olyan erős volt a meggyőződésük, hogy az Úr Jézus nem mond akármit és ha ezeket János, az ő apostola leírta, azért maga Isten vállal garanciát, hogy ebben éltek és gondolkodtak. Krisztus el fog jönni, lesz életfája, lesznek megváltottak, lesz gyógyító levél, lesz trón, lesz békesség, lesz igazi imádat, igaz dicsőítés, lesznek angyalok, lesz állandó ragyogás, lesz minden, ami szemnek-szívnek ingere.
Kedves ádventben élő gyülekezet! Így érdemes élni! Hogy lesz! Hisszük is, meg tudjuk is, hogy lesz! Mi itt a 21. század második évtizedében abban a jó helyzetben vagyunk, hogy a megváltás történetét illetően a záró fejezetet leszámítva már minden megtörtént. Isten emberré lett Jézusban, a Messiás életét adta a világért, és a Szentlélek is kitöltetett, hogy mindez hiteles és érthető legyen.
Hát így vagyunk 2020 karácsonyának előszobájában. Még négy nap van hátra. A csomagküldő szolgálatok és élelmiszert fuvarozók tehermentesítenek a forgatag és beszerzés időt rabló feladatai alól, az esetleges karantén és home office alkalom lehet a nyugodtabb ünnepi készülésre, amit Márai Sándor írásával tehetünk még nyomatékosabbá: "Ha az ünnep érkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát, keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami köznapok szertartása és feladata... S nemcsak a naptárnak van pirosbetűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is."
Krisztus második visszajövetelének előünnepe elkezdődött. A mennyei karra együtt énekelhetünk és bekapcsolódhatunk az örök dicsőítő kórusba, még akkor is, ha a fahangúak is. Így tehát amikor Ádvent és Karácsony határához érünk, nem várhatunk kevesebbet, mint a megváltottak: Jézust magát.
Ámen.
.